Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 2026. április 1-jén a Republikon Intézet egy újabb konferenciával jelentkezett „A szabadság útjai” címmel, melynek középpontjában a választásokba való beavatkozás állt. A házigazda az alapítvány kuratóriumi elnöke, Horn Gábor volt, aki az elején néhány szóval köszöntötte a vendégeket és elmondta, hogy miről is lesz szó pontosan, majd kezdődött egy kerekasztal-beszélgetés Benyó Rita vezetésével, moderálásával. A beszélgetés meghívott vendégei
- Krekó Péter politikai pszichológus, politológus, a Political Capital igazgatója
- Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója
- Magyar Bálint, a CEU tudományos munkatársa, az SZDSZ egyik alapítója
- Telkes András, az Információs Hivatal (IH) korábbi főigazgató-helyettese
voltak. „Kik próbálhatnak meg beavatkozni a magyar választásokba? Lehet-e védekezni az országos politika és az egyén szintjén a befolyásolás ellen? Mire figyeljünk a választások előtt és során?” – ezek voltak a beszélgetés főbb kérdései.
Horn Gábor azzal kezdte, hogy az elmúlt hetekig nem is terveztek egy ilyen beszélgetést, viszont az elmúlt időszak eseményei bizonyították, hogy ez fontos és meghatározó jelentőségű kérdéssé válik. Azt sem gondolta, hogy nem a két nagy párt narratívája alakítja majd az eseményeket, mint a háború vagy a „másik Magyarország”, amiről Magyar szokott beszélni, hanem a rögvalóság alakítja a napi beszélgetéseket, „egy romlott rendszer végnapjait” látjuk – már ha valóban az lesz. Ezt nem a politikai elitből rendelték, azt látja, hogy Magyar Péter is csak szemlélődik az események tengerében, ezeket még ő sem tudta „megjósolni” vagy éppen előre menekülni.
Ilyen esetek például Szijjártó Péter és Lavrov újabb kiszivárgott beszélgetése vagy éppen Szabó Bence százados reflektorfénybe lépése, aki „egy amerikai sorozat egy epizódját teszi elénk”. Véleménye szerint követhetetlenek az események, de Benyó Ritáék majd megfejtik a dolgok folyamatát.
Rezsimérdek
Benyó Rita is arról beszélt, hogy ez egy „hírcunami”, ami ránk szakadt az elmúlt két hétben, és hiába tudtuk, hogy „az ukrán kémek jelen vannak és az orosz befolyás is tetten érhető”, de a kiszivárgott Lavrov–Szijjártó-beszélgetés ezt is új szintre emelte.
Krekó Péter szerint ők már több mint tíz éve beszélnek orosz befolyásról, amely miatt ruszofóbnak tartották őket, ám az elmúlt napok oknyomozó riportjai bizonyították – az európai titkosszolgálatokkal együtt –, hogy nem csak Magyarország a legoroszbarátabb ország az unióban, de Szijjártó konkrétan orosz embereket próbált meg levetetni a szankciós listáról, ebben pedig „nehéz tetten érni a magyar érdeket”, amelyre hivatkozott.
Amikor a magyar külügyminiszter azzal tölti a napjának nagy részét, hogy orosz sportolókat vagy éppen Kirill pátriárkát mozdítsa el a szankciós listáról, akkor azért fel kell tenni a kérdést, hogy ez hogyan segíti a magyar érdekeket
– fogalmazott. Hozzátette, hogy az is érdekes, hogy Magyarország egyedül vétóz sokszor az unióban, és így az ország jelentősége felértékelődik a nemzetközi politikában. Kérdés, hogy miután ezek a dolgok nyilvánosságra kerültek, hogyan tudják majd esetleg érvényesíteni ezt a befolyást.
Ligeti Miklós szerint visszaigazolások érkeznek arról, ahogyan elképzeljük a rendszer működését. Völner Pál ügyével kezdődött az egész, amely ügy mutatta, hogy „meddig mehet el az igazságszolgáltatás”, a NER pedig politikailag beavatkozik valószínűleg ezek működésébe. Szijjártó Pétert is nehéz ezek után szuverén külügyminiszternek tekinteni, miközben „lakáj módra elfogadja a nagy testvér felkérését”. Elmondása szerint itt mindig rezsimérdekről van szó, semmint Magyarország és a lakosság érdekéről.
Telkes András elmondta, hogy „amit Szijjártó csinál, az minden, csak nem külügyminiszterség”, viszont Lavrov kiválóan megtanulta őt irányítani. Hírszerzési részről úgy véli, hogy ilyen munkakörben mindenkinek át kéne esnie nemzetbiztonsági átvilágításon, amin Szijjártó valószínűleg megbukna. Amikor praktizált, akkor az EU- és NATO- ülések szüneteiben is folyamatos ellenőrzés volt, hogy nincs-e véletlenül szivárogtatás, viszont úgy látja, hogy ez mára megszűnt. Ráadásul „itt felmerül az is, hogy ez kimeríti a kémkedés fogalmát” egy európai unión kívüli harmadik ország számára, tehát információkat ad át. Minősített eset viszont csak akkor lenne, ha szigorúan bizalmas információkat „nyomna ki”.
Viszont nemcsak ez a része van a dolognak, hanem a befolyásolás is, ami akár a hűtlenség fogalmát is kimerítheti, hiszen visszaél a hivatali jogkörével, de ebben egyelőre nem biztos. A nagy kérdés, hogy ez a magyar függetlenséget mennyiben befolyásolja. Véleménye szerint a nyugati titkosszolgálatok nem beavatkoztak, csak „teszik a dolgukat, megpróbálnak védekezni az orosz befolyás ellen”, hiába hangoztatja Szijjártó Péter, hogy „ez példátlan beavatkozás a magyar választásokba”. Ha Szijjjártó Péter ezeken a megfigyeléseken, lehallgatásokon fennakad – ahol Lavrovot hallgatják le, nem is őt –, akkor nem csoda, hogy „méteres akta van már a külügyminiszterünkről”.
Magyar Bálint szerint a nyugati szervezetek nagyon megkéstek azzal, hogy fellépjenek a magyar módszerekkel szemben, hiszen 15–16 éve csinálja ezt a magyar kormány. Nem is érti, hogy miként fordulhat elő, hogy Szijjártó és Lavrov arról beszélgessen, hogy miként lehetne magyar érdekként interpretálni, hogy orosz oligarchákat vegyenek le a szankciós listákról.
Ez maximum rezsimérdek lehet, de magyar érdek aligha
– értett egyet az előtte szólókkal. Véleménye szerint a magyar rezsim alá van rendelve Putyinnak, anyagi javakkal van kifizetve és politikai javakkal cselekszik cserébe. Véleménye alapján a nyilvánosságra hozott beszélgetések egy szélesebb réteg számára tették világossá, amiről korábban az ellenzéki pártok és politikusok már rég beszéltek.
Softbűnözés
A magyar választáson nemcsak a magyar pártoknak, de a Nyugatnak, az ukránoknak, az oroszoknak is vannak érdekei. Benyó kérdése az volt, hogy egy mezei magyar választó hogyan nézzen túl a kémtörténeteken és hogyan hozzon szuverén, felelős döntést a dezinformációk halmazában.
Krekó szerint minden szervezet védi a saját érdekeit – ez teljesen normális –, de az európai titkosszolgálatok valószínűleg sok mindenkit megleptek, hogy milyen potensek és naprakészek. A választásról elmondta, hogy Oroszország az Európai Tanács működésképtelenné tételén dolgozik és vannak részsikerei, ezért is érdekelt abban, hogy maradjon a jelenlegi magyar kormány. Viszont Magyarországon sokkal kevesebben lennének az Eurázsiai Unió tagja az EU helyett, tehát nem meglepő, hogy a Nyugat a másik oldalra helyezkedett, az érdekeit védve.
Mi mindannyian isszuk annak a levét, hogy az Orbán-kormány megpróbálja Oroszország érdekeit képviselni a magyar embereké helyett
– mondta. Viszont az EU- és NATO-tagságot hiába próbálják befeketíteni, a magyar társadalom nagy része kitart ezen intézmények mellett. A kérdés, hogy a dezinformáció ellen hogyan lehet védekezni, ugyanis ez nagyon nehéz az AI korszakában, ráadásul mindenhonnan „ömlik ránk ugyanaz az üzenet”, máskor pedig – például az ukrán aranykonvoj tekintetében – tíz egymásnak ellentmondó magyarázat érkezik. Tehát gyakorlatilag kiszűrhetetlen, hogy mi az, ami biztosan igaz, és mi a dezinformáció. „Lehet, hogy jobb, ha kevesebb hírt értünk, de azt rendesen” – vélekedett Krekó. Vagy pedig el kell fogadni, hogy vannak ügyek, amiket nem tudunk teljesen megérteni.
Ligeti kicsit elkanyarodva arról beszélt, hogy az uniós pénzekből 2 milliárd már helyrehozhatatlanul elveszett és év végén újabb 1 milliárd euró juthat erre a sorsra. Így a nap végén mindig a magyar emberek isszák meg a levét, éppen ezért kezdett kiárusításba az állam – akár haditechnikáról, ingatlanokról, földekről vagy a reptérről van szó –, tehát „megint rezsimérdekről beszélünk”. De a Szabó Bence videójára adott reakció is azt mutatja, hogy nem ura az állam a narratívának. Szabó mindenét kockára tette és ezután elkezdték hitelteleníteni, amivel pont hogy azt érik el, hogy „ebben azért mégiscsak kell hogy legyen valami”, ez pedig eléggé élő tapasztalat az emberek számára – véli.
Telkes szerint érdekes az, hogy a titkosszolgálatok és a propaganda egy kézben van, „ilyen még a háború előtti Németországban sem volt, pedig igény biztos lett volna rá”. Így tehát ma az történhet, hogy amit a szolgálatok megszereznek, azt átadják a propagandának felhasználásra. Dezinformáció tekintetében különbséget kell tenni polgár és polgár között, ugyanis a fideszes szavazók kérdés nélkül elhiszik, amit az állami médiában hallanak – […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!