„Az anafilaxiás allergia legtöbbször úgy derül ki, hogy a kisgyerekeknek vannak furcsa reakcióik, a szülők sokáig nem tudják, hogy mitől – kezdte az Indexnek Janklovics Natasa, az Anafilaxiás Allergiásokért Egyesület egyik alapítója. – Telnek a hónapok, és addig ott ülnek egy időzített bombán. Ez történt nálunk is. Beni öthónaposan még anyatejes baba volt, én ettem valamit, megpusziltam, és piros kiütések indultak el az arcán. A gyerekorvos először arra gyanakodott, hogy a lakásban a földön felmosószerrel érintkezhetett. Mi is tizenkét hónapig ültünk az időzített bombán, mire kiderült, hogy életveszélyes súlyosságú allergiás.”
Először jön a nagy kétségbeesés
Janklovics Natasa ma is pontosan fel tudja idézni azt a pillanatot, amikor szembesült azzal, hogy megváltozik az életük.
„Beni nagytesója egy péntek este a saját kesudiójából dobott egy szemet az etetőasztalára, mert azt hitte, hogy ez »tesódió«, ami akár cuki sztori is lehetett volna. Ő azonban elkezdett nyammogni rajta, majd megjelentek ismét a piros kiütések. Nekem azonnal jött egy sugallat, hogy ez allergia, anafilaxia. Egy orvos ismerősöm mesélte korábban, hogy a kesudió annyira allergén, hogy vastag kesztyűben szüretelik.”
Aggasztó volt a helyzet, így hogy összeállt a kép, hívtam az ügyeletet, ahol nem aggódták túl a történetet, azt mondták, hogy kapjon antihisztamint és rendben lesz. Hétfőn megkerestük Csáki Csilla allergológus doktornőt, a terület egyik legnagyobb szakértőjét, és az elvégzett teszt után pillanatok alatt beigazolódott a félelmem, hogy Beni potenciálisan életveszélyes állapotba kerülhet.
„Ilyen diagnózis után jött a nagy kétségbeesés, világvége-hangulat, elkezdődött a klasszikus gyászfolyamat. Pár hét, pár hónap után megtanultunk ezzel együtt élni, kialakult egyfajta rutin. Rendszeresen és figyelmesen elolvassuk az ételeken a címkéket, a szállásfoglalásnál, éttermekben kikérdezem a személyzetet, és felhívom a figyelmet a problémánkra. Életvitel szempontjából a nyári időszak pont a legnehezebb, hiszen ekkor a legtöbb család utazik, kilépnek az otthon komfortjából.”

A nagy változás akkor történik az érintett családok életében, amikor a gyermek háromévesen bekerül az óvodába, és rá kell bízni „idegenekre”.
„Nálunk az első pillanattól utópisztikusan tökéletesen kezelték a helyzetet, empátiával, gondoskodással, alapossággal fordultak felénk. Arra vágyom, hogy ezt minden óvodáról el lehessen mondani, de sajnos még mindig előfordul egy-egy eset, amikor allergiás gyerekeket mondvacsinált indokokkal elutasítanak. Az egyesületünk közbenjárásának is köszönhetően a legnagyobb hazai közétkeztető tavaly kivette a menüből a földimogyorót, a dióféléket és a szezámmagot. A következő nagy lépés majd az iskola lesz, ami már nem annyira zárt közeg, mint az óvoda. Beni ebbe nőtt bele, jól kezeli a helyzetet, ahol később kapják meg a diagnózist, nehezebb lehet hozzászokni” – mondta a téma szakértője.
Janklovics Natasa egy egészen friss információval is szolgált, ami nagyon komoly előrelépés lehet az anafilaxiás gyermekekről való intézményi gondoskodás tekintetében.
Az Oktatási Hivatal támogatásával a napokban az összes oktatási intézmény megkapta azt a többoldalas protokollt, amelyet az Anafilaxiás Allergiásokért Egyesület szakmai vezetéssel dolgozott ki, és amely sorvezető, egyben védőháló lehet mostantól az anafilaxiás gyermekek ellátásához.
Amikor <a […] A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE! Forrás: *Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
https://index.hu/belfold/2025/07/06/anafilaxia-sulyos-allergia-janklovics-natasa/