Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Pelle Veronika, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság médiatudatosság-szakértője és a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója az Indexnek beszélt a tapasztalatairól, és elmondta azt is, mi szűrhető le az NMHH digitálisszülőség-kutatásának legújabb eredményeiből.
Nyomasztó teher
„A mai szülőknek nincs könnyű dolguk. A digitális szülőség ugyanis talán az egyetlen olyan nevelési terület, ahol nincsenek hozott mintáik, nincsenek fogódzóik, hiszen az ő gyermekkorukban még nem léteztek a mai digitális eszközök és az az online színtér, amelyben ma a gyermekeik felnőnek. Vagyis olyan dolgot kellene átadniuk a gyermekeiknek, amit nekik annak idején nem tanított meg senki. Olyan területen kellene a gyermekeiket nevelniük, ismereteket, készségeket, mintákat átadniuk, amelyen gyerekként ők maguk nem láttak példát, és az iskolában sem tanítottak nekik tudatos médiahasználatot. Nem csoda, hogy sokan bizonytalanok” – nyitja meg a témát Pelle Veronika.
Ráadásul nem egy statikus tudásról beszélünk, hanem egy korábban soha nem látott tempóban változó technológiai környezetről, amiben az eligazodás felhasználóként is, szülőként is folyamatos tanulást igényel. Mindeközben pedig számos egyéb területen és színtéren kellene megfelelniük a társadalmi elvárásoknak. Érthető, hogy ezeknek a terhe, s a bizonytalanság, hogy elég jó szülők-e, sokszor nyomasztóan nehezedik rájuk.
A legtöbb szülő érzi, hogy ezzel a kérdéssel tennivaló van, de nem tudja pontosan, hogy mit és hogyan kellene csinálnia. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság digitálisszülőség-kutatása 2017 óta vizsgálja a 7–16 éves gyerekek médiahasználatát és szüleik digitális nevelési stratégiáit.
Négy digitális nevelési stratégia létezik
„A kutatásban négyféle digitális szülői stratégiát azonosítottunk. A leggyakoribb a szabályozás, amikor a családban konkrét szabályok vonatkoznak a digitális eszközök használatára. Vannak szülők, akik elsősorban ellenőriznek, és igyekeznek szemmel tartani a gyermek médiahasználatát. Egy további megközelítés a technikai korlátozás, amikor a szülő technológiai eszközökkel – például szűrőszoftverrel – próbálja korlátozni a tartalmakat. A negyedik és talán legfontosabb stratégia pedig az aktív mediálás, amikor a szülő a gyermekkel közös médiahasználatról, illetve a képernyőkön keresztül látottakról vagy az online világ jelenségeiről, kockázatairól folytatott beszélgetés által igyekszik aktívan közvetíteni a médiatartalmakat a gyermeke felé.”
Ezek a stratégiák nem elszigetelten vannak jelen a nevelésben, hanem egy adott családban jellemzően egyszerre több is megjelenik közülük.
Vannak azonban olyan, a digitális nevelés terén passzív családok is, ahol egyik sem. Annak ellenére, hogy nemcsak a tudományos és szakmai diskurzusokban, hanem a közbeszédben és a médiában is egyre több szó esik a digitális nevelés és gyermekjóllét fontosságáról, a szülők médiatudatosságában ez nem látszik egyértelműen megjelenni.
Kiszervezzük a technológiának
„Az egyetlen stratégia, ami ma elterjedtebb a szülők körében az utolsó, öt évvel ezelőtti lekérdezés óta, az a technikai megoldások alkalmazása. A másik három – aktívabb – módszer előfordulása viszont csökkent: azaz a szülők kevésbé szabályozzák, illetve ellenőrzik a gyermekek médiahasználatát, és kevesebbet is beszélgetnek róla.”
Úgy tűnik, mintha a szülők ezeknek a feladatoknak egy részét inkább a technológiára bíznák. És persze jó, hogy egyre több szülő alkalmaz szűrőmegoldásokat, de nagyon fontos lenne, hogy a technológia segítségül hívása a digitális nevelésben csak kiegészítő, és ne helyettesítő elem legyen. Hogy ne váltsa ki a témáról való aktív beszélgetést a családokban
– hangsúlyozza a szakértő.
A kutatás eredményei azt is mutatják, hogy ezen a téren például lenne még tennivaló, hiszen a megkérdezett családok felében az iskolai dolgokról sem esik szó napi szinten, az online világról, ahol a gyerekek szabadidejük nagy részét töltik, pedig még ritkábban.
„A serdülőkorban egy kamasszal eleve nem mindig könnyű beszélgetést kezdeményezni, de én azt tapasztalom, hogy ezek a beszélgetések gyakran azért nem kezdődnek el, mert a szülők nem érzik magukat eléggé kompetensnek a témában. Ennek egyik eredője lehet a már említett digitális nevelési minták hiánya, de akár az is, hogy nem igazán tudják, mi újat tudnának ők még mondani ebben a témában a gyermeküknek, aki látszólag sokkal jobban ért a kütyükhöz, ügyesebben kezeli a digitális eszközöket, mint ők” – osztja meg tapasztalatait a szakértő.
Pelle Veronika fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy
a technikai jártasság a médiatudatosságnak csak az egyik dimenziója, és […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/belfold/2026/01/30/mediatudatossag-digitalis-neveles-pelle-veronika/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!