Hegedüs András 1922. október 31-én született a rábaközi Szilsárkányban. Apja konvenciós cseléd volt. Anyja birtokos parasztcsaládból származott, férje korai halála után ő gondoskodott két gyermeke neveltetéséről. A helyi evangélikus elemi iskolában kezdte tanulmányait, és az ottani lelkész segítségével került a csornai polgári iskolába. A gimnázium ötödik osztályát magánúton elvégezve különbözeti vizsgával felvették a soproni evangélikus líceum hatodik osztályába, ahol 1941-ben érettségizett. A Turul Szövetség ösztöndíjával a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki Karának hallgatója lett.
De csak két évig, mert a kommunista mozgalom elterelte figyelmét a műszaki tudományokról. Megismerkedett Donáth Ferenccel és Szalai Bélával, akiknek nem kis szerepük volt abban, hogy 1942-ben tagja lett az illegális kommunista pártnak, és részt vett az egyetemi szervezet kiépítésében. 1944 augusztusában letartóztatták és két év fegyházbüntetésre ítélték, de három hónap múlva sikerült megszöknie.
A pártvezetés belső körében
Villámkarriert futott be a pártban. 1945-től országos titkára lett a kommunista irányítás alatt álló Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek. 1948-ban a nagy hatalmú Gerő Ernő mellett az agrárkérdések szakreferense, aztán a pártközpont szövetkezetpolitikai osztályának helyettes vezetője, majd vezetője, míg októbertől az összevont mezőgazdasági és szövetkezetpolitikai osztály helyettes vezetője, 1949-től vezetője lett. 1950 nyarán már a Magyar Dolgozók Pártja titkárságának tagjaként került be a pártvezetés belső körébe.
- 1951. november 3-tól 1952. január 5-ig földművelésügyi miniszter-helyettes,
- 1952. január 5-től június 6-ig az állami mező- és erdőgazdaságok minisztere,
- 1952. június 6-tól 1953. július 4-ig az állami gazdaságok és erdők minisztere.
1953 júniusában tagja volt annak a hétfős küldöttségnek, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának elnöksége Moszkvába rendelt, így a harmincéves fiatalember tanúja lehetett Rákosi Mátyás megszégyenítésének. Ezt követően Nagy Imre kormányában vállalt szerepet:
- 1953. július 4-től 1955. április 18-ig a Minisztertanács első elnök-helyettese,
- 1953. július 4-től 1954. október 30-ig földművelésügyi miniszter.
Nem akart Rákosi Mátyás örökébe lépni
Üstökösszerű pályafutása 1955-ben is folytatódott: április 18-án a megbuktatott Nagy Imre utódaként – mint minden idők legfiatalabb magyar miniszterelnöke – átvette a kormányfői posztot.
1956 nyarán, Rákosi menesztésekor Anasztaz Mikojan a szovjet pártvezetés nevében felajánlotta neki, hogy vegye át az első titkári posztot is, de nem élt ezzel a lehetőséggel.
Kormányfői működésének idejére esett a Varsói Szerződés létrehozása. 1955. május 14-én ő – és Bata István honvédelmi miniszter – írta alá magyar részről az alapító okmányt. Arra a kérdésre, miért nem korábban jött létre ez a katonai szervezet, hiszen a NATO már 1949. április 1-jén megalakult, 1990 májusában a Népszabadságnak ezt válaszolta:
Úgy gondolom, hogy elsősorban Sztálin személyében keresendő a válasz. Sztálin 1953-ig korlátlan despota, abszolút uralkodó volt az egész térségben, ő nem szerette a legitim megoldásokat, mert úgy érezte, hogy a jogi formáik között működő szervezetek, tanácskozótestületek esetleg korlátozzák a tevékenységét.
1956-ban azonban még messze nem volt ennyire kritikus a fennálló rendszerrel szemben, hiszen október 28-án – keményen visszadátumozva – aláírta a szovjet hadsereg segítségül hívásáról szóló kérelmet. Tette ezt azért, mert október 24-én már átadta a hatalmat Nagy Imrének.
Október 29-én Jurij Andropov szovjet nagykövet hathatós támogatásával családjával együtt a Szovjetunióba menekítették. Moszkvai tartózkodásakor fokozatosan eltávolodott a vele együtt menesztett pártvezetők csoportjától, és […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!