Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A hatályos Büntető törvénykönyvben nincs merénylet elnevezésű tényállás. 1989-ig volt, de más állam elleni bűncselekményekkel együtt kisöpörték a Btk.-ból. Eredetileg a merénylet olyan emberölést, vagy testi sértést jelentett, amelyet – a szocializmus érdekében kifejtett tevékenysége miatt – népképviseleti szerv tagja, állami szervnél vagy társadalmi szervezetnél irányító tevékenységet betöltő személy ellen követnek el. Aztán az az álláspont kerekedett felül, hogy a merényletnek minősülő cselekmények alapvetően nem az államot, hanem az emberi életet és a testi épséget támadják, ezért emberölés, illetőleg súlyos testi sértés címén továbbra is büntethetők. A mai Btk. 160. §-a e.) pontja szerint
a büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, közfeladatot ellátó személy sérelmére, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy sérelmére követik el.
Vagyis a köznyelvben (politikai) merényletnek nevezett cselekményt a büntetőjog az emberölés minősített eseteként írja le. Egyébként az emberölésre irányuló előkészület is üldözendő, amely akár öt évi szabadságvesztéssel sújtható.
Íme néhány merénylet, merényletkísérlet a magyar történelem elmúlt másfél évszázadából.
Gyilkosság a Genfi-tó partján
Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia – becenevén Sissi – 1854. április 24-én kötött házasságot Ferenc Józseffel. Erzsébet magyar királynét hiába tartották korának egyik legszebb és leggazdagabb asszonyának, mégsem találta meg a boldogságot, amit szinte egész életében hajszolt. 1898. szeptember 10-én Svájcban tartózkodott, és kísérőjével, Sztáray Irma grófnővel a Genfi-tó partján hajókiránduláshoz készülődött, amikor egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista egy hegyesre fent reszelővel szíven szúrta.
A támadást követően a halál nem állt be rögtön. Bár a szúrást ejtő fegyver eljutott az áldozat szívéig, de kisebb sebet ejtett, így a királyné csak később lett rosszul. A támadó a szúráskor ellökte őt, Sztáray Irma és az arra járók segítették fel. Ezután arról érdeklődött, vajon mit akarhatott tőle ez az ember.
A szoros fűzőt viselő Erzsébet a támadás után felállt, és saját lábán ment fel a fedélzetre. A hajó elindulása után rosszul lett, összeesett, ekkor találták meg a súlyos sebet. Visszafordultak, de hiába vitték vissza a sebesültet a szállodájába, az Hotel Beaurivage-ba, az orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. A királyné utolsó mondata így hangzott: „Was ist mit mir geschehen?”, azaz a „Mi történt velem?” volt. A későbbi orvosi vélemény szerint megmentésére akkor sem lett volna esély, ha a sebesülést előbb fedezik fel.
Luchenit a merénylet után rögtön elfogták. Saját bevallása szerint meg akarta ölni egy királyi család valamelyik tagját, mindegy, hogy kit.
Vallomásában elmondta, hogy az áldozat kiválasztásában vaktában cselekedett, még Umberto király ellen is felmerült benne egy merénylet terve. Amúgy az olasz uralkodót 1900. július 29-én Monzában tényleg meggyilkolták. Lucheni a nyomozóknak azt is elárulta, hogy a merényletsorozattal a kizsákmányolásra alapuló állapotok felforgatása és egy olyan világ megszületése volt a célja, amelyben senkinek sem kell nélkülöznie. A merénylőt végül életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, és cellájában lett öngyilkos 1910 októberében.
Rálőttek a házelnökre a Parlamentben
1912. június 7-én merényletkísérletet követtek el a Parlamentben Tisza István házelnök ellen. A pisztolylövések nyomai ma is ott vannak az alsóházi ülésterem faburkolatán.
Porogi András, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa az üggyel kapcsolatban az Indexnek elmondta: Tisza István, a „geszti remete” négyéves önkéntes száműzetés után, 1912 tavaszán tért vissza a politikai életbe. Egy nappal azután, hogy az Országgyűlés házelnöknek választotta, a munkások a „vérvörös csütörtökön” a Parlament elé vonultak. Tisza úgy vélte, hogy közeledik egy nagy háború, amely a soknemzetiségű, a román és a szerb irredenta törekvések célpontjában álló Magyarország számára könnyen élet-halál harccá válhat. Európa nagyhatalmai közül az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege volt a leggyengébb, ezért szerinte a hadseregfejlesztést szolgáló véderőtörvény elfogadása alapvető nemzeti érdeknek tekintette. Miután az ellenzéki obstrukció miatt tizenegy hónapja húzódott a törvény tárgyalása, feljogosítva érezte magát Tisza, hogy véget vessen az obstrukciónak, és a házszabályt áthágva szavazásra tegye fel a kérdést. A kormánypárti többség a június 4-i délelőtti ülésen elfogadta a véderőjavaslatot. A délutáni ülésre az ellenzék tiltakozásul már mindenféle zajkeltő eszközzel érkezett: sípolással, trombitálással, dobolással tették lehetetlenné az ülést. Tisza több alkalommal is szünetet rendelt el, végül azonban karhatalommal vezettette ki a renitens képviselőket, majd a mentelmi bizottság néhány hétre el is tiltotta őket az üléseken való részvételtől.
A merénylő, Kovács Gyulát május végén botrányos viselkedése miatt a mentelmi bizottság harminc napra kitiltotta az ülésekről. Június 7-én ennek ellenére bement a Parlamentbe, és helyet foglalt a sajtó számára fenntartott karzaton. Az ellenzék részéről éppen senki sem volt a teremben, amikor Tisza István házelnök 11 óra után néhány perccel megnyitotta az ülést. Alig mondott néhány mondatot, amikor Kovács a sajtókarzat korlátján átlépve az ülésterembe ugrott.
Van itt még egy ellenzéki képviselő!
– ordította, és forgópisztolyával három lövést adott le az elnöklő Tiszára. A kormánypárti képviselők rárontottak, de mielőtt még elérték volna, Kovács főbe lőtte magát. Tisza a lövésekre meg sem rezdült, egyetlen reakciója egy kézmozdulat volt, amellyel jelezte a karzaton ülő feleségének, hogy nem érte baj, majd egy sajnálkozó mondat után folytatta az ülés levezetését. De Kovács nemcsak Tiszát, önmagát sem tudta megölni. Kórházba szállították, megoperálták, és csakhamar teljesen felépült. A merénylet miatt bíróság elé került, de „mélyebb öntudatzavarra” hivatkozva felmentették.
Tisza ellen ezt követően még további három merényletet követtek el, amelyek közül az utolsó, 1918. október 31-én már az életébe került. Utolsó szavai ezek voltak:
Ennek így kellett lennie.
A szarajevói merénylet
A szarajevói merénylet a 20. századi történelem messze legtragikusabb következményekkel járó politikai gyilkossága volt. Tarján M. Tamás történész szerint az 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd főhercegre, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösére és feleségére leadott halálos lövések vezettek ugyanis az európai nagyhatalmi viszonyokat gyökerestől felforgató első világháború kitöréséhez.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!