A lapunknak adott interjúban Pogátsa Zoltán arról is beszélt:
- mi hiányzik ahhoz, hogy megtegyük a zöld átmenethez vezető első lépést;
- miért szükséges az energiapolitikában az összeurópai gondolkodás;
- miért kellene a zöldeknek támogatniuk az akkumulátorgyártást;
- mit jelent a klímaadaptáció;
- miért lenne fontos, hogy a Nyugat és Kína továbbra is együttműködjön;
- mi a baj a kapitalizmussal, és hogyan kellene leváltani;
- miről szól a következő kötete, és mi a célja a könyvsorozatával.
Egy ötös skálán, ha az emberiség jövője a kérdés, és az egyes a pesszimista, az ötös pedig az optimista, hol helyezné el önmagát?
A kettesnél, merthogy szerintem nagy baj van, de arról nincs szó, hogy a teljes emberiség kipusztulna. Az az egyes lenne a skálán. A hármas a közepes, de annál rosszabb a helyzet. Most az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy egy évtizeden belül a visszafordíthatatlan klímafolyamatok küszöbértéke, a másfél Celsius-fok fölé emelkedik a globális felmelegedés, és kontrollált nemnövekedés helyett nagyrészt társadalmi összeomlásra lehet számítani. Már elindult egy lassú önkorrekció a gazdasági rendszerben, ami az emberiség számára drámai. Mindez sok-sok százmillió ember életét nagyon megkeseríti majd.
Amikor A globális elit című könyvéről beszélgettünk, érintettük, hogy mi várhat az emberiségre: egy pesszimista és egy optimista jövőképet is felvázolt. Legutóbbi könyvének alapállítása, hogy a klímaváltozás és a jelenleg uralkodó gazdasági rendszer miatt egyre súlyosbodó válságok várnak az emberiségre. A diagnózisa kíméletlenül realista. Nem hisz abban, hogy az ember változhat, változtathat?
A változtatás elméleti lehetősége megvan. A könyvemben azt próbáltam leírni, hogy tudjuk, miből, kinek és mit kéne csinálnia. Praktikusan minden a rendelkezésre állna a korrekcióhoz, de olyan politikai gazdaságtani konstellációban élünk, hogy ez nem fog megtörténni.
„A feladat ma már a zöld átmenet megvalósítása” – fogalmazta meg, majd kifejtette, hogy a fenntartható energia hasznosítására egyre jobb technológiákat dolgozunk ki, de az átmenet túl lassú, kifutunk az időből, ráadásul ténylegesen nem lépnek a világ fosszilis energiaforrásainak a helyébe, hanem annak a tetejébe vezetjük őket be. Lehetetlen küldetés a zöld átmenet?
Nem kéne, hogy az legyen. Mivel nagyjából tudjuk, hogy kinek és mit kéne csinálnia, és azt is tudjuk, hogy miből, egyáltalán nem lenne lehetetlen a zöld átállás. Ami hiányzik: az elhatározás, hogy csináljuk meg. A demokráciákban az elhatározás abból születik, hogy a többség kikényszeríti. Ehhez azonban az kellene, hogy a többség megértse, mit kéne kikényszeríteni. Vagyis valójában inkább a széles társadalmi tudatosság hiányzik az első lépéshez. Azért érdemes a témával foglalkozó könyveket írni, hogy minél több ember megértse, mi történik, és válasszanak olyan döntéshozókat, akik nemcsak dumálnak, hanem cselekednek is. Ez egy lassú folyamat, ráadásul a világ országainak nagy része nem is demokrácia.
Magyarországon is kérdés a napelemek, a szélturbinák és az akkumulátorok ügye, utóbbi áll leginkább a politikai viták kereszttüzében. Mindhárom technológiával összefüggésben rámutatott, hogy a zöld átmenet érdekében egy ideig kifejezetten növelni kellene a nyersanyagtermelést. Van egyáltalán olyan megoldás, amellyel nem hagyunk magunk után pusztító mértékű ökológiai lábnyomot?
Van. A gazdaságnak vannak hosszú távon fenntartható és nem fenntartható részei. Egy zöld átállás esetén az történik, hogy a nem fenntartható, nagyon káros tevékenységeket csökkentik, a fenntartható tevékenységeket pedig csak addig növelik, amíg az átmenethez szükséges kapacitásokat ki nem építik. Onnantól ez a rész sem növekszik tovább, illetve a gazdaság egésze és a népesség sem.
„Árnyaltabb megközelítésre lenne szükség az ellenzék részéről”
A kérdésre, hogy milyen lehet húsz-harminc év múlva Magyarország, Ürge-Vorsatz Diána klímakutató az Indexnek azt mondta: a jó forgatókönyv szerint még jobb hely lehet, mint most; napenergia-exportőrök lehetünk, ezen a területen nagy a potenciál; a mezőgazdaságon módszerváltással, más talajkezeléssel, terményfókuszváltással tudnánk javítani; a városainkat élhetőbbé tudjuk tenni, ha visszaintegráljuk a természetet. Egyetért vele?
Az ide vonatkozó tanulmányok szerint van annyi fenntartható kapacitásunk – szél-, nap- és geotermikus energiából –, hogy saját magunkat eltartsuk. De ma már csak európai hálózatokban érdemes gondolkodni. Önmagukban túl kicsik az európai országok ahhoz, hogy egyedül tervezzenek, az energiakérdéseket csak nagy gazdasági blokkok képesek megoldani. Például, ha Magyarországon éppen nem süt a nap, de attól még az Északi-tengeren fúj a szél, akkor energiát tud importálni, fordított esetben pedig exportálni. Ugyanilyen együttműködésekre van szükség a tárolás ügyében is, mondjuk magyar napáramot lehetne tárolni szlovákiai magaslati tárolókban.
Vagyis nemzetközi összefogásra van szükség az energetika területén.
Igen. Egyáltalán nem úgy kéne megközelíteni a kérdést, hogy van „a magyar energiapolitika”, hanem már réges-régen összeurópainak kellene lennie. És pontosan ez történik az összeurópai energetikai hálózatok bővítésével, korszerűsítésével. USA és Kína kiterjedésű földrajzi egységek terveznek saját fenntartható hálózatokat.
Az elektromos autókat és az elektromos áram tárolására szolgáló akkumulátorokat zöld megoldásnak tartja?
Nem vagyok sem klímakutató, sem fizikus, a könyvem is a fenntartható gazdasági rendről szól. De a technológiailag fenntartható társadalommal foglalkozó szakirodalom alapján abban konszenzus van, hogy a zöld átmenet alapja az elektrifikáció. Az elektromos áram tárolása viszont magaslati tárolókkal csak kis részben oldható meg, ezért rengeteg akkumulátorra lesz szükség, ami helyben tárol.
Éppen ezért egyáltalán nem tartom drámának, hogy Magyarország részt vesz az akkumulátorforradalomban, mert így rá tudunk csatlakozni a zöld átállásra.
Azt sem tartom drámának, hogy ez Magyarország egy olyan térségében történik, amely egyébként elmaradott, és ahol rengeteg munkanélküli vagy csak nyomorúságos szinten foglalkoztatott embernek tud a jelenleginél magasabb szintű munkát adni az akkumulátorgyártás. De az sem árt Debrecennek, ha más kultúrájú külföldiek, románok, ukránok, filippínók mennek oda dolgozni. A környezetszennyezés ügyében uniós szabályozás van, ezeket Magyarország is aláírta. Be kell tartatni! Azt sajnálom, hogy nem saját cégekkel csináljuk meg a gyártást, de ebből a szempontból egész Európa lemaradt, nem csak Magyarország. A kínaiak az elmúlt hat-hét évben olyan szintű előnyre tettek szert, hogy ma már teljesen egyértelműen Kína a világ vezetője az akkumulátortechnológiában. Még a fejlett nyugati világ is versenyez azért, hogy hozzájuk telepítsék az akkumulátorgyártást.

A magyar kormány akkor helyesen cselekszik?
A zöldeknek támogatniuk kellene az akkumulátorgyártást! Más kérdés, hogy ezt a magyar kormány hogyan csinálja: nem átláthatóan, és ha valaki felveti a vízproblémát, akkor kirúgják. Nincs a kérdés rendesen társadalmasítva. Ezekért lehet joggal kritizálni a kormányt, de önmagában az akkumulátorgyártást, illetve azt, hogy erre rácsatlakozzon Magyarország, legyen Debrecenben és környékén egy zöld technológiatranszfer, kifejezetten pozitívnak tartom. Szerintem sokkal árnyaltabb megközelítésre lenne szükség az ellenzék részéről.
A könyvében azzal is foglalkozott, hogy a gazdagabb országokban egyre inkább a klímaadaptáció kerül előtérbe. Beárazzák a klímaváltozást és berendezkednek a túlélésre?
Még csak be se árazzák, teljesen spontán történik az adaptálódás. Felmelegszik egy épület, és mit csinálunk? Klímát szereltetünk fel, teljesen érthető okokból. Ma már Magyarországon is alig látni olyan épületeket, amelyeken ne lenne klíma. Minden egyes berendezés további energiaigényt jelent, és ameddig a működésük fosszilis energiahordozókkal van biztosítva, csak rontunk a globális klímahelyzeten. Mikroszinten történik az adaptálódás, még csak nagy stratégia sincs mögötte. Ebből a szempontból Magyarország is a gazdagabb országok közé tartozik. Azok az országok, ahol nincs pénz az adaptálódásra, destabilizálódnak: a mezőgazdaság visszaszorul, az emberek megélhetése romlik, és ebből társadalmi konfliktusok lesznek, polgárháborús helyzetekbe sodródnak, lásd például Szíriát vagy Dél-Szudánt.
„A világnak elemi érdeke Afrika stabilizálása”
Megvizsgálta a világgazdasági blokkok – az Európai Unió, az Egyesült Államok, Kína, az arab olajsejkségek és Oroszország – teljesítményét a zöld átmenetben. Milyen irányba billen a mérleg nyelve?
A nagy blokkok közül egy sem érte el a fenntartható szintet. Tudatosságban és stratégiában vezető szerepe van az Európai Uniónak. Kína tudatosan több drasztikus lépést is tett a zöld átmenetért, és világvezetővé vált a zöldtechnológiákban, de közben a gazdasága továbbra is dominánsan szénalapú.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy Kína birtokolja a zöld átmenet szempontjából kulcsfontosságú ásványkincsek többségét.
Igen, és ezzel szorosan összefügg az a kérdés, hogy a Nyugat éppen tudatos gazdasági leválást hajt végre Kínáról, amely teljesen elhibázott stratégia. Évtizedeken keresztül együttműködtek egy autoriter rezsimmel, kiszervezték oda az így olcsóbbá váló munkát, majd egyszer csak észrevették, hogy jé, ez a rezsim autoriter, és elkezdtek leválni róla. Mindezt véletlenül éppen akkor, amikor a kínaiak számos kulcstechnológia terén a Nyugat elé vágtak. Ez teljesen hiteltelen.
Nem tudom, hogyan képzeli a Nyugat a leválást Kínáról, amely többek között világvezető az akkumulátortechnológiában, 5G-ben, szolárban, gyorsvasútban, mesterséges intelligenciában, és saját nemzetközi űrállomása van.
Ráadásul nála van a kulcsfontosságú ásványkincsek, többek között a ritkaföldfémek java, illetve feldolgozásuk nagyobbik része. Azaz Kína nélkül nem fog menni a globális zöld átmenet. Szerintem erre nincs stratégiája a Nyugatnak. Afrikában van még nagyon-nagyon sok ásványkincs, például nikkel és kobalt. A franciák innen importálnak nukleáris fűtőanyagot, sajátjuk nincs, azaz az európai atomstratégia is masszívan függ az EU-n kívüli világtól. Jelenleg, ha destabilizálódik egy-egy érdekeltségükbe tartozó ország, akkor a francia idegenlégiót odaküldik, stabilizálják azt az országrészt, ahol az uránbányászat zajlik, az ország többi része meg polgárháborúba süllyed. Ez azonban az afrikai népességrobbanással és a globális felmelegedéssel nem lesz folytatható, egész egyszerűen nem fog a Nyugat hozzáférni a nyersanyagokhoz.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!