Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Magyarországon körülbelül 1,8 millió 18 év alatti fiatal van, ők a teljes lakosság 18-19 százalékát teszik ki. Minden negyedik-ötödik közülük mentális zavar tüneteit mutatja, minden hetedik pedig már diagnózissal rendelkezik.
A fogyasztói társadalmakban a gyermek- és serdülőkorúak 25-30 százaléka küzd érzelmi vagy viselkedési problémákkal
– olvasható az UNICEF 2021-es jelentésében, valamint az abból készült MTA-összefoglalóban, melyet Pászthy Bea 2023-ban tett közzé. A tüneteket mutatók száma ma már mintegy 400 ezer főre tehető.
Ahogyan egyértelmű a tendenciózus növekedés, hiszen 2023-ban megközelítőleg 95 ezer, míg 2024-ben már 115 ezer fiatalt látott el a hazai gyermek- és ifjúságpszichiátria rendszer a KSH adatai szerint
– mondja Hal Melinda klinikai szakpszichológus, a Mathias Corvinus Collegium vezető kutatója, aki évek óta foglalkozik a digitális tér hatásával a gyerekek fejlődésére, és kiemelt kutatási területe a traumák, a bántalmazás és a fájdalom megjelenése.
„Nagyon sokszor szorongásokból, depresszióból fakad, személyiségproblémákból ered, az érzelmi rendszer zavaraiból, a megküzdési képtelenségből, vagy akár a korán megérkező függőségekből” – magyarázza a szakember.
A biológiai, genetikai állomány nem indokolja azt, hogy ilyen mértékben növekedjen az ADHD, a hiperaktivitás, a magatartászavarok, a szorongás, a depresszió. Feltételezhetően a környezetben kell keresnünk azokat a dolgokat, amelyek a növekedést eredményezik. Ennek ellenére a tanulási és magatartászavarok miatt megérkezett a »papíros« gyerekek tömege. Csak egyetlen példát említve, 2021-re több mint 11 ezer gyermek volt a közfinanszírozott ellátásban ADHD-diagnózissal, azonban 2022-ben ehhez több mint négyezer új eset társult
– teszi hozzá Hal Melinda.
A szakpszichológus szerint a probléma gyökere mélyebb, mint ahogy azt sokan gondolnák „Amikor a személyiséget kezdjük el boncolgatni, akkor rájövünk, hogy a gyökérprobléma valahol ott keresendő. Azok a nehézségek és problémák, melyekben most vagyunk, nagyon nagy mértékben identitásproblémák, vagy a válságokkal való megküzdési képtelenség társadalmi szinten” – mondja.
A védőpajzs hiánya
Hal Melinda szerint a kulcskérdés nem az, hogy mennyi digitális ingert kap egy gyerek, hanem az, hogy milyen mentális védőpajzzsal rendelkezik.
„A személyiség instabilitása és ennek a gyakorisága a társadalomban meghatározza, hogy mennyire fogunk keményen reagálni egy-egy digitális tér okozta idegrendszeri károkozásra. Ha a személyiség köré tudunk húzni egy jó védőpajzsot, akkor meg tudjuk szűrni a digitális tér ingerét is. Ha bántanak minket, tudunk egyet húzni a vállunkon, és azt tudjuk mondani, rendben, ez nem személyes, ez lehet, hogy a másikból fakad. A fejlődés lépcsőzetes, éppen emiatt egyrészt nem érdemes átugrani lépcsőfokokat, ha hatékonyságot, netán versenyképességet várunk az egyéntől. Másrészt ez a lépcsőzetesség igaz nem csak a gondolkodás és idegrendszer fejlődésére, hanem az érzelmi és erkölcsi fejlődés területeire is” – mondja a szakértő.
Ebből kifolyólag a tervezett mesterségesintelligencia-oktatással sem ért egyet.
„Nem támogatom, hogy 14 éves kor előtt, az IKT-eszközökön (Információs és Kommunikációs Technológiák) túlmutatóan a digitális tér az oktatási rendszerbe kerüljön, kiemelten a mesterséges intelligencia oktatását. Azok a gyermekek ugyanis, akik 14 éves koruk előtt kialakítják a kornak megfelelő ideg- és érzelmi rendszeri érettséget, azután pillanatok alatt képesek elsajátítani bármilyen digitális kompetenciát. Érdemes tehát meghagynunk a középiskoláig mindezt. 14 éves kor előtt egy gyermek fejlődéséhez megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozásra, alvásra és mozgásra van szüksége, valamint az érzelmi intelligencia és empátia fejlesztésére, elsősorban a kötődésen, kötődő nevelésen keresztül. Minden más ettől veszi el az időt” – érvel Hal Melinda.
A pszichológus szerint a „védőpajzs” nem egy velünk született „szuperképesség”, hanem egy fejleszthető készség, ami a szocializáció során alakul ki bennünk. A szakpszichológus egyszerű példával illusztrálja ennek kialakulását.
Azzal kezdődik el, hogy bekerülünk egy környezeti helyzetbe, és megpróbálunk valahogyan túlélni benne. Elkezdjük csecsemőkorunkban kicsit késleltetni a szükségleteinket. Ha sírunk, de nem kapunk tejet, akkor egy idő után az ember megtanul megbirkózni az éhséggel, és néhány éves korra már kialakul az, hogy mikor van reggeli, ebéd és vacsora. Mielőtt bárki félreértené a példát, ez nem azt jelenti, hogy mindent késleltetnünk kell és fegyelmet tanulni a legkisebb kortól. Hanem azt, hogy a lelki erőforrások aktiválása kulcskérdés lenne a nehéz helyzetek megoldásában
– magyarázza.
Ez a készség, hogy várni tudunk, hogy nem reagálunk azonnal minden ingerre, később általánosabbá válik. Ugyanez a mechanizmus segít abban is, hogy a digitális térben ne kattintsunk rögtön minden felugró ablakra, ne nézzünk meg minden tartalmat, amit az algoritmus elénk tol, vagy hogy ne vegyük magunkra az online bántásokat. Ahogyan a személyes térben is nagy az eltérés egyén és egyén között, hogy mi okoz traumát, viselkedés- vagy személyiségváltozást.
Csak hogy egy nagyon evidens példát említsek, ki lehetne ezt úgy is alakítani, hogy igenis megérkezik egy ilyen szabályozás, mint mondjuk az ausztrálok esetében. Ez egy felülről jövő szabályozás, amely valamiféle intelmet nyújt arra vonatkozóan, hogy hogyan érdemes élni a szülők számára. Ugyanakkor a neuromarketinget aktívan használó cégekkel szemben hatékonyan fellép, vagyis, a büntetések kereszttüzében ők állnak
– mondja Hal Melinda, utalva a 2025. december 10-én Ausztráliában életbe lépett közösségimédia-szabályozásra, amelynek keretén belül tíz nagy platformnak – köztük a TikToknak, Facebooknak, Snapchatnek – le kell tiltania a 16 év alatti felhasználóit.
De a szabályozás önmagában nem elég. A védőpajzs kialakítása a szülők és a közvetlen környezet feladata, hiszen az a szocializáció során alakul ki. És itt kezdődnek a problémák.
„Mi vagyunk a legrosszabb szülőgeneráció”
„Ennél rosszabb szülőgeneráció még soha nem volt a történelemben, mint ami egyébként én is vagyok” – jelenti ki Hal Melinda, aki egy 5 éves kislány édesanyja.
De miért gondolja ezt?
Ilyen szorongó, mégis ilyen sok lehetőséggel ellátott generáció még sosem volt
– teszi hozzá.
Ez az a generáció, amelynek még analóg gyerekkora volt, de felnőttként már beszippantotta a digitális világ. Ráadásul Magyarországon az Y generáció különleges helyzete abban is rejlik, hogy ők az első aktív rendszerváltó generáció. A szüleink vettek részt a rendszerváltásban, de még nem az új területen szocializálódtak. Mi már jórészt a fogyasztói kultúrában voltunk kisgyerekek, majd a digitális tér mellett kamaszodtunk.
„Nem mi változtattuk meg a rendszert, de mi voltunk az elsők, akikre felnőttkorban már egy lényegesen nagyobb választék, kínálat, lehetőségáradat szabadult rá. Mi vagyunk az a generáció, akinek az anyukája még sorban állt banánért. De utána mi már nem álltunk sorban, hanem a választék tárháza jelent meg, akár a termékek, szolgáltatások, akár az életmód terén. Mi már azt tudjuk, hogy banánnal, naranccsal és digitális eszközzel és mindennel rogyásig van minden egyes üzlet. Eljött a fogyasztói kultúra, vagy kulturálatlanság, ahogy én szoktam mondani. Így sokkal inkább arra tanultunk rá, hogy minden szükségletünk azonnal kielégíthető, ez csak pénz kérdése” – magyarázza.
A szakpszichológus szerint az Y generáció két generáció közé szorult.
Se az X-ekkel, tehát a szüleinkkel nem jövünk ki, de nem értjük a saját gyerekünket se. Eléggé egyedül vagyunk egy burokban, miközben mi neveljük a legtöbb gyermeket Magyarországon, ebben a pillanatban. Súlyosan benne van a kezünk abban, hogy ők, a fiatalok milyen lelki állapotban vannak
– jegyzi meg.
A legnagyobb probléma, hogy az Y generáció a saját szorongását átadja a gyerekeinek, amely abból fakad, hogy még a szüleiknek, a rendszerváltás előtti időkben behatárolt mozgástere volt és behatározott lehetőségei, ezért nem tudták arra felkészíteni az Y generációt, hogy hogyan boldoguljanak a szabad piacon, akik így a munka és a fogyasztói társadalom rabjaivá váltak. A ranglétrán való lépkedés, a gazdagság hajszolása viszont szorongással tölti el őket.
A mi szorongásaink között van például, hogy vajon megfelelünk-e a világnak, vagy tudunk-e gazdagok lenni. Ezeket a szorongásokat erőteljesen vetítjük ki a fiatalabb generációkra, aminek eredménye, hogy ezek a kérdések bennük is megjelennek, akkor, amikor még nem is kéne ezen gondolkodniuk
– részletezi.
A statisztikákba pedig ezek köszönnek vissza diagnosztizált mentális zavarok formájában.
A Z meg az Alfa generációban nagyon-nagyon szorongóak, nagyon sok a mentális probléma, alapvető személyiséginstabilitás látható
– állapítja meg a szakember.
A szakpszichológus szerint a Y generáció szépen átadja a szorongását, de a megküzdési stratégiákat már nem tudnak mellé adni, pedig az ő szüleik még tudtak nekik adni tanácsokat.
„Nem nagyon adjuk át a gyerekeinknek azt az alapvető dolgot, hogy nemcsak a győzelem számít, hanem számít az is, hogy »hogyan győztem«, vagy hogy számít a fair play, vagy számít, ha adsz, és nem csak az számít, ha kapsz” – sorolja.
A digitális tér mint katalizátor
Hal Melinda szerint a digitális tér nem okozója, hanem inkább katalizátora a problémának, bár érvényesül a tyúk vagy a tojás volt-e előbb effektus.
„Nem kizárólag a digitális tér az, ami ezt az óriási válságot okozza” – hangsúlyozza a szakértő, aki szerint az online platformok inkább csak gyorsítják az identitásválság erősödését, amely a generációs problémákból fakadnak.
A szakpszichológus különösen aggasztónak találja az influenszerek szerepét.
A közösségi portálokon az influenszerek hatnak egy fiatal elméjére, az értékrendjére, a gondolkodásmódjára, ők döntik el, hogy mi a menő, mi a trendi. Míg 20 évvel ezelőtt a személyes kapcsolódásokon keresztül neveltek a kortársak, addig most akár egy óra alatt több száz, vagy több ezer olyan inger éri, ami azt mondatja vele, hogy kábítószert fogyasztani menő, vagy éppen nem menő
– fogalmaz.
A mentális védőpajzs terve
Hal Melinda szerint egyetlen igazi utunk van:
Egy nemzeti szintű mentális védőpajzsot kell felhúznunk mindenki köré. Egyéni szinten is van ebben felelősség, de van ebben az államnak is feladata, mert az oktatásba, nevelésbe érdemes ágyazni. Ugyanakkor elképzelhetetlen, hogy ez csak és kizárólag tantárgy formájában nyilvánuljon meg, sokkal inkább gondolkodnék attitűdformálásban, az alapvető gondolkodás megváltoztatásában, hogy célt érjünk. Ilyen alapgondolat lehetne, hogy a lelki egészség ugyanannyira fontos, mint a fizikai, testi jóllét és ennek elérésében súlyos egyéni felelősségünk is van.
A szakpszichológus öt terület köré építené a preventív nemzeti mentális egészség stratégiát, amelynek legfőbb fókuszában a személyiség stabilizálása áll, megvalósítását az életvédelem hatja át. Ezzel a két tényezővel ugyanis a legfőbb problémáink egyénileg, társas és nemzeti szinten egyaránt magyarázhatóak.
- Első terület a népesedési válság hátterében levő lelki tényezők kezelése.
„A stabilitás kérdése, vagy inkább úgy fogalmazok, a lelki bizonytalanság, vagy akár a gyermekágyi depresszió kezelésének hiánya súlyos nehézséget okoz ezen a területen. Instabil lelkű embereknek, akik azt sem tudják, mit szeretnének elérni az életben, nincsenek konkrét céljaik, nem fognak gyermeket vállalni akkor sem, ha fantasztikusak a családpolitikai intézkedések, márpedig ezek kétségtelenül világra szólóak. A demográfiai problémák a lélek, mentális egészség számba vétele nélkül megoldhatatlanok, ráadásul egy folyamatosan csökkenő létszámú gyermeket vállalni képes korosztállyal kell számolnunk. Ezen a területen a gyermek 18 éves koráig fontos lenne igénybe […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/belfold/2026/01/14/hal-melinda-szulo-generacio-mentalis-zavar-pszichologia/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!