Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nemcsak a termetes, messziről is kiszúrható, sárga színben pompázó visszaváltó automaták jelentek meg Magyarországon 2024 első felében, hanem velük együtt szép, fokozatosan a magyar városok utcái is új életképpel gazdagodtak. A hanghatásokból és a külalakból egyértelműen tudható, hogy a nagy, fekete zsákokat hordozó emberek milyen áruval közlekednek, de az áruházak saját logós, vállra is akaszthatós bevásárlótáskáik szintén a visszaváltás segédeszközeivé váltak.
Magyarországon új jelenség vetette meg a lábát: a flakonozás.
Üdítőitalos dobozok címkéit vizslató emberek a kukáknál, a szemetesekben könyékig, de nem egyszer vállig turkáló emberek, miközben korábban soha nem látott mértékben szedik össze az állampolgárok az utcán hagyott szemetet. Persze csak akkor, ha az korábban valamilyen italt tartalmazott, és a csomagolásán szerepel a bűvös logó a körbejáró nyilakkal, benne az értékére vonatkozó számmal. A műanyag flakonok, alumíniumdobozok és üvegek ma már egyfajta valutaként működnek, egyeseknél bizony a megélhetésnek új lendületet adva. Kíváncsiak lettünk, mennyire tudja megkönnyíteni az emberek életét az üvegvisszaváltás, személyesen akartuk kipróbálni, tényleg össze lehet-e szedegetni az utcán annyi flakont, amelyek visszaváltásával a napi szükségletek megteremthetők.
Hétfő reggel van, korán felkelek. A szokásos reggeli kávémat szürcsölgetve egyszerre árad el a fejemben az összes kérdés, amelyek napokkal korábban megjelentek már, de csak egyesével. Feszít a bizonytalanság belülről, képes leszek-e órákon keresztül a szemétben turkálni az utcán, az iskolába és munkába igyekvő emberek szeme láttára. Vajon belenyúlok-e valamibe, ami akár sérülést okozhat? Megvág-e egy eltörött üveg? Lesznek-e harcok a kukáknál a bennük rejlő kincsekért? Milyen konfliktusok várnak rám?
A kérdésekre csak odakint kapok választ, ideje elindulni. Egyetlen sarkot megyek, a zöld kis kukából máris előkerül három darab energiaitalos doboz, a túloldalt a lépcsőház elé kihúzott nagyobb szemeteseket nézi át éppen egy férfi. Ha odamegyek, bizonyosan én leszek a konfliktusforrás, ezért továbbállok, elindulok a Nagykörút felé, egyenesen a Blaha Lujza térig.
Erőszakkal a flakonokért, és egy ellopott mobiltelefon
Amikor eldöntöttem, hogy magam is kipróbálom a flakonozást, jó ötletnek tűnt a kora reggeli időszak, de nagyobbat nem is tévedhettem volna. Hiába egyértelmű, az egyenletből kifelejtettem a közmunkásokat, akik velem egy időben ürítik éppen a szemeteseket. Belenézek, belenyúlok minden olyan szemetesbe, amiről nem látszik egyértelműen, hogy teljesen üres. Váltok az útvonalon, a párhuzamos utcákban próbálkozok, talán ki tudom cselezni a közterület fenntartókat. A tervem, úgy tűnik, beválik, még nincsenek új zsákok kihelyezve, de így is csak a csalódás ér; egyre jobban epedezek a visszaváltós logóval ellátott flakonokra.
Csaknem egy óra elteltével számot vetek. A nehézségek ellenére tizenkét darab doboz és flakon lapul a szatyromban. Gyors fejszámolással kijön, ez bizony 600 forint. A flakonok lassan, a kérdések annál gyorsabban gyűlnek: hogyan lehetséges majdnem egy évvel a rendszer bevezetése után, hogy még mindig olyan sok a nem visszaválthatós italos csomagolás? Az egyik nagy energiaital-gyártó cég termékei különösen sokszor okoznak fájdalmat. Amikor észreveszem a kuka mélyén, már tudom, hogy hamis arany, mégis ellenőrzöm egyesével, hátha.
A II. János Pál pápa téren is éppen cserélik a szemetest és takarítják a parkot. Esélyem sincs növelni a gyűjteményemet, de azért becsülettel belenézek a kukákba. A park centrumában állok, körbenézek, várok valamilyen sugallatra. Egy férfi lép oda hozzám, tüzet kér. Szeretnék kérdezni tőle a flakongyűjtésről, de amikor megcsapja az orromat a tömény marihuánaszag, inkább tovább állok. A terv azonban marad; dobozok helyett itt az ideje információt gyűjteni. Három férfi üldögél a padon, mellettük ott hever a bevásárló táska, benne pár darab hosszú nyakú nemesfémmel. Tőlük tudom meg, hogy ez óriási lehetőség az utcákon élőknek, napi több ezer forintot lehet realizálni a visszaváltásokból.
El lehet lebegni, ki mennyire szorgalmas
– fogalmazza meg Mihály, aki konyhafőnök volt egy németországi szállodában évekkel ezelőtt. Azt mondja nekem, a legtöbb, amit keresett egy nap, az 7000 forint volt, de ő csak a környéken gyűjtöget. Szerinte aki szorgalmasabb, annak a 10000 forint is összejön egy nap. Egyszer több mint 30 flakont talált egyetlen kukában, az a rekordja, hasonló szerencse azóta sem érte. A flakonozás azonban nem veszélytelen, számos konfliktus előfordult már.
Sándor ül középen, arca megviselt, mégse mondanám szomorúnak. Lelkesen kezd el mesélni, rögtön rátér a lényegre.
Ugyanezen a padon ült, mint most, a lábai alatt pedig ott voltak az addig összeszedett üvegek, dobozok, flakonok. Hárman jöttek, a kincsre fájt a foguk. Próbált ugyan ellenállni, de már 60 éves elmúlt, nehezen mozog. A támadók megverték, és nemcsak a flakonjait vitték el, hanem a mankóját is. Az eset nemrég történt, a sérülései még most is jól láthatóak az arcán.
A mellette ülő Gábor egy mankón támaszkodik, rá mutatva árulja el, hogy az ő mankójával járnak ketten, miután az övét elrabolták.
Azt pedig már közösen mesélik, hogy a területek nagyjából „fel vannak osztva”, 90 százalékban megvan mindenkinek a maga kis zónája, de sokszor megsértik egyesek ezeket a területi vonalakat, és olyankor mindig konfliktus alakul ki. Gábor egyszer a visszaváltó automatánál állt sorba, és addig lökdösték hátulról, amíg ki tudták venni a zsebéből a mobiltelefonját. Ő maga nem nagyon gyűjtöget a gerincproblémái miatt, nem tud ugyanis lehajolni. A munkát megosztják maguk között, ő ezért inkább a visszaváltásban jeleskedik. Megkérdezem, mire költik az így szerzett pénzt. Azt felelik, hogy cigarettára és borra, az ételt ugyanis minden nap megkapják, így arra csak nagyon ritkán kell költeni. A flakonokért kapott forintokra zsebpénzként tekintenek. Láthatóan és hallhatóan rengeteg történetet tudnának átadni, könyvet lehetne írni belőlük. Kicsit már el is kanyarodnak az eredeti témától, amikor a friss tapasztalatom miatt megkérdezem tőlük, mikor érdemesebb nekilódulni a gyűjtögetésnek. Hezitálás nélkül vágják rá kánonban, hogy hajnalban és éjszaka lehet nagyobb sikereket elérni, nappal erre kevesebb az esély.
Látom, hogy anyukák mennek a hét-tízéves gyerekeikkel este kilenc órakor, és szedik a házak elé kihúzott szemetesládákból a flakonokat. Hogy megy a gyerek másnap iskolába?
– teszi fel a kérdést Mihály, egyben rátereli a szót egy másik problémára.
Korábban is feltűnt már, de ezen a napon jobban is meg tudtam figyelni, amint a zsákmány reményében széttépik a bezacskózott szemetet, hogy visszaváltható árut találjanak benne. Az így talált flakon a saját zsákban, a többi szemét pedig a járdán landol. És ott is marad. A hulladékról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy a szemetesbe dobott palackok és alumíniumdobozok települési hulladéknak minősülnek, magyarán, azt bárki nem szedheti össze hivatalosan. A visszaváltási rendszer bevezetésekor megvolt a félelem, hogy jogsértést követ el az, aki kukázás útján gyűjt ilyen, egykoron hulladéknak, ma már kincsnek számító üveget, vagy flakont. A rendőrség azonban gyorsan eloszlatta a kételyeket: a békés gyűjtögetők, akik visszaviszik a gyűjtőpontokra a flakonokat, köszönetet érdemelnek, nem büntetést, egyúttal közölték, hogy a kukát borogató gyűjtögetőkkel szemben fellépnek, és szabálysértési eljárás alá vonják őket. Rendőri intézkedéssel az utam során nem találkoztam, de maga után mocskot hagyó flakonozókkal annál többel, a beszélgetőtársaim is sok ilyen esetről számolnak be.
Sokáig tudnék még beszélgetni velük, de ideje továbbállni. Az eredeti terv az volt, hogy visszaváltom az általam gyűjtögetett értéktárgyakat, de inkább otthagyom a három jóbarátnak. Nekik nagyobb szükségük van rá, nekem pedig nem kell bíbelődnöm már vele, majd fejben számolom, hogy mennyi jön össze, és annak mennyi a forintra átszámolt értéke.
Flakonozás nyugdíj-kiegészítésként
Pár utcával arrébb, a Keleti pályaudvar környékén egy férfi kétkerekű kézikocsit húz maga után, a tetején fekete zsákkal. Dezső arról beszél, hogy a napi szükségleteit biztosítani tudja a visszaváltásokkal. Ugyan kap reggelit, ebédet és vacsorát, ő ezen felül még vásárol ételt magának. Napközben alszik, délután körútra indul, 4-5 órát talpal, így jön össze neki 2-3000 forint naponta. Hozzáteszi azt is, hogy a rendszer indulásakor jobb volt a helyzet, akkor könnyen lehetett 10 000 forintot gyűjteni, mára azonban egyre többen flakonoznak, beszűkítve a lehetőségeket.
Eredeti célomat közben nem felejtem el, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!