„A magyar szabadság napján Veszprémből köszöntjük a teljes világ magyarságát, október 23-át jöttünk ünnepelni, de Veszprémbe egy nappal korábban kellett volna jönnünk, a veszprémiek nem vártak a pestiekre, már 22-én megalapították forradalmi szervezeteiket és világgá kiáltották követeléseiket, előbb ébredtek” – kezdte beszédét Orbán Viktor, hozzátéve: nem lepődnek meg ezen, Veszprém szeret a dolgok elébe menni, ez ezer évvel ezelőtt is így volt, Veszprém elől ment a keresztény városalapítások idején is.
Magyarország minden városának és falujának megvan a maga 1956-a, és mindegyik szolgál valamilyen tanulsággal, mindegyik része a mi nagy közös ’56-os szabadságharcunknak. Nem csak igazságtalan és lekezelő, de egyenesen hiba, ha valaki 1956-ot csak a rivaldafényben álló fővárosunk forradalmának látja, ezért méltó és igazságos, hogy ma itt Veszprémben hajtunk fejet az ’56-os szabadságharcosok emléke előtt
– fogalmazott a miniszterelnök.
A magyar sors ismétlődő mintázata
Brusznyai Árpád története a legtanulságosabbak közül való, az ifjúság tanítójaként és a fiatalok pártfogójaként jellemezte Orbán Viktor, „az a fajta szellemi ember, aki értette az idők szavát, és tudta, ha újra nekünk magyaroknak oszt lapot a történelem, akkor azt fel kell venni, bűn lenne talonban hagyni. Ő is megértette, hogy 1956 az európai Magyarország hosszú időkre utolsó esélye, hogy kiszakítsa magát az európai kultúrát, a keresztény civilizációt és a nemzetek létjogát tagadó bolsevik szocializmus világából, ahogy az egy évvel korábban 1955-ben az osztrákoknak sikerült is, amikor onnan kivonultak a szovjetek”.
Nem volt más választás, meg kellett próbálni. Ez a világos gondolat, a komoly történelmi számvetés az oka, hogy a forradalom- és szabadságharc nem artikulálatlan üvöltés, az elnyomottak dührohama és nem is a szabadságvágy zabolátlan kitörése volt. A magyar forradalom minden lélegzetállító hősiessége, halált megvető bátorsága mellett is józan, mértéktartó és felelősségteljes mozdulat volt. A forradalom maga volt a magyar géniusz felvillanása, ennek volt igazi, hamisítatlan, tőröl metszett megtestesülése Brusznyai Árpád története
– hangsúlyozta Orbán Viktor, hozzátéve: Brusznyai vállalta, amit kellett, de óvta a fiatalokat, nem engedte a diktatúra martalócaival szembeni utcai elégtételt sem, megvédte őket a lincseléstől, gátat vetett az indulatoknak, megzabolázta a kötőfékét ledobni készülő ösztönöket. Végül a szabadságharc leverése után a kommunisták kivégezték, „nem azért ölték meg, mert bűnös volt, hanem éppen azért, mert ártatlan”.
Brusznyai Árpád sorsa igazi magyar sors, a mi sorsunk. Felebarátainkért érzett felelősség, kérlelhetetlen igazmondás, tettrekészség, az ellenségeinkkel szembeni bántásmód, a magyar lovagias nép, néha túlságosan is. Ezért fordul velünk elő újra és újra, hogy végül azok törtek ellenünk, akiket korábban megmentettünk, vagy éppen védjük őket. Ma is elsők voltunk, akik Európát védtük a migrációtól, és elsők voltunk, akik békét javasoltunk háború helyett, amellyel megmenthettük volna százezrek életét, ma is elsők és egyetlenek vagyunk, akik vissza akarják tartani az európai népeket, hogy önként, dalolva és vakon meneteljenek bele egy újabb, még nagyobb háborúba
– hangsúlyozta a miniszterelnök, hozzátéve: köszönetet méltánylást, jóakaratot sohasem, gáncsot, hátbatámadást, baráti tüzet viszont gyakorta kaptunk, „a magyar sors olyan mintázata ez, amely időről időre ismétli önmagát, nem vigasztal bennünket, hogy a nyugatiak most megehetik, amit főztek maguknak”.
„A hazaárulók is a mi nemzetünk részei”
Orbán Viktor szerint „a mi nemzetünk elég erős, hogy a hibáival is szembenézzen, tudjuk, hogy a hazaárulók is a mi nemzetünk részei, ők is benne vannak a történelmünkben, mint a balsors a Himnuszban. Ahol magasság van, ott mélység is van, ezt a törvényt a dicsőséges és tekintetes Veszprém sem írhatja felül, október 23-át itt is november 4-e követte”.
A kormányfő kifejtette, a rendszerváltáskor a kommunistáknak csak akkor volt esélye ép bőrrel átlépni a demokrácia korszakába, ha előbb bevallották legnagyobb bűnüket, és amint bevallották, elvesztették hatalmukat. Nyilvánosan kellett eltemetniük az addig titkolt áldozatok földi maradványait, de amint eltemették a testüket, kiszabadult a lelkük, és ott lebegett a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőinek feje felett.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!