Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Gulyás Balázs, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat elnöke és Jakab Roland, a szervezet vezérigazgatója az Indexnek adott exkluzív interjúban többek között arról beszélt, hogy
- miért nem hallunk magyarországi tudományos áttörésekről,
- milyen változásokkal jár együtt a HUN-REN-törvény a magyar tudományos életben,
- milyen eredménnyel zárult a szervezetben végzett átvilágítás,
- mi történik a Magyar Tudományos Akadémia ingatlanvagyonával,
- az új törvény hatására javul-e a kutatók anyagi helyzete.
Karikó Katalin és Krausz Ferenc Nobel-díja miatt ismét reflektorfénybe került a magyar tudomány, köztük tudósaink és kutatóink. A kritikusok rendre megjegyzik, hogy miért nem Magyarországon születnek az említett kimagasló teljesítmények. Elnök úr egy korábbi interjújában úgy fogalmazott: „Mostanáig nagyon régi modellt alkalmaztak számos európai országban, köztük Magyarországon is. Ennek lényege, hogy a kutatónak legyenek jó ötletei, az eredményeit publikálja, és köszönik szépen, ezzel megvagyunk. De a világ megváltozott, ezzel az elavult szemlélettel pedig Európa egyértelmű versenyhátrányba került.” Tehát nemcsak a közvélemény egy része, hanem ön is kifejezetten éles kritikát fogalmazott meg a jelenlegi szisztémával kapcsolatban. Miért nem hallunk magyarországi tudományos áttörésekről és eredményekről?
Gulyás Balázs: Nem tartom problémásnak, ha magyar kutatók másik országban végzett munkájukért kapnak Nobel-díjat. A világban ma agyelszívás (brain drain) helyett egy „agycirkulációs” folyamat zajlik. Nyugat-Európából is történik agyelszívás Észak-Amerikába vagy Délkelet-Ázsiába. Tizenöt évig éltem Szingapúrban, ahol a felsőoktatás és kutatás kétharmad részben külföldiek kezében van. Mi, magyarok az elszívás oldalán szenvedünk el veszteségeket, és ezt a folyamatot akarjuk megfordítani.
Mit kell tennünk annak érdekében, hogy a tehetségek számára vonzóak legyünk? Nem a pénz az első számú tényező. Az elsődleges bevonzó faktor a személyiség. Ha valahol egy kiváló, iskolateremtő mester kutat, akinek ráadásul a témája is fantasztikus, akkor képes bevonzani a fiatalokat. Erre Magyarországon is látunk példákat, elég, ha Szathmáry Eörsre, a világ leghíresebb evolúciókutatójára gondolunk. De hasonló példa a hálózattudomány területén Barabási Albert László, akinek Magyarországon is komoly kutatási bázisa van. És ha ez forrásokkal, infrastruktúrával, kutatási kultúrával párosul, akkor elindulhat az „agynyerés” (brain gain), ahogyan történt ez Izraellel és Szingapúrral is.
Dupla vagy semmi
Abban biztosan egyetért velem, hogy Szingapúr vagy Izrael biztosan nem költ olyan keveset kutatásra, mint Magyarország. Épp ön mondta a már idézett interjúban, hogy a közelmúltban – 2019 és 2022 között – megduplázták, 17-ről 39 milliárd forintra emelték a kutatóhálózatoknak szánt forrásokat. Mire elég 39 milliárd forint? Tekintve, hogy a kormány egyszeri irodavásárlásra elkölt 600 milliárdot, és még sorolhatnám a példákat.
Gulyás Balázs: A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat teljesítményét húsz hasonló nemzetközi intézettel vetettük össze: a tudományos termelés tekintetében nemzetközi szinten a középmezőnyben vagyunk. A katalán ICREA valószínűleg Európa legjobb kutatási hálózata jelen pillanatban, ők sokkal jobb eredményt képesek felmutatni azonos egységnyi forrásból. Ennek az az oka, hogy nemcsak világszínvonalú kutatóik vannak, hanem jól működő infrastruktúrájuk és adminisztratív hátterük is. Sajnos a mi kiváló kutatóink nagyon régi modellben, szerkezetben, mechanizmusokkal működnek, ezért nem tudjuk kiteljesíteni a tehetségeket.
A kutatási hálózat jelen pillanatban durván 100 milliárd forintból gazdálkodik, ebből 48,5 milliárd az állami közvetlen támogatás, a fennmaradó rész pedig egyéb – mint például az NKFI Hivatal kutatási pályázatai –, jórészt szintén állami forrásokból származik.
A kormány elkötelezte magát, hogy a Magyar Kutatási Hálózat költségvetési támogatását három éven belül megduplázza (ami így el fogja érni a 97 milliárd forintot), már jövőre 50 százalékos emeléssel számolunk, ami óriási előrelépésnek számít.
A következő években olyan vonzóvá kell tennünk a Magyar Kutatási Hálózatot, hogy ne csupán a kormányzati emlőkön éljen.
Javítson ki, ha tévedek, de nagyon jelentős áttöréseket szeretnének elérni a rákkutatás és a mesterséges intelligencia területén. Az előrelépések eléréséhez elegendőek lesznek a rendelkezésükre álló források?
G. B.: A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatnak, illetve a teljes magyar kutatási ökoszisztémának olyan területekre kell fókuszálnia, amelyek mentén a nagy nemzeti kihívások megoldhatóvá válnak. Mondok példákat: a tumoros megbetegedések népbetegségnek számítanak Magyarországon, e terület kutatására óriási igény lenne; hazánkat elöntik a nagy világcégek különböző vetőmagkreálmányai, ahelyett, hogy a kiváló, a Kárpát-medencéhez ezer éve alkalmazkodó fajtáinkat használnánk; világhírű matematikusaink vannak, a mesterséges intelligencia kutatása terén mégis másutt születnek az áttörések.
Persze mindent szabad kutatni, csak meg kell találnunk a megfelelő arányokat, anélkül, hogy a kutatói szabadság sérülne. De a források nagyobb hányadát a kihívásokra reagáló kutatásokra kell fordítani. Franciaországban a CNRS kutatóhálózat úgy állapodik meg a francia kormánnyal, hogy az állami támogatás kétharmadát közösen meghatározott, nagyívű, a francia társadalom és gazdaság számára fontos témákra fordítják. A maradék egyharmadból és pályázatokból pedig bármilyen más kutatási téma megjelenhet.
10
Amellett, hogy kritikákat fogalmazott meg a jelenlegi állapotokkal szemben, rendszerszintű átvilágítás is történt a Magyar Kutatási Hálózatban. Az átvilágítás eredménye szerint sokkal hatékonyabb működést kell megvalósítaniuk. Ha minden igaz, akkor a hatékonyságnövelés radikális központosítással jár együtt. Milyen előnyöket várnak ettől?
G. B.: Nem radikális központosításról van szó, hanem a legjobb nemzetközi példák magyarországi alkalmazásáról. A francia CNRS-nek 32 ezer munkatársa, köztük 13 ezer kutatója van, mégis egy jogi személyiség égisze alatt működik. De ugyanúgy igaz ez a német Max Planck hálózatra, a szingapúri A*STAR-ra, a japán RIKEN-re vagy az izraeli Weizmann Intézetre.
Mi jelenleg 21 jogi személyből állunk 3700 kutatóval, van olyan önálló intézményünk, amelyben 350, és van, amelyikben 35 kutató van. Egy hálózat hatékonyan nem tud működni ilyen széttagolt struktúrában.
A tudományos kutatásban nélkülözhetetlen együttműködések terén sem áll jól a hálózat – de ez nemcsak a hazai egyetemekkel való együttműködésekre igaz, de a hálózaton, sőt néhány esetben a kutatóközpontokon belüli együttműködésekre is. Ebből a széttagolt szerkezetből fakad az is, hogy nincs jelenleg a HUN-REN-ben egységes kutatói életpálya, ami kritikus a fiatal tehetségek bevonzása szempontjából. Fontosnak tartjuk azt is, hogy hosszú távú, kiszámíthatóságot és stabilitást biztosító szerződésünk legyen a kormánnyal.
Ha egyetlen jogi személy marad, akkor lesz egy olyan tárgyalóképes, ütőképes partnere a kormánynak, amely képes a teljesítményalapú finanszírozási modell alapján új szerződést kötni.
A több mint egy éven át tartó átvilágítási folyamat során egyértelművé vált, hogy a magyar kutatási ágazatban dolgozó kutatók abszolút kiváló teljesítményre képesek. Ám bénítják a múltból maradt mechanizmusok, strukturális kérdések, a különböző folyamatok optimalizálatlan menete, például a papíralapú adminisztráció, miközben már mindenütt digitalizálták azt. De beszélhetünk a mesterséges intelligencia alkalmazásának hiányáról is.
Jakab Roland: A kutatókat állítjuk a középpontba. Életpályamodellt, megfelelő szintű finanszírozást biztosítunk, olyan szolgáltatásokat építünk köréjük, amelyek támogatják a kutatásaikat. Létrehozunk egy szolgáltató központot, ahol kompetenciát építenek, piackutatással, a szabadalmak kezelésével, licencek bejegyzésével foglalkoznak, segítik az ötletek megvalósulását, és olyan szakértelemmel rendelkeznek, amelyeket meg tudnak osztani a többiekkel, függetlenül attól, hogy valaki biokémikus, agykutató, vagy éppen agrárkutatási projektjei vannak.
Anomáliák és jogkörök
Akkor ezzel a megújulással olyan anomáliák is megszűnnek, mint hogy csupán három kutatóhelynek van bevétele szellemi tulajdonból, illetve 14 intézetben az egyes kutatók átlagosan kétévente írnak nemzetközi publikációt?
G. B.: Igen. Ön most sajnos a világban nem értelmezhető adatokat idézett: ilyen a régi modell. Mi azt szeretnénk elérni, ha egy kémikus felfedez egy molekulát, akkor abból a végén gyógyszer lehessen. A magyarországi kutatások alapkoncepcióját az értékláncban való gondolkodás felé szeretnénk terelni. Ezt várja el tőlünk – ahogy a világban mindenhol – a kormányzat is: a kormány biztosítja a finanszírozás döntő részét, a munkakörülményeket és a kutatóhálózat függetlenségét. Cserébe egyetlen dolgot vár: a magyar kutatóhálózat a magyarok sikeréért, megbecsüléséért és hasznára dolgozzon. És emellett legyen nemzetközi presztízse.
J. R.: De ez nem megy egyik napról a másikra. Meg kell adnunk hozzá a szükséges képességeket. Kompetenciaépítéssel, tréningprogramokkal és mentalitásváltással.
Milyen jogköröktől fosztják meg az intézetek vezetőit? Ha minden jogkört a jövőbeni HUN-REN Központ kap, akkor önálló jogi személyiség hiányában a kutatóhelyek nem pályázhatnak EU-s és más forrásokra, csökkenhet a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!