Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
A mezőszentgyörgyi születésű Ráczkevi Eötvös Károly kisnemesi családból származott, apjának több vármegyében voltak apróbb birtokai. Vezetéknevük azonossága ellenére nem álltak rokonságban az Eötvös bárók családjával, Eötvös Józseffel és Loránddal.
„Független akarok lenni”
Az ifjú Eötvös a pápai református kollégiumban tanult. Hivatásának a jogi pályát választotta:
Én jogász leszek – mondám, – független akarok lenni, s egyéb pályán ma nincs függetlenség. S ha majd egykor szabad lesz a nemzet: e pályán lehet legjobban szolgálni őt.
Érettségi után a pápai jogakadémia hallgatója lett. És bár valamennyi osztályzata kitűnő volt, akkreditáció hiánya miatt nem tehetett záróvizsgát. Időközben írói szárnyait is próbálgatta: első verse, A feltámadott költő 1861-ben jelent meg a Vasárnapi Újságban. És a poéta olyannyira feltámadott, hogy huszonegy évesen, egy Habsburg-ellenes összeesküvésben való részvétel miatt várfogságra is ítélték.
1865 májusában Pesten államvizsgázott, majd a pápai jogakadémián széles skálán oktatott, többek közt logikát, lélektant, bölcsészeti erkölcs és jogtant, társadalmi és állambölcsészetet, szépműtant, vallás-észtant és országtudományokat. 1866-ban bírói vizsgát tett. Előbb megyei aljegyző, 1867-től tiszti ügyész Veszprémben. 1871-ben a veszprémi királyi törvényszék mellé kinevezték közvádló királyi ügyésznek. Veszprémi választókerületi képviselőként belépett a Deák-pártba, és a párt központi lapjának, a Pesti Naplónak a vezércikkírója lett.
1878-ban nyitotta meg Pesten ügyvédi irodáját, amely hamarosan országos hírűvé nőtte ki magát. Deák Ferenc halála után Eötvös az ellenzék megerősítését, az Országos Függetlenségi Párt tekintélyének növelését tartotta szükségesnek, ezért csatlakozott a Függetlenségi Párthoz. A párt hivatalos lapjának, az Egyetértésnek vezető publicistája, a nyolcvanas évek elején az ország egyik legismertebb politikusa lett. Népszerűségét tükrözte, hogy 1881-ben húsz kerület jelölte képviselőnek, és végül Nagykőrösön választották meg.
Korábbi hívei is elfordultak tőle
Jogászi munkásságának kimagasló állomása a tiszaeszlári vérvádper volt. Ő maga A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége címmel 1904-ben jelentette meg az 1883-as per történetét, amelyben a helyi zsidóság egyes tagjait vádolták meg a 14 éves református lány, Solymosi Eszter rituális megölésével. A vádlottak Eötvöst kérték fel védelmükre, aki elfogadta a megbízást, noha párttársai, barátai – köztük Mikszáth Kálmán is – óvták a feladattól.
Hatalmas munkával összegyűjtötte a per adatait, kidolgozta a védelem koncepcióját. A vádlókat saját kelepcéjükbe kergette, a helyi hatalmasságokat pedig nevetségessé tette.
Sikeresen védte meg a nyíregyházi végtárgyaláson az eszlári zsidókat,miközben feltárta a cselédlány örömtelen, szomorú életének és öngyilkosságának titkait.
Maga a végtárgyalás 1883. június 20-tól augusztus 3-ig, Eötvös védőbeszéde július 3-án reggel háromnegyed 9-től délután 4-ig tartott. Augusztus 3-án […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!