A vádalku mindenekelőtt pergazdaságossági szempontokat szolgál, hiszen megegyezés esetén nincs szükség hosszadalmas és költséges bírósági eljárásra. A bírónak vádalku esetén kizárólag arra szorítkozik a munkája, hogy megnézze, az egyezség megfelel-e a jogszabályoknak, mert ha igen, akkor jóváhagyja azt, és eltekint a történtek részletekbe menő vizsgálatától.
A klasszikus vádalkuban a bíróságnak valójában nem az igazság kiderítése a feladata, hanem a felek megállapodásának jóváhagyása, törvényességi felügyelete.
Amerikai mintára
Sándor Zsuzsa korábbi büntetőbíró szerint az amerikai igazságszolgáltatásban a büntetőügyek több mint 90 százalékát esküdtszék nélkül, vádalkut kötve bírálják el. Az ügyész vádat akar emelni, mondjuk, szándékos emberölés miatt, majd ő, valamint a vádlott és védője alkudozni kezdenek arról, hogy a vádlott milyen bűntettben hajlandó elismerni a bűnösségét. Szándékos emberölés helyett például gondatlanban vagy csak egy testi sértésben. Ha megegyeznek, akkor az ügyész az enyhébb bűntett miatt képviseli a vádat, és az így kötött egyezséget terjesztik az előkészítő ülésen a bíró elé. A bíró, aki egyedül dönt, nem folytat le bizonyítási eljárást, hanem az így elé tárt bizonyítékok alapján abban a bűntettben mondja ki a vádlott bűnösségét, amit az beismert, és kiszabja azt a büntetést, amelyben a felek előzőleg megegyeztek.
Azt kell csupán vizsgálnia, hogy a vádlott beismerése önkéntes volt-e, és megértette a beismeréséhez fűződő következményeket
– állítja az egykori tanácsvezető bíró.
Dobos István ügyvéd egyik írásában arra is rámutat, hogy az a jogintézmény, amelyet amerikai mintára a közbeszédben vádalkunak neveznek, a büntetőeljárási win-win szituáció tipikus esete: a terhelt a kedvezőbb elbánásért cserébe információt szolgáltat más, nagyobb súlyú bűncselekményről, a hatóság pedig ezáltal olyan információkhoz jut hozzá, amelyeket egyébként nem vagy csak nagy nehézségek árán tudna beszerezni.
Nálunk „büntetésalku” van
Magyarországon vádalku helyett csak egyezség van. A korábbi büntetőeljárási törvény is ismert egy egyfajta egyezséget, a tárgyalásról lemondást. Amikor 2000 tavaszán ezt a jogintézményt bevezették, nagy reményeket fűztek hozzá.
Nos, a tárgyalásról lemondás teljes kudarc lett, mert az eljárás nehézkessége, az adminisztratív terhek és nem utolsósorban a terheltnek biztosított csekély kedvezmény miatt alig fordult elő. […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!