Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Mathias Corvinus Collegium Ifjúságkutató Intézetének hétfői rendezvényén három szakértő beszélgetett a zene társadalomalakító szerepéről, valamint a művészi szabadság és felelősség határvonalairól Forr a dalom címmel. Emellett szó lesz az idei fesztiválszezonról – miért lett fesztiválhimnusz a mocskos fideszezés –, generációs lázadásról és a zene fiatalokra gyakorolt hatásáról is.
A vendégek a zene különböző területéről érkeztek, név szerint
- Nagy Feró, a Kossuth-díjas magyar énekes, színész, dalszövegíró, a Beatrice és az Ős-Bikini frontembere,
- Lobenwein Norbert kulturális menedzser, fesztiválszervező,
- Balatoni Mónika, a Mathias Corvinus Collegium Média Iskolájának kutatótanára.
A moderátor szerepét Réti Gergely, az intézet egyik kutatója vállalta magára.
Balatoni Mónika nyitóbeszédében arról beszélt, hogy az elmúlt időszakban kicsit kulturális és zenei forradalmat is élünk. A zene és kultúra velünk együtt él és fejlődik, a zenei és kulturális forradalmak is átalakultak, új keretek és szerkezetek formálódtak. A zene háló, amely összeköti az embereket, a digitális lehetőségek pedig teljesen új szintre emelték ezt is, ahogy a popkultúra szinte minden válfaját.
Egy kicsit autonóm önkifejezés, egy kicsit külső programozás is
– fogalmazott a digitális tartalmak terjedéséről.
A magyar fesztiválkultúra nagyon gazdag – akár pop-, akár komolyzenéről beszélünk –, ráadásul sok már nem is a magyar, hanem a nemzetközi platformot szolgálja ki (mint például a Sziget).
„A zenét hallgatni és megélni is leginkább az offline térben lehet” – mondta, de ha csak végigmegyünk a városon, azt látjuk, hogy az emberek fülében ott zakatol a zene, egy podcast, egy műsor, amellyel kizárja magát a világból. A fesztiválok ezzel szemben összehozzák az embereket.
Se Azahriah, se Beton.Hofi, se Krúbi
A digitális tér hatása a fiatalok kultúrafogyasztására nosztalgikusan válaszolt Lobenwein Norbert, hiszen az az érzés, amikor régebben várta egy bakelit vagy CD megérkezését, ma már nem tudják átélni a Spotifyon. Ugyanúgy nincs már meg a „sztori” a lemezek készítése mögött, ami régen megvolt. Nagy Feró szerint „Azahriah terjed, mint a malária”, ami nem biztos, hogy rossz, csak nem érti. Se Azahriah-t, se Beton.Hofit, se Krúbit.
A mai világban elszabadult az internet. Minden hülye hozzászólhat, nem baj, ha nem ért hozzá, de hozzászól. Ez pedig zavar
– fogalmazott. „Azahriah-ra bármit mondok, azt mondják, hogy féltékeny vagy, mert te nem tudsz ennyit, b*zi!” – mondta erélyesen. Mindenki beleszól mindenbe, az ő életébe, a politikába, a zenéjébe, miközben nem tudnak egyikről sem semmit. „Öreg, vén f*sz, mit tudja már, hogy mi a jó” – idézett egy neki szánt kommentből, majd azt mondta, meghallgatta Azahriah Introvertált dalát, ami „nem is olyan rossz amúgy”.
Balatoni Mónika szerint a zenének nem biztos, hogy az a feladata, hogy társadalmi folyamatokra hasson vagy reagáljon, vagy történelmet idézzen. Pont ugyanígy nem sokakat mozgat meg például egy spártaiakról szóló dal, tehát a fontos az, hogy eljusson emberekhez, rajongókhoz. „A szerelem, a megcsalás, a nehézségek, az ábrándok, az árulás, az erkölcsi normák, ezek foglalkoztatják az embereket évszázadok óta” – mondta. Majd rákapcsolódott Lobenwein azon gondolatára, hogy személyes kultúrája volt a fizikai hanghordozóknak, a gyűjtésnek, a dedikáltatásnak, de ezt a mai fiatalok soha nem élik már át.
„A zenének nem kötelező eleme a politizálás, de valamiféle üzenetet hordozzon” – véli Lobenwein Norbert, aki szerint régen voltak olyan dalok, amelyek közösséget formáltak, a sorok között olvasva mélyebb gondolatokat fogalmaztak meg, ami kapcsot kovácsolt az emberek között. És ilyenek nélkül átélni például a rendszerváltást nagyon más élmény lett volna. Nagy Feró az ős-bikinis időkre visszaemlékezve arról beszélt, hogy a rádiók nem játszották – ma sem játsszák –, mégis terjedt, sőt az egyik lemezét a Telex listáján a legnagyobb hatásúnak választották. „Kár, hogy 43 év kellett hozzá, hogy megértsék az emberek” – summázta Feró.
„Nem irigylem a mostani generációt”
Az ős-Beatrice sikerét az 1970-es években olyan „ragályosnak” nevezte Nagy Feró – mint amilyen ma Azahriah –, amely koncertjére „még a csövesek is jártak”, majd egy-két év után, amikor a rendszer elkezdett ellenük dolgozni, bevitték a rendőrök, és megverték, „az csinált belőlem embert”.
Lobenwein szerint a lázadás és a politikai érintettség szinte elképesztő mennyiségű előadóra volt jellemző – és jellemző ma is. Ettől pedig minden izgalmasabb egy kicsit.
Nem hiszem, hogy mindig valami ellen helyezkednének a fiatalok. Hanem választanak egy ideát, és amellett próbálnak kitartani. Ha pedig ezzel szembemegy egy rezsim, akkor is próbálnak mellette maradni
– mondta Balatoni Mónika, kiemelve például a szabadság eszményét. De lázadni az ellen, hogy valakit bekategorizáljanak vagy korlátozzanak, az teljesen normális volt anno és […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!