Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A parlamenti bojkott látványos politikai lépés lenne, de korántsem biztos, hogy a Fidesz profitálna belőle. Az elemző szerint a jelenlegi erőviszonyok között egy ilyen stratégia inkább kockázatokat hordoz, miközben a párt jövője elsősorban azon múlhat, képes-e újjászervezni politikai közösségét. Ez a Pillanatkép, az Index elemzői cikksorozata, amely hétről hétre segít eligazodni a politikai térképen.
Török Gábor politikai elemző egy hétvégi Facebook-bejegyzésében új szempontot vetett fel a Fidesz lehetséges ellenzéki stratégiáival kapcsolatban: szerinte a Tisza-kormány alkotmánymódosítási tervei nyomán kialakult helyzetben akár a parlamenti jelenlét részleges korlátozása vagy teljes felfüggesztése is napirendre kerülhet. Az elemző úgy látja, hogy a volt kormánypárt politikai mozgástere jelenleg rendkívül szűk, ezért elsősorban olyan eszközök maradtak számára, amelyek közvetlen politikai haszna csekély. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy egy parlamenti bojkott – minden kockázata ellenére – megfoszthatná a kormányoldalt attól a politikai ellenféltől, amelyre a parlamenti viták performatív logikája épül.
Kovács János politikai elemzőt, Az elemző szemével című Facebook-oldal szerzőjét arról kérdeztük, valóban racionális stratégia lehet-e a Fidesz számára a parlamenti szerepvállalás részleges vagy teljes korlátozása, vagy ez inkább a politikai mozgástér önkéntes feladását jelentené. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ha a parlament ma elsősorban kommunikációs térként működik, mennyiben csökkentené Magyar Péter politikai mozgásterét, ha a Fidesz nem biztosítana számára közvetlen parlamenti ellenfelet. Megkérdeztük azt is, hogy a választók egy esetleges parlamenti bojkottot a rendszerrel szembeni politikai tiltakozásként vagy inkább a Fidesz stratégiai tehetetlenségének bizonyítékaként értelmeznék-e. Arra is kitértünk, hogy politikailag mennyire bizonyult sikeresnek a 2006 utáni kivonulások gyakorlata, milyen tanulságokat vonhat le ebből a Fidesz. Továbbá arról is beszéltünk, hogy milyen alternatív politikai tereken építhetné fel ellenzéki stratégiáját, ha valóban a parlamenti jelenlétének csökkentése mellett döntene.
A bojkott veszélyes lehet a Fidesz számára
A jelenleg kormányzó Tisza Párt a parlamenti mandátumok durván 70 százalékát birtokolja. Az ellenzék pártjai osztoznak a maradék csaknem 30 százalékon. Ebből a Fidesz–KDNP-frakciószövetség az összes mandátumnak körülbelül egynegyedével, 26 százalékával rendelkezik. Kovács János szerint ezért könnyen belátható, hogy sem az Országgyűlés határozatképességét, sem a törvényhozási munkát érdemben nem befolyásolná a Fidesz távolmaradása.
„Az Országgyűlésnek persze feladata a kormány ellenőrzése is, ám a kormányoldal létszámbeli fölénye miatt az ellenzék lehetőségei rendkívül korlátosak. Gondoljunk arra, szinte lehetetlen, hogy egy interpellációra adott miniszteri választ végül leszavazzon a többség. A parlamenti munka önkéntes, kollektív felfüggesztése egy képviselőcsoport részéről egy politikai stratégiai döntés, ami a lépés szimbolikus erejével kívánja csökkenteni a rendszer legitimitását. Azt, hogy egy ilyen stratégia politikai értelemben racionális-e, vagy sem, leginkább az dönti el, hogy egy tényleges bojkott kinek fáj jobban, melyik fél narratíváját erősíti, kinek adnak igazat a választópolgárok, illetve a nemzetközi közvélemény” – magyarázta az elemző lapunknak.
Mint rámutatott: a Fidesz helyzete e tekintetben is kedvezőtlen, ugyanis sem az európai intézmények, sem a hazai szavazópolgárok túlnyomó többségének szimpátiájára nem számíthat.
Azt se felejtsük el, hogy a párt képviselőit a Fidesz listájára és egyéni választókerületi jelöltjeire szavazók képviseleti feladattal bízták meg, így a reprezentációs funkció részleges vagy teljes szüneteltetése könnyen a választók cserben hagyásaként is értelmezhető. Ráadásul ha ennek következményeként a Mi Hazánk hat képviselője marad egyedüli ellenzéki formációként a parlamenti arénában, Dávidként Góliáttal szemben, akkor az ellenzéki térfélen belül is potenciális átrendeződés történhet
– fogalmazott Kovács János.
Ugyanakkor hozzátette: az Országgyűlés jelenleg nem csupán a performatív politizálás színtere, hanem egy olyan játéktér is, ahol a kormányoldal gyakorta az ellenzék ellenzékeként pozicionálja magát a vitákban.
A volt kormánypártoknak ebben a felállásban igen gyakran a „pofozózsák” szerep jut, és bár akadnak éles, szellemes viszontválaszok a miniszterelnök részéről érkező retorikai offenzívára, egyelőre Magyar Péter a „porondmester” a saját színpadán.
Amennyiben a Fidesz a távollétével tüntetne, a kormányoldalról elhangzó vádbeszédek akkor sem halkulnának el, legfeljebb nem volna senki, aki ezekre érdemben reagálhatna. A kormányfő eddig is közvetlenül a választókkal való kapcsolatot helyezte a kommunikációja homlokterébe, vagyis a Fidesz valójában nem vitapartner, csupán szemléltetőeszköz volt. Ahhoz, hogy ez így működjön tovább, nem szükséges az ellenzéki frakció fizikai jelenléte. Persze, a látható ellenfél mindig hatásosabb, a dramaturgiát jobban szolgálják a látványos csörték, performanszok
– fejtette ki Kovács János.
Más a politikai helyzet, mint 2006-ban
Az elemző szemével című Facebook-oldal szerzője úgy véli, az Országgyűlés munkájának bojkottját a közvélemény egy része a választók cserben hagyásaként, a „politikai bűnösség” beismeréseként értékelné, másik – egyelőre kisebb – része pedig egy határozott, ám viszonylag erőtlen kísérletként, amelynek hatásossága, kifutása meglehetősen kétséges.
A bojkott a tiltakozás mellett egyben mindig a tehetetlenség, a passzív ellenállás kifejeződése is
– mutatott rá. Kovács János szerint a plenáris ülések következetes bojkottja két szélső esetben válhat leginkább valószínűvé:
- ott, ahol az ellenzék erős pozíciót birtokol egy instabil, népszerűségében megrogyott kormánnyal szemben, illetve
- ott, ahol az ellenzék marginálisnak, tehetetlennek és politikai értelemben sarokba szorítva érzi magát.
Mindkét esetre példát is hozott az elemző: nem véletlen, hogy míg a második Gyurcsány-kormány idején a Fidesz-frakció csak a miniszterelnök napirend előtti felszólalásainak bojkottjára vállalkozott – jól érzékelve, hogy a kormányfő körül fogy a levegő –, addig a NER időszaka alatt – a kormányoldali úthengerrel szemben – többször is felmerült az ellenzék részéről a parlamenti jelenlét szisztematikus felfüggesztésének gondolata. Miért nem valósult meg az utóbbi?
Kovács János szerint ugyanazért, amiért a Fidesznek is komoly áldozatot jelentene meghozni egy hasonló döntést: a parlamenti munka bojkottjának – legyen az kivonulás vagy a szavazásoktól való távolmaradás – húsba vágó pénzügyi, infrastrukturális és jogi következményei volnának. Ráadásul ezeket még szigoríthatja is a kormányoldali többség.
Arra a kérdésre, hogy a Fidesz milyen tanulságokat vonhat le a 2006 utáni parlamenti kivonulások időszakából, az elemző azt válaszolta: az akkori politikai helyzet alapvetően más volt, ezért a két korszak csak korlátozottan hasonlítható össze.
Amit tudunk, az az, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíció szétesett, a Fidesz pedig következetesen azt hangsúlyozta, hogy Gyurcsány Ferenc persona non grata. Végül Gyurcsány bejelentette a lemondását, az Országgyűlés szocialista-szabaddemokrata többsége pedig konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal Bajnai Gordont választotta miniszterelnökké. Ez a fordulat persze nem kizárólag az ellenzék parlamenti magatartásának volt köszönhető, de az őszödi beszéd és az azt követő megszorítások nyomán politikailag jelentősen meggyengült kormányt tovább taszította a legitimációs válság felé.
Kovács János ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az akkori történések jelentősen különböznek a jelenlegi viszonyoktól, mivel a kormány most példátlanul erős választói felhatalmazással rendelkezik.
„Persze, ez nem jelenti azt, hogy ez a ciklus végéig feltétlenül így is marad. A Fidesz számára fontos felismerés lehet, hogy a kivonulás szimbolikus ereje, várható […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!