Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az átlagosnál rendszeresen kisebb súllyal születő babák, az általános iskolából 50 óránál többet hiányzó gyerekek. Egyebek mellett ezek azok az indikátorok, melyek egyértelműen utalnak egy-egy kistelepülés halmozottan hátrányos helyzetére, és indokolnak azonnali szociális, közösségfejlesztő beavatkozást. Ennek mikéntjéről Vecsei Miklós (a diagnózisalapú felzárkózási stratégia végrehajtásáért felelős) miniszterelnöki biztos beszélt egy kerekasztal-beszélgetésen.
A KSH adatai alapján kiválasztott 300 legszegényebb magyarországi települést célzó Jelenlét program eddigi tapasztalatai alapján a szociális szakember egyszerre adott elkeserítő diagnózist szegregátumaink általános állapotáról, és mutatott be reményt keltő folyamatokat. A szegénység ezeken a helyeken a rendszerváltás előtti évtizedekben is jelen volt, de akkor még abból a kevésből, amit közösen főztek az asszonyok, valamennyi étel jutott mindenki asztalára. Az, hogy ez ma már nincs így, egyszerre két, egymásból következő dologra is utal: egyrészt arra, hogy mára olyan szintre emelkedett a nyomorúság, hogy egymástól is féltik a családok azt, amilyük van, valamint arra, hogy eltűnt a helyi közösségből a szolidaritás. A szegénység elválasztja egymástól az embereket, erre a bezárkózás irányába mutató folyamatra pedig a Covid még rá is ráerősített.
A falvakban is már csak lakosok vannak, nem közösségek. A jelenlét program ezt a kedvezőtlen tendenciát szeretné visszafordítani.
„Mint elhangzott, ez hangsúlyozottan nem roma program, a nyomor ugyanis ezeken a településeken mindenkit egyformán sújt. A KSH adatai szerint a legutóbbi népszámláláson 211 ezren vallották magukat cigánynak, miközben ennél ötször többen vannak, ami azt jelenti, hogy ma nagyon rossz cigánynak lenni” – húzta alá a miniszterelnöki biztos. A statisztika szerint a romák közösségeiben átlagosan 20 évesen szülik a nők az első gyermeküket, míg az országos átlag 30 év. A demográfiai következmények már most szembetűnőek: ezeken a településeken születik meg a jövő generációjának 7–8 százaléka. A 700 fős Csenyétén például csak két idős lakik, miközben nagyon sok a gyerek. A Jelenlét programba bevont 7588 családban 3229-en voltak várandósok, és 9700 0 és 3 év közti gyereket neveltek.
A mortalitási adatok is rendkívül kedvezőtlenek. A terepmunkát minősítő teljesítményt azonban csak 60 év múlva lehet a program ezen vonatkozásában számon kérni. A helyzet azt a dilemmát veti fel, hogy lehet-e a programban résztvevőkkel 20–30 évig helyben dolgozni. Bár ez még nem eldöntött, Vecsei Miklós meggyőződése, hogy ezek a települések összességében megmenthetők.
Már csak ezért is jelen kell lenni a felzárkózó településeken, elsősorban szociális és közösségfejlesztési szolgáltatásokkal. Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP Plusz) keretében 2019-ben elindított esélyteremtő tervnek kiemelkedő pillére a Jelenlét a felzárkózó településeken (ESZA+) projekt. Megvalósításával (mely idén január 1-jén indult, és 2029. június 30-áig tart) a kormányzat a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot kiemelt koordinátorként, és további 27 egyházi és civil karitatív szervezetet bízott meg.
2024 végéig 238 település csatlakozott be a programba, jövőre pedig újabb 60. Az új helyszíneken végzett munka azonban újabb szakemberek bevonását igényli, ami komoly kihívás elé állítja a vezetést. Erről Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos azt mondta, nem a szakirányú diploma a fontos, hanem az alkalmasság és elhivatottság. A tapasztalat alapján ugyanis lesújtó kép rajzolódik ki a helyben dolgozó felsőfokú végzettségű emberek mentális állapotáról. A Máltai Szeretetszolgálat ezért elsősorban a saját rendszerén belül képezi ki – hosszú évek alatt lépésről lépésre – az alkalmas szakembereket (takarítóból dadát, dadából diplomás ápolót, stb.).
A társadalmi szimpátia kamatoztatása
A program fókuszában nem véletlenül vannak a kisgyerekek. Láthatóan kiszolgáltatott helyzetük mellett is érzékelhető ugyanis valamilyen formában a társadalmi szimpátia és aggodalom. Tizenöt–húsz év múlva azonban már elutasításba fordul át ez az attitűd, hiába van szó ugyanazokról a (gyakran alkohollal, droggal súlyosbított helyzetű) gyerekekről. A program magját ezért gyermekházak adják. Az itt induló edukáció kulcsa az, hogy az anyák számára olyan körülményeket és szociális közeget biztosítsanak ezeken a helyeken, hogy be akarjanak jönni.
„Ha valamit szeretnél megtudni egy adott településről, akkor játsszál a gyerekekkel!” – vallja Vecsei Miklós. Erre a felismerésre reagál a játszóterek építése és a sportprogramok szervezése is. Bár a szegregátumokban a kóbor kutyák ivartalanítására is vállalkoznak a programon belül, szomorú társadalmi látleletet mutat, hogy a kutyaprogramhoz több önkéntes jelentkezik, mint a gyerekek mentorálására.
A programnak azonban számos egyéb eleme is van. Az energiafelhasználás területén is hatalmas hátrányokat tapasztaltak. Nemcsak fenntarthatatlan, hanem közösségek egészségre nézve is rendkívül káros, hogy a fűtési szezonban minden éghető szemetet eltüzelnek. Azért építenek naperőműveket és szerelnek fel előre fizetős villanyórát, hogy egyrészt a villannyal működő norvég panellel fűtsenek, és hogy elejét vegyék az illegális áramvételezésnek. Az előre fizetős villanyóráknak jelentőségét az adja, hogy az ezek hiányában felhalmozódó díjhátralék ellehetetleníti a legális munkavállalást, mivel az áramszolgáltató a legális munkajövedelemből inkasszálhatja a tartozást. A fűtési krízis mutat rá a kistelepüléseken az állami szolgáltatások bénultságára. Az állami, önkormányzati bürokratikus […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!