Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Tisza Párt földindulásszerű győzelme után Bóka János most egészen más politikai helyzetben ül le interjút adni, mint néhány hónappal korábban. Volt európai uniós ügyekért felelős miniszterként az Orbán-kormány egyik legfontosabb brüsszeli tárgyalója volt, most egyszerű országgyűlési képviselőként próbál választ találni arra, hogyan olvashatta félre a Fidesz ilyen súlyosan az ország politikai állapotát. Az interjúban beszélt
- a választási vereség sokkjáról,
- a jobboldal hitelességi válságáról,
- Fidesz-brand sérüléséről,
- a szakértői kormányzás illúziójáról,
- és arról is, milyen politikai árat fizethet az új kormány az uniós pénzek gyors hazahozataláért.
- A beszélgetés egyik legerősebb része azonban az arrogáns luxizás politikai következményeiről szól.
Arról, hogy mekkora kárt okozott a jobboldalnak, amikor a választók egy része már nem kormányzati teljesítményt, hanem Porschékat, közpénzből felépült vagyonokat, kivagyiságot és mértéktelenséget látott maga előtt. Bóka János nem nevesít, de kimondta: a politikai közösségnek szembe kell néznie a korrupciós vádakkal, a jogellenes ügyeknek jogi és politikai következménye kell legyen, és aki egy politikai közösséghez tartozik, annak tudnia kell, hogy a saját életvitele az egész közösségre visszaéghet.
„Egymillió választót nem láttunk” – a Fidesz hitelességi válsága a vereség után
A Fideszben hosszú éveken át azt hangoztatták, hogy önök értik az országot és érzik a magyar emberek érzéseit. Ehhez képest most arról beszélhetünk, hogy teljesen félreolvasták a politikai valóságot. Hogyan fordulhatott elő, hogy egy ennyire professzionálisra épített politikai gépezet egyszerűen nem vette észre, hogy milliós választói tömeg fordul el tőle?
A választási vereségünk és annak a mértéke személyesen is meglepett. Talán ezért is nehéz ezt feldolgozni, és őszintén szólva még most sem vagyok ennek a folyamatnak a végén. Az benne volt a levegőben, hogy szoros eredmény lehet, és az én fejemben az is ott volt, hogy ha az utolsó hetek mozgósítása nem sikerül, akkor akár egy szűk vereség is benne lehet a történetben. De ilyen mértékű vereségre sem politikailag, sem érzelmileg nem voltam felkészülve. És szerintem éppen ez mutatja meg a probléma mélységét.
Az első feladat az, hogy helyreállítsuk a valóságérzékelésünket. Mert az, hogy ennyire félremértük a politikai hangulatot és a választókat, azt jelenti, hogy valamit alapvetően nem értettünk meg az ország állapotából.
A saját szavazóbázisunk méretét és szerkezetét nagyjából láttuk. A Tisza Párt esetében viszont volt egy körülbelül egymilliós választói közösség, amit egyszerűen nem érzékeltünk. És itt nemcsak azokról a fiatalokról beszélek, akik életükben először szavaztak, főleg a nagyvárosokban, hanem olyan vidéki szavazókról is, akiknek a motivációit sem értettük igazán. Nem láttuk, honnan jönnek, nem láttuk, mi mozgatja őket, és nem értettük meg időben, miért a Tiszát választják.
Pedig gyakorlatilag a teljes politikai infrastruktúrát uralták, Európában csak álmodoznak a pártok olyan erőforrásokról, amelyeknek a birtokában voltak.
Igen, de ettől még ez a helyzet. Amíg ezt a valóságmegértési képességet nem tudjuk helyreállítani, addig nem lehet értelmes politikai stratégiát építeni a következő ciklusra sem. Ez a munka most zajlik a Fideszben, a politikai közösségünkben és személyesen mindannyiunkban is. És azt gondolom, hogy mire eljutunk a június 13-i kongresszusig, addigra már képesek leszünk értelmesen beszélni arról, mi vezetett ide, és arról is, hogyan tud továbbmenni ez a politikai közösség.
Két héttel a választások előtt az kérdeztem Gulyás Gergelytől, felelőssége van-e abban, hogy a Fidesz elvesztette az értelmiséget, de a volt kancelláriai miniszter határozottan állította, hogy nem vesztették el. Ehhez képest ma ott tartanak, hogy az értelmiség gyakorlatilag teljesen elfordult önöktől, a fiatalok pedig tömegesen szavaztak a Tiszára. És közben kívülről nézve semmi sem változik: ugyanazok az arcok, ugyanaz a nyelv, ugyanazok a panelek. Nem az a valódi probléma, hogy a Fidesz egyszerűen elvesztette a hitelességét?
Szerintem itt két külön problémáról beszélünk, amelyek erősen összefüggenek egymással. Az egyik a hitelességi probléma, a másik a tartalmi probléma. A hitelességi probléma ott kezdődik, hogy függetlenül attól, igazak-e az állításaink vagy sem, relevánsak-e vagy sem, az a világ, amit a választók elé rajzolunk, számukra egyszerűen hiteltelenné vagy irrelevánssá válik. Az az érzésük, hogy annak nincs kapcsolódási pontja a saját életükkel. És ez különösen igaz a fiatalokra. A modern kommunikációs térben már nem úgy működik az információfogyasztás, hogy valaki öt-hat különböző helyről tájékozódik, ellenőrzi az állításokat, összeveti az információkat, majd kialakítja a saját álláspontját. Az emberek ma hiteles személyeket, hiteles platformokat és hiteles közösségeket keresnek. És amit onnan hallanak, azt fogadják el valóságként.
A választás eredménye mindenképpen azt mutatja, hogy az a politikai univerzum, amit mi felépítettünk, összességében sokat veszített a hitelességéből. És ez független attól, hogy egy-egy konkrét állításnak mennyi volt a valóságtartalma vagy a relevanciája. Ezt a hitelességet kell most újra felépíteni. És szerintem ez nem központi kommunikációs trükkökkel fog megtörténni, hanem alulról, kisebb közösségekből kiindulva. Meg kell találni azokat a témákat és ügyeket, ahol tudunk valóban fontosat, érdekeset és relevánsat mondani. És ezekből lehet újra felépíteni egy olyan politikai világot, amely egészében is hiteles.
Ugyanazok az arcok fogják helyreállítani ezt a hitelességet?
Nyilván ennek van személyi dimenziója is. Olyan embereket, olyan közösségeket és olyan platformokat kell építeni, amelyek hitelesek. És olyan politikai tartalmat kell létrehozni, ami valós és releváns. Én egyébként nem látok különbséget abból a szempontból, hogy értelmiségieknek vagy nem értelmiségieknek kommunikálunk. A valóság és a hitelesség szerintem nem osztható ketté. Különböző nyelven lehet beszélni különböző közösségekhez, de ha nincs mögötte valódi tartalom és valódi hitelesség, akkor teljesen mindegy, milyen technikával próbálják azt eladni.
Nem lehet, hogy önök túl racionálisnak látják a politikát? Mintha most is abból indulnának ki, hogy az emberek programokat vagy objektív valóságokat mérlegelnek. Miközben ma inkább narratívák és identitások csapnak össze. Az nyer, aki erősebb kontextust épít maga köré, vagy a másik kontextusát hatékonyan rombolja, és nem feltétlenül az, akinek „igaza van”.
Szerintem ideális esetben a narratíva és a kontextus is valamilyen valós tapasztalatból és politikai tartalomból épül fel. De abban egyetértek, hogy az elmúlt választás valóban két nagy narratíva ütközése volt. Az egyik narratíva arról szólt, hogy az elmúlt 16 év egy kudarc, egy zsákutca volt, ezért változásra van szükség, és a változás automatikusan jobb életet fog hozni az embereknek. A másik narratíva – a mi narratívánk – arról szólt, hogy veszélyek korát éljük. Hogy a változás nemcsak lehetőség, hanem kockázat is. És ilyenkor nem biztos, hogy érdemes kísérletezni, mert annak akár nagyon súlyos következményei is lehetnek az országra és az emberek egzisztenciájára nézve. És ebből a két narratívából a választók egyértelműen az elsőt fogadták el hitelesebbnek.
Vagyis a félelemkampány most már nem működött.
Azt azért látni kell, hogy a mi narratívánk mögött ott állt az elmúlt 16 év teljes kormányzati valósága. Bármit mondtunk, azt a választók ezen a tapasztalaton keresztül értelmezték. Az ellenfél narratívája mögött viszont nem állt kormányzati teljesítmény vagy politikai valóság. Az ő történetük mögött is ugyanaz a 16 éves Fidesz-kormányzás állt referenciapontként, csak ők ennek az ellenkezőjét ígérték. Ezért az ő narratívájuknak nem kellett találkoznia azzal, hogy valójában mit akarnak majd csinálni kormányon. Ez azonban most meg fog változni. Akármilyen hosszú lesz a mézeshetek időszaka, és akármennyire próbál majd a Tisza-kormány továbbra is kampányüzemmódban politizálni, előbb-utóbb döntéseket kell hozniuk. Ezeknek a döntéseknek pedig következményeik lesznek. És innentől kezdve az ő narratívájuk mögött már nem a mi politikai valóságunk áll majd, hanem a sajátjuk.
„A politikai közösség egészére visszaütött” – Fidesz hitelességi válságáról és a luxizás áráról
A Fidesz „valósága” sem objektívebb, mint a Tiszáé vagy bárki másé. Korábban még azt mondta a Fidesz: „hallgass a szívedre”. Most azt mondta: „hallgass az eszedre”. Ön pedig folyamatosan a „valóságról” beszél. De nem az történik inkább, hogy a politikában minden oldal ugyanazt a valóságot próbálja másképp értelmezni?
Én ezt filozófiai értelemben értem, és részben még egyet is tudok érteni vele. Nyilván a politikában mindig vannak értelmezési keretek, narratívák, különböző nézőpontok. Ugyanazt a helyzetet különböző politikai közösségek máshonnan nézik. De szerintem van egy pont, ahol a politikai narratíva elkerülhetetlenül találkozik a hétköznapi tapasztalattal…
Hát az önök narratívája egyáltalán nem találkozott a hétköznapi tapasztalattal.
Ha megengedi, akkor befejezem a mondatomat. Tehát az emberek végül nem elméleti konstrukciók alapján döntenek, hanem abból, hogy mit élnek meg a saját életükben. És ha egy politikai közösség narratívája tartósan elszakad attól, amit az emberek a saját valóságuknak éreznek, akkor előbb-utóbb elveszíti a hitelességét. Szerintem most részben ez történt velünk is. De ezzel azt is mondom, hogy az ő narratívaépítésüket nem korlátozta semmilyen saját kormányzati tapasztalat vagy abból fakadó személyes élmény. És ez nagyon nagy különbség. Abban teljesen egyetértek önnel, hogy ma, a virtuális valóságok és párhuzamos narratívák korszakában a politikai történetépítésnek sokkal kevesebb korlátja van, mint korábban volt. De azért mégsem teljesen korlátlan. És szerintem ezek a korlátok a Tisza-kormányzás alatt fokozatosan egyre erősebben fognak megjelenni.
Ugyanakkor közben a Tisza már elérte azt, hogy a korrupciót rendszerszintű problémaként ráégette a Fidesz nevére. És innentől teljesen mindegy, hogy a Tisza kormányon mennyire lesz sikeres vagy sikertelen, ez a politikai stigma ott marad önökön. Mit lehet ezzel kezdeni egyáltalán?
Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy ebben van igazság. A Tisza narratívaépítésében a rendszerszerű korrupció vádja meghatározó szerepet kapott, és ezt sikeresen ráégették a kormányzó pártszövetségre. Ez a kampányban is komoly tehertétel volt számunkra, és szerintem a következő időszakban is az marad. Sőt, azt gondolom, hogy ennek a folyamatnak még csak az elején vagyunk. A Tisza számára az elkövetkező fél-egy év egyik legfontosabb politikai terméke éppen ez lesz. És ez politikailag azért is hatékony, mert alkalmas arra, hogy a kormányzás első időszakának várható nehézségeiről elvigye a fókuszt.
Csakhogy ettől még a kérdés ugyanaz marad: ha a Fideszre ráégett a korrupció képe, akkor erre mi a politikai válasz?
Nem akarom megkerülni a kérdést. Szerintem a Fidesz politikai közösségének ezekkel a vádakkal szembe kell néznie. És ezt úgy mondom, hogy formálisan nem vagyok Fidesz-párttag, de politikailag nyilvánvalóan ehhez a közösséghez tartozom, ezzel vállalok közösséget és szolidaritást.
Az első lépés szerintem az, hogy az ezekkel kapcsolatos vizsgálatokat el kell végezni. És aki bármilyen jogellenes tevékenységben érintett volt, annak ezért nemcsak jogi, hanem politikai felelősséget is kell viselnie.
A Fidesz feladata most az, hogy annak a politikai közösségnek a képviseletét és megszervezését lássa el, amely továbbra is mögötte áll. Ez a politikai közösség létezik, érték, és szerintem még bővülhet is. A kérdés az, hogy mi a leghatékonyabb politikai forma és eszköz ennek a közösségnek a képviseletére. És én abban bízom, hogy erre a jövőben is a Fidesz lesz képes.
Hadd legyek most még direktebb. Vannak a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!