Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Mint arról beszámoltunk, az ügynökakták és a mágnesszalagok titkosításának teljes feloldásáról és nyilvánosságra hozataláról egyeztetett Magyar Péter leendő miniszterelnök Cseh Gergő Bendegúzzal, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatójával. A Tisza Párt elnöke Facebook-oldalán közölte, hogy az 1956-os forradalom 70. évfordulója előtt egy nappal, október 22-én teljesítik a rendszerváltás egyik legfontosabb ígéretét:
nyilvánosságra hozzák és kereshetővé teszik a meglévő iratanyagot.
A Hálózat kiépülése és felépítése
1945-ben szovjet minta alapján jött lére a Péter Gábor vezette Politikai Rendészeti Osztály, amelyet 1946-ban a Belügyminisztérium Államvédelmi Osztályává (ÁVO) alakítottak át. 1949 végén a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Főcsoportfőnöksége, a Határőrség és az ÁVO összevonásával hozták létre az Államvédelmi Hatóságot (ÁVH). A szervezetet kivették a Belügyminisztériumtól és közvetlenül a Minisztertanács alá rendelték, majd az ÁVH Politikai Osztályát a pártközponthoz kapcsolták és meghatározták együttműködésüket.
Hálózatnak nevezték azon besúgók, titkos ügynökök összességét, akik nem az állambiztonsági szervezet alkalmazottai voltak, de annak – beszervezés, megállapodás alapján – rendszeresen információt szolgáltattak. A III-as Csoportfőnökség így épült fel 1962 és 1990 között:
- III/I. (külső hírszerzés): külföldi operatív tevékenység, információgyűjtés (a beszervezettek külföldi ösztöndíjasok, tartós kiküldöttek).
- III/II. (kémelhárítás): külföldi hírszerzők felderítése és elhárítása (a beszervezettek külkereskedők, idegenforgalomban dolgozók).
- III/III. (belső elhárítás): a rezsim ellenségeinek tekintett személyek, csoportok megfigyelése, bomlasztása (a beszervezettek belföldi besúgók, hétköznapi ügynökök).
- III/IV. (katonai elhárítás): fegyveres erőkön belüli elhárítás (a beszervezettek bevonuló fiatalok, sorkatonák).
- III/V. (technikai szakszolgálat): technikai eszközök biztosítása (lehallgatás, rejtjelzés, operatív fotózás stb.).
A hálózati személyek fedőnevet kaptak, és folyamatos kapcsolatot tartottak a tartótisztjükkel, utasításokat fogadtak el, és rendszeresen jelentettek. Párttisztségviselőket nem szerveztek be hálózati személynek, de az egyszerű párttagokat is csak kivételesen, az illetékes csoportfőnök engedélyével. A szigorúan titkos állományú tisztek (szt-tisztek) munkaviszonyban álltak fedőmunkahelyükkel és a Belügyminisztériummal is. Nagy részük a külső hírszerzésnél és a kémelhárításnál működött, és csak kisebb hányaduk a lll/lll. Csoportfőnökségnél.
A beszervezett személyeknek B és M dossziét nyitottak.
A B dossziéba a személyi anyagok (önéletrajz, környezettanulmány, titoktartási nyilatkozat), míg az M dossziéba a jelentések kerültek. A hálózati személyeket a BM Központi Nyilvántartó Csoportfőnökségén, valamint a hálózati személlyel kapcsolatot tartó szervnél tartották nyilván. Minden hálózati személynek volt 6-os számú kartonja, amely a személyi adatait, a fedőnevét, és a csoportfőnökség megjelölését tartalmazta. Ezeket a kartonokat a hálózati személy tartója és a beszervezést engedélyező tiszt írta alá, de maga a beszervezett személy nem.
Hack Péter a teljes aktanyilvánosságról
Az Antall-kormány hivatalba lépése után alig két nappal, 1990. május 25-én Horváth Balázs belügyminiszter utasítására leltárt készítettek a hálózati személyek kartonjairól, és akkor 43 983 kartont fémkonténerekbe zártak.
A biztonsági intézkedésre a nem sokkal korábban kirobbant Dunagate-botrány miatt is szükség volt. Nemcsak az derült ki, hogy az állampárt iratokat kezdett megsemmisíteni, hanem 1990. január 5-én, az SZDSZ és a Fidesz közös sajtótájékoztatóján az is, hogy a BM III/III-as, azaz az állambiztonság belső elhárítási osztálya információkat gyűjt telefon-lehallgatással, levéltitok megsértésével, ügynöki jelentések alapján ellenzéki pártok és személyek tevékenységéről. A Dunagate-ügy alapjaiban rengette meg a pártállamot, lemondásra kényszerítve Horváth István belügyminisztert is.
Az ügynökkérdés rendezésére 1990. szeptember 4-én Demszky Gábor és Hack Péter SZDSZ-es képviselők törvényjavaslatot terjesztettek be. Az indítvány egyik benyújtója, Hack Péter jogászprofesszor az Index érdeklődésére elmondta, hogy törvényjavaslatuk nem az egykori titkosszolgálatok teljes állományára vonatkozott.
Azt szerettük volna elérni, hogy azok a személyek, akik az új rendszerben eskühöz kötött pozíciókat töltenek be, nyilatkozzanak arról, illetve mondjanak le, ha együttműködtek a politikai titkosszolgálatokkal.
Csak az első parlamenti ciklus végén, 1994 tavaszán született meg az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvény, amelynek az volt a célja, hogy meghatározott tisztségeket ne tölthessenek be azok, akik a III/III. Csoportfőnökség tagjai vagy támogatói voltak. Az átvilágító bírák 1994-től 2004-ig működtek. „Az átvilágításnál az jelentette a legfőbb problémát, hogy olyan törvényi feltételeket szabtak, amelyek alapján gyakorlatilag senkit sem lehetett kiszűrni” – állította az alkotmányjogász, aki szerint az alapvető kérdés úgy hangzik: mi indokolja, hogy a demokratikus jogállam őrizze a diktatúra titkait? Az ügynökök ugyanis a pártállami hatalom érdekében végeztek tevékenységet, és tevékenységükkel károkat okozhattak embereknek. A tevékenységüket a mai napig titokként kezelik. A jelenlegi szabályozás szerint ezek a minősített adatok egészen 2060-ig nem megismerhetők.
Hack Péter egyetért az ügynökök névsorának nyilvánosságra hozatalával, de az ügynökakták, a jelentések titkosításának teljes feloldásával nem.
A teljes aktanyilvánosság nem is az egykori ügynököket, hanem inkább a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!