Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nagyon sokat hallottunk arról a választások előtt a külföldre költözött magyaroktól, hogy kormányváltás – és/vagy rendszerváltás esetén – összepakolják a kinti életüket és azon nyomban jönnek is haza, ugyanis nem akartak ők külföldre menni, csak éppen az előző hatalom működésével nem tudtak azonosulni; támogatási rendszerében ők a peremre szorultak; egyszerűen nem tudtak megélni, vagy csak szimplán szerencsét szerettek volna próbálni. A választás másnapján aztán szárnyra kaptak olyan hírek, hogy családok pakolják össze az életüket és például Kanadából, két gyerekkel már számolják fel az addig felépítetteket és elindultak hazafelé.
Kíváncsiak voltunk, hogy olyan fiatalok, aki az elmúlt évtizedben úgy döntöttek, hogy nem szeretnek, tudnak, akarnak Magyarországon élni és dolgozni, hogyan élik meg ezeket a napokat – és hogyan élték meg mondjuk az elmúlt fél évet, amikor a tét magasabbra volt srófolva, mint az ezt megelőző választásoknál bármikor. Beszéltünk Nagy-Britanniába, Hollandiába, Ausztriába és Németországba költözött fiatalokkal – és „régebb óta fiatalokkal” is –, hogy mi a tervük ezután, milyen a hangulat most arrafelé, ahol ők élnek. Egyvalami közös bennük: mindenki boldog és várakozásokkal teli – viszont mindenki teljesen más okból.
Próbáltunk olyanokkal is beszélni, akik egyből pakoltak és jönnek haza Ausztriából, viszont ők – itt egy fiatal párról van szó – nem kívántak hosszabban nyilatkozni, egyszerűen annyit mondtak, hogy nagyon örülnek, jó előre felkészültek arra az eshetőségre, hogy kormányváltás lesz, és már másnap a felmondási papírokkal be is sétáltak a munkahelyeikre és elkezdődött a „hazacuccolás”. Nem várnak Kánaánt, de reményteliek és örülnek. Viszont beszéltünk olyanokkal is, akik már annyira berendezkedtek odakint, hogy esély sem mutatkozik a visszaköltözésre, de olyannal is, aki kivár és „óvatos duhaj” módjára megnézi, hogy mi sül ki az ígéretekből. Emellett olyanokkal is megvitattuk a történteket, akik már ugyan négy éve itthon vannak, de készen álltak arra, hogy „ha marad a Viktor, akkor én másnap leteszem ide a felmondásomat és irány vissza Deutschland”.
Maximum csak látogatóba
Kezdjük is mindjárt azzal a párral, akik 10 éve döntöttek arról, hogy Nagy-Britanniában folytatják az életüket, mert besokalltak attól, hogy Magyarországon minden nap csak „küzd az ember, de semmi látszata”, és nem tudtak egyről a kettőre jutni, nulla lehetőséget láttak, hiába dolgoztak mindketten.
Amit észrevettem és változtatott a hozzáállásomon, mióta nem otthon élünk az az, hogy a világ sokkal tágabb és sokkal elérhetőbb, mint amilyennek otthon tűnt
– fogalmazott egyikük. Hozzátette, hogy annak ellenére, hogy a politika miatt alakult ki ez a helyzet, az mégsem volt a top 3 indoka között, amiért a költözés mellett döntött. Viszont, amikor elhatározták magukat, akkor úgy indultak neki, hogy vissza már nem is akarnak jönni – nyilván látogatóba igen a barátokhoz és a családhoz –, ugyanis a „kormányok jönnek-mennek, de a világ nagyobb, mint néhány vármegye”.
A pár egyik tagja arra is kitért, hogy nem szoktak szavazni kintről, hiszen tartották magukat ahhoz, hogy ha nem itt élnek, akkor ne is szóljanak bele a magyarországi honfitársaik döntéseibe, viszont 2026-ban kivételt tettek a család és a barátok miatt. Legalábbis tettek volna, ugyanis csak egyiküknek jött össze a külföldről történő voksolás, mivel a „csodálatos DÁP és Ügyfélkapu+ rendszerekben négy hét és vagy száz próbálkozás sem volt elég a regisztrációhoz” – miközben a másikuknak elsőre sikerült ugyanaz.
Nagy-Britanniában kettejüknek mind egzisztenciálisan, mind financiálisan sikerült kialakítaniuk egy olyan életszínvonalat, amit „otthon talán évtizedek alatt sem sikerült volna”, viszont ezt nem a szerencsének tulajdonítják, hanem egész egyszerűen annak a szemléletnek, hogy ha ott van fejlődési lehetősége valakinek, akkor fejlődni is fog, hiszen „az embert megbecsülik”. „Az elmúlt 10 év megtanította, hogy az élet nem csak küzdés, beletörődés és felületes látszatkeltés” – fogalmazott kiemelve, hogy továbbra sem gondolkodnak azon, hogy hazajöjjenek. Maximum csak látogatóba.
Megszületett a remény
Egy másik fiatal hölgy, akit szintén már 9 éve él Nagy-Britanniában, arról számolt be, hogy miután lediplomázott, közgazdász diplomával Pécs körül szinte lehetetlen volt elhelyezkedni – legalábbis szakmán belül. Így szakmán kívül helyezkedett el, de ott is toxikus légkör fogadta, majd két évvel később megcsípett egy állást a szakmájában, de ott is olyan légkör volt, amit nem tudott elviselni. Így amikor a párkapcsolata is véget ért, úgy döntött, irány a nagyvilág, egész pontosan Anglia, hiszen hiába imádta a várost, a barátai már elköltöztek és se a munka, se a szerelem nem tartotta itthon. Egy évig tervezett kint maradni, azóta is ott van.
Bár az eleje döcögősen indult (raktári munka, közös albérlet, gyötrő honvágy), egy idő után az egész átfordult felszabadultságba és abba, hogy megtapasztalta, ahogy „kinyílik a világ”. Szembesült azzal, hogy létezik olyan munkahely is, ahol nem kifacsarni próbálják az embert, hanem támogatni és biztatni; hogy a „munka nem a szükséges rossz”, és aki akar és tehetséges, az tud fejlődni és előrelépni – nem mellékesen el tud menni nyaralni, mert futja rá.
A raktári munkát adminisztratív állásokra, majd azokat komolyabb pozíciókra cseréltem – step by step. Nem a kapcsolataim vittek előre, hanem a tudásom és a tapasztalataim
– mondta. Viszont hiába a nagyobb felelősség és a több pénz, most éppen egy „gyengébb” állás felé kacsintgat, hogy az önmegvalósítás is meglegyen, ne csak a pénz. Elmondása szerint az itthoni barátai ezt nem is értik igazán, de hát idehaza ez nem is megszokott lépés, hogy valaki a megélhetése elé helyezi a szakmai érdeklődését vagy az álmait és ennek „beáldoz egy zsíros állást”.
Arról is beszélt, hogy számtalanszor felmerült a hazaköltözés lehetősége, hiszen a család és a barátok egy része még mindig itt él, ráadásul imádja a magyar ételeket, a vidéket, a szokásokat és főleg azt, ahogy a magyarok szórakozni tudnak. „Mindig jó érzés elmenni egy hangulatos helyre iszogatni és beszélgetni vagy egy szabadtéri koncertre táncolni” – fogalmazott. Viszont az sem elhanyagolható másik oldalról, hogy az itthon maradt szeretteik – ugyanis a párjával él kint – sokat panaszkodnak (legyen akár a „rendszer”, akár a munkahely, akár az egyéb körülmények), ráadásul követték az előző kormány munkálkodását és látják, hogy „mennyi mindenki alól kihúzták a talajt: nyugdíjasok, devizahitelesek, őstermelők, vállalkozók, diákhitelesek”, ráadásul saját lakáshoz jutni sem egyszerű – még a támogatásokkal együtt sem.
Az emberek feszültebbek és sokkal erősebbek a társadalmi elvárások. Sokan azt érzik, hogy mindent meg kell tenniük a munkahelyük megtartásáért, mert nem lesz másik – és anno én is így éreztem
– fogalmazott. De ott van például az egészségügy, az oktatás, a közlekedés ügye, ami csak romlik, de felemlegette azokat a „manipulatív hazugságokat is”, amiket az előző kormány plakátokra tűzött és kampányolt vele. Éppen ezért neki – és párjának – eszük ágában sem volt hazajönni, de elmentek szavazni „hazaszeretetből és a szeretteink miatt”.
Viszont a kormányváltással megszületett a remény is bennük, hogy ezeken a területeken változások jönnek. Nem sietnék el a költözést, először látni szeretnék, hogy hová fut ki a történet. „Nagyobb esélye lenne, hogy hazaköltözzünk, ha az új kormány javít az oktatási-, egészségügyi-, munka- és egyéb körülményeken; helyreteszi a szólás- és sajtószabadságot, a demokráciát, a külpolitikai kapcsolatainkat; ha egész egyszerűen olyan értékrendszer szerint kormányoz, ami számunkra fontos” – emelte ki. Így tehát egyelőre nincs tervben a hazaköltözés nála/náluk sem, viszont ennek az esélye exponenciális javulhat, ha a kormány betartja, amiket ígért és változik a „légkör”. Csak ez minél hosszabb ideig tart, annál nehezebb lesz elengedni a kint felépített életet.
Minél hamarabb
Szintén a kivárásra játszik egy Hollandiában élő fiatal férfi is, aki két évvel ezelőtt döntött úgy, hogy hátrahagyja Magyarországot és […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!