Napra pontosan tíz éve, 2016. március 10-én járt le a második alkotmánybírói mandátuma. Mindenki másnál hosszabb ideig, tizennyolc éven át, 1998 márciusától 2016 márciusáig viselte a sötétkék talárt. Ezt a rekordot már senki nem veheti el tőle.
Szegény sorból származott. Szülei egyszerű emberek voltak: apja cipész, anyja háztartásbeli, mindketten korán elhunytak. A Vas megyei Jánosházán járt óvodától középiskoláig. Eleinte a régészettel kacérkodott, de az archeológia fényévnyi távolságnak tűnt a kis falusi közegtől, ezért inkább megmaradt a realitások talaján, és a jogot választotta. Elmondása szerint egyetemi évei alatt nagyon sokat segítették a testvérei.
Kedvenc tanára Szamel Lajos professzor volt, akinek a neve máig fogalom a közigazgatási tudományban. Huszonhárom évig dolgozott mellette. Kettőjük kapcsolatát jól jellemzi az a történet, amelyet Kiss László a kandidátusi disszertációjáról mesélt:
Közöltem, hogy a tanácsok rendeletalkotásáról írnék. Felfortyant, hogy az egy lerágott csont, arról már nem lehet mit írni. Elmúlt három hét, és megkérdezte: fiam, írod már azt a marhaságot? Hozzájárulok a témaválasztásodhoz – folytatta –, de csak azzal a feltétellel, ha a központi és a helyi jogalkotás kapcsolatát írod meg, a többit nem. Mire én: azt úgy nem lehet megírni, professzor úr. Egyébként is majdnem kész vagyok. Elcsodálkozott: ne hülyéskedj, meg is írtad? Na, add ide, majd visszatérünk rá. Szamel tegezett, én magáztam őt. Két hét múlva leültünk a szobájában, és mielőtt bármiről is beszélni kezdtünk volna, megkért, hogy hozzak neki huszonöt deka párizsit meg három deci vörösbort. Szerintem legalább húsz tonna parizert evett meg huszonhárom év alatt. Meghoztam a párizsit, eszegettünk, egyszer csak kibökte: na, fiam, hát ez gyakorlatilag készen van.
Ahogy a Donáti utcába került, a hóna alá dugta Sólyom László, az Alkotmánybíróság akkori elnöke a Bős–Nagymaros-ügyet. Készített egy hatvanoldalas határozattervezetet, amiből aztán egy háromoldalas végzés lett. Egy hónapja volt a bíróságon, amikor a nagymarosi ügy harmadik tárgyalása után Sólyom megvárta a folyosón, félrevonta és azt mondta: nagyon örülök, hogy itt vagy az Alkotmánybíróságon.
Szeretett és tudott is tanítani. Imádták a tanítványai a pécsi egyetemen.
Állítólag […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!