Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 2024 júniusában, három nappal az európai parlamenti és az önkormányzati választások előtt mutatták be a Méltányosság Politikaelemző Központ Kormányzásra várva – A magyar ellenzék nemzetközi és történeti összehasonlításban című kötetét. Akkortájt már mindenki a közelgő választás eredményét várta, a napi politikai elemzések pedig azt latolgatták, hogy a Magyar Péter-jelenségként leírt politikai hullám mennyire bizonyul tartósnak és valódi kihívónak a fennálló erőviszonyokkal szemben. Az európai parlamenti választás eredménye aztán erre megadta a választ: a Tisza Párt komoly sikert ért el és gyökeret vert a magyar társadalomban. Ez volt az első állomása annak a politikai menetelésnek, amely során előbb az ellenzéki térfélen vált meghatározó erővé, majd a 2026. április 12-i országgyűlési választáson kétharmados győzelmet aratott, lezárva a Fidesz–KDNP 16 éves kormányzati időszakát.
Csizmadia Ervin és szerzőtársai – Lakatos Júlia, Novák Zoltán, Rajnai Gergely, Zsolt Péter – kötete még nem számolt Magyar Péter megjelenésével: a bevezetőben meg is jegyezték, hogy a kézirat lezárása még azelőtt történt, hogy a hazai ellenzéki térfélen megjelent volna Magyar Péter mozgalma, ezért ennek hatásaira nem reflektáltak. Talán ez, valamint a korábbi erőviszonyokat felborító európai parlamenti választási eredmény is közrejátszhatott abban, hogy a kötet nem kapott kellő figyelmet a sajtóban és az aktuálpolitikai elemzésekkel foglalkozó kommentátorok körében. Pedig utólag visszatekintve a könyvben azonosították azokat a tényezőket és szempontokat, amelyek előrevetítették a hosszú ellenzékiség időszakának végét, illetve a domináns párt bukását, miközben az új erőviszonyokra vonatkozóan is több lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel.
A Méltányosság Politikaelemző Központ 2021-ben jelentette meg az Uralkodó párt – A Fidesz nemzetközi és hazai történeti összehasonlításban című munkáját. A kötet amellett, hogy azt vizsgálta, miként helyezhető el a Fidesz a nemzetközi térben és a hazai politikatörténetben, definiálta a domináns pártok ismérveit is.
Domináns pártnak azt a politikai erőt tekintik, amely legalább három-négy választást nyer meg egymás után, és legalább tíz éven át folyamatosan hatalmon marad.
A szerzők azt is bemutatták, hogy ezek alapján miért sorolható a Fidesz ebbe a kategóriába, hogyan válhatott domináns párttá, valamint miként fér meg egymás mellett a dominancia és a demokrácia. A kötet tíz nemzetközi példát is felvonultatott, vagyis olyan domináns pártokat sorolt fel, amelyekkel a Fidesz helyzete összevethető volt.
A megjelenést követően interjút készítettünk a kötet egyik szerkesztőjével, Rajnai Gergely elemzővel, aki többek között arról beszélt: a domináns pártok gyakran arra használják kormányzati pozíciójukat, hogy olyan intézményi struktúrákat alakítsanak ki, amelyek gazdasági előnyöket biztosítanak számukra hatalmuk fenntartásához.
Miért pont Magyar Péter tudott áttörni?
A Méltányosság Politikaelemző Központ az Uralkodó párt című munkáját kívánta kiegészíteni a Kormányzásra várva című kötettel, amelyben az ellenzék helyzetét és a hosszú ellenzékiség időszakát vizsgálták, hogy teljesebb képet adjanak arról, miért alakult úgy a 2010 utáni magyar politika, ahogyan. Csizmadia Ervin, a központ igazgatója már a könyv bemutatóján arra figyelmeztetett: ha Magyar Péter nem akar az ellenzék vagy más politikai „megváltók” sorsára jutni, elemeznie kell a kialakult helyzetet.
A tapasztalatok azt mutatják, hogyha a hirtelen hatalomra jutó ellenzéki formációk nem végzik el a szükséges munkát, akkor egy év kormányzás után mennek a levesbe
– mondta Csizmadia 2024 júniusában.
Rajnai Gergellyel a 2024-es választások után is leültünk beszélgetni. Magyar Péter felemelkedéséről úgy fogalmazott: a választók új alternatívát keresnek, és nemcsak Magyarországon, hanem az egész régióban erős az igény arra, hogy valaki a politikán kívülről érkezzen.
Az ismert nemzetközi mintákra hivatkozva azt is kiemelte:
a domináns pártok meggyengülése vagy bukása általában azzal kezdődik, hogy egy, a rendszeren belülről kiváló szereplő jelenik meg, aki kívülről kezdi lebontani az addigi struktúrát.
Mint mondta, a hosszú ellenzékiségben lévő pártok idővel hozzászoknak saját helyzetükhöz, ezért nem tudnak – vagy sokszor nem is akarnak – új választókat megszólítani. Eközben a választók is egyre kevésbé látják bennük a potenciált és a kormányzóképességet, mivel a rendszer részének tekintik őket.
Ezzel szemben egy, a kormányoldalról kiváló szereplőt gyakran kompetensebbnek tartanak, hiszen ismeri a kormányzati működést, rálátása lehetett a folyamatokra, és közel lehetett a döntéshozatalhoz. Rajnai arra is felhívta a figyelmet, hogy a karizma sokszor fontosabb, mint a szervezet: a kulcs egy olyan vezető megjelenése, akivel a választók azonosulni tudnak, míg a mögötte álló szervezet kérdése másodlagos.
Hat tényező, ami megtörte a Fidesz uralmát
A Kormányzásra várva című kötetben a hosszú ellenzékiség elméletét Rajnai Gergely fejtette ki, azt a megállapítást téve, hogy az ellenzék számára nincs egyetlen, önmagában elegendő stratégia a hatalom megszerzésére. Rámutatott, hogy a „hosszú ellenzékiség” megszüntetése összetett folyamat, amelyben több tényező egyidejű érvényesülése szükséges, és ezek kölcsönhatása határozza meg, hogy egy politikai rendszer megbillen-e, vagy stabil marad. Rajnai hat olyan kulcstényezőt azonosított, amelyek együtt vezethetnek a domináns párt legyőzéséhez.
Az első és talán legfontosabb tényező a kormányzó párt kompetenciájába vetett hit megingása. A domináns rendszerek egyik alapja a stabilitás és a kiszámíthatóság ígérete, amelyet a választók hosszú időn keresztül elfogadnak.
Ha azonban a gazdasági teljesítmény romlik, az életszínvonal csökken, vagy a kormányzat képtelen adekvát válaszokat adni új kihívásokra, akkor a választókban megjelenhet az a felismerés, hogy a korábban sikeresnek tartott erő már nem képes ellátni feladatát.
Ez a bizalomvesztés azonban önmagában még nem hoz áttörést: szükség van egy olyan ellenzékre, amely képes ezt a helyzetet politikai előnnyé alakítani.
Az elmúlt években számos elemzés mutatott rá arra, hogy a közhangulat alakulásában – és a bizalom megingásában – meghatározó szerepet játszott a 2020-ban kirobbanó koronavírus-járvány, annak kezelése, valamint a járvány társadalmi és gazdasági következményei. A 2022-ben kezdődő orosz–ukrán háború tovább rontotta a gazdasági környezetet, ugyanakkor a bizonytalan nemzetközi helyzetből fakadó félelem inkább a kormányoldal irányába terelte a bizalmat: a választók jelentős része nem vállalta a kockázatot, és a stabilitást részesítette előnyben.
Ezzel párhuzamosan az ellenzéki együttműködést komoly strukturális, politikai és ideológiai feszültségek terhelték. A sokszínű koalíció belső ellentmondásai mellett nyilvánvalóvá váltak a közös miniszterelnök-jelölt és az őt támogató pártok közötti konfliktusok is. Egy kiélezett helyzetben mindez tovább erősítette azt a választói percepciót, hogy az ellenzék nem jelent kellően kiszámítható alternatívát. A többség így a biztosnak tekintett kormányzati szereplőt választotta a bizonytalan kihívóval szemben.
A választási vereség egyik következménye az lett, hogy a „régi ellenzék” jelentős mértékben elvesztette hitelességét: a választók szemében megrendült az a képessége, hogy valódi kihívója lehet az Orbán-kormánynak. Mindeközben azonban a gazdasági nehézségek 2022 után sem enyhültek, sőt, több mutató alapján a 2022 és 2026 közötti időszak az Orbán-kormányok egyik leggyengébb gazdasági teljesítményű ciklusának tekinthető.
A második tényező, amelyet Rajnai a domináns párt legyőzésének feltételeként megnevezett, a vezető hitelességének elvesztése. A […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!