Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „A Vörös Hadsereg, a Vasfüggöny és az ÁVH propagandája kést nyomott tízmillió magyar torkához. Szovjet bakancs állt hazánk mellkasán, levegőt sem kapott ez a sokat szenvedett nép. Átlagos kedd volt a Vasfüggöny mögött. Sztálin halott volt, de az elnyomás nem, az 1956-os forradalom maga volt a csoda. Csoda, mert egy nép szembe mert szállni egy gyilkos világuralommal, csoda, mert egy sokat szenvedett nép ki merte mondani: elég volt” – mondta beszéde elején Magyar Péter.
A Tisza Párt elnöke azzal folytatta, hogy „csoda, mert egységbe forrt megannyi különböző ember. A szabadság erei patakokba, a patakok folyókba, a szabadság mindent elsöprő erejű folyójába torkolltak. A Duna fölött aznap párába burkolózott a város, a fákon már csak néhány levél sápadtan kapaszkodott, de azon a napon Budapest és az ország levegője más volt. Feszültséggel, reménnyel és valami kimondhatatlan várakozással telt meg. Eleinte csak bátortalanul súgtak össze néhányan: menjünk a Műegyetemre, tüntetés lesz. Délutánra már hömpölygött a tömeg Budapest utcáin. Fiatalok ezrei vonultak a város szívében, kezükben nem fegyver, hanem a lyukas zászló, szívükben nem gyűlölet, hanem a szabadság vágyakozása. A pesti srácok és a lányok elindultak, mentek a Bem szoborhoz, vitték a nemzeti színű zászlót, és mikor kivágták belőle az idegen hatalom jelképét, a történelem is fellélegzett”.
Az a lobogó, a közepén a lyukkal, a világ egyik legerősebb szimbólumává vált. Este a hazug rádió épületénél gyülekezett a tömeg, adják le a követeléseinket, kiáltották. A fények pislákoltak, a levegő sűrű volt, mint a vihar előtti csend, aztán eldördült az első lövés. Egy pillanatra megállt az idő, majd kitört a forradalom. A világtörténelem talán legtisztább forradalma. A pesti utcákon diákok, munkások, orvosok, tanárok együtt álltak sorfalat. A srácok Molotov-koktélt kevertek, a lányok kötszert és élelmiszert vittek, valaki zsebrádiót fogott, a másik pedig plakátot írt: Ruszkik haza! felirattal
– fogalmazott Magyar Péter, ami skandálásba kezdett a tömeg: „Ruszkik haza!”.
Magyar Péter felidézte Orbán Viktor 1989-es beszédét
Magyar Péter azzal folytatta, hogy a város egyszerre lett harctér és közösség, de a világ újra megtanulta kimondani a nevünket, nem lenézéssel, hanem tisztelettel, „ezt nem hatalomvágyó politikusok, hanem egy büszke nemzet egyszerű polgárainak összefogása vívta ki”. A lélek győzött, mert a szabadság lángját azóta sem tudták eloltani, a láng tovább égett és ég minden magyar szívében.
A Tisza elnöke hangsúlyozta, „nincs szabadságától megfosztott nép, ha van bátorság, nincs elveszett ügy, ha van hit. És nincs elnémított nemzet, ha vannak bátor hősei, akik kimondják az igazat. Október 23. nem csak a múlt, hanem a magyar jövő üzenete is, hogy mindig lesznek, akik ki mernek állni, akik hiszek a szabadságban, és akik újra és újra felgyújtják azt a lángot, amit a pesti srácok és lányok gyújtottak meg 1956 októberében”.
1989-ben újraéledt ezen a téren, amikor egy fiatal férfi kiállt a Műcsarnok lépcsőjére, és kimondta sokunk vágyát: ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának. Az a fiatal férfi Orbán Viktor volt. Ma már nehéz nem észrevenni a tragikus iróniát. Az a politikus, aki egykor az orosz csapatok kivonását követelte, ma a Kreml leglojálisabb szövetségese
– vélekedett Magyar Péter, hozzátéve: „Aki azt mondta anno, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlenek, mára maga épített ki egy rendszert, amely a hatalmat összpontosítja, a sajtót ellenőrzi és irányítja, és félelemmel irányítja hazáját. Orbán Viktor 1989-ben azt is mondta – én akkor 8 évesen voltam itt –, hogy nem tartozunk hálával azért, hogy eltemethetjük a halottainkat. Akkor ő még a hatalom hazugságát leplezte le, ma viszont ő az, aki évek óta hazudik a saját népének, és közben elvárja a hálát mindenért”.
Magyar Péter azzal folytatta, „1989-ben a szónok hitt abban, hogy a pártállam magától nem fog megváltozni. Ma is igaza lenne, csak éppen a pártállam most az ő vezetésével épült újjá, az akkori hatalmon lévők féltek a kérdésektől, elhallgatták a kritikát és fizettek az emberek lojalitásáért, ugyanez történik most is. A hatalom ismét fél és újra aljas eszközökhöz nyúl, hogy pénzért megvásárolja a csendet”.
„Nem a kormányt, hanem az országot kell ünnepelnünk”
A Tisza elnöke azzal folytatta, hogy az akkori hatalmon lévők elhallgatták a kritkát. Ugyanez történik most is. Magyar szerint a hatalom ismét fél, és aljas eszközökhöz nyúl. A Békemenettel kapcsoaltban megjegyezte: „Október 23. nem a kormányt, hanem az országot kell ünnepelnünk, azokat az embereket, akik hisznek a szabad Magyaországban, abban, amit 1956 hősi követeltek.”
Ma újra elhangozhatna az a mondat, «ha van bennünk elég mersz, ha mind azt akarjuk, de csak akkor. Beteljesíthetjük forradalmunk akaratát.» A kérdés, hogy készen állunk-e kimondani ezt, és lesze bennünk elég mersz.Elég volt a félelemből, magyarok százezrei megmutatták a világnak, van amait nem lehet eltiporni: a szabadság iránit vágyat, becsületet, hitet egy wszebb jövőben.Mindenhol egyszerre zendült fel a mond, elég volt, vége van elvtársak. Tovariscsi Konyec!
– mondta Magyar, a tömeg ezután ismét „Ruszkik haza!Ruszkik haza!” skandálásba kezdett.
A skandálás után A Tisza elnöke azt mondta: A nép felegyenesedett és kiderült, hogy a szabadság nem kér engedélyt, majd úgy fogalmazott, „1956-ot szovjet vas és magyar árulás tiporta el, és habár később ellenforradalomnak akarták hazudni, de a forradaoum tüzét nem lehet kioltani, a parázs nem alszik ki. A parázs ott izzik minden magyar család történetében.”
Kádár Jánoshoz hasonlította Orbán Viktort
Magyar Péter ezután arról beszélt, hogy Kádár János öregkorában saját démonaival küzdve Nagy Imréről beszélt, mert tudta, hogy ő küldte halálba a forradalom miniszterelnökét, úgy gondolja, hogy a kommunista vezető is tudta, hogy a törénelem nem felejt.
Minden meghasonlott, népével szembefordult vezetőnek eljön a kádári pillanata. Csak ő dönti el hogy időben félreálva, saját doolgozószobája magányában éli át, vagy a nyilvánnosság előtt megszégyenülve.
Magyar Péter szerint jó lenne nem nemzeti sorsrtagédiáig húzni azt, amíg az „új Kádár a lelkiismeretével elszámol.” Majd ismét a kormányfőre utalva azt mondta: „az ország nagyobbik felét nem tartja a haza részének, csak mert nem követik őt hűségesen, eltaposandó rovaroknak nekevezi azokat akik egy szabadon működő európai országban akarnak élni.” Magyar Péter szerint Orbán Viktor „kormányzása végén járva a magyarok döntő többsége érzi, hogy hátráltatja az életét az infláció a megélhetés nehézsége, és hogy a kivételezett kevesek országa lettünk”
158 településen jártak
Magyar ezen a ponton gyorsan kitekintett a Tisza kampányára. Elmondta, hogy az elmúlt hónapokban 80 nap alatt újra bejárták Magyarországot, nyár közepén indultak Tokajból, eljutottak minden vidéki választókerületbe, 158 településre, és majdnem 1600 kérdést válaszoltak meg.
Amerre jártunk arcok, kérdések, kérések és remény várt ránk. Köszönöm amagyar vidéknek, hjogy oly anbgy szeretettel nyitottsággal fogatak bennünket, és köszönöm hogy ezekkel a találkozásokkal együtt építhetjük a hazánkat, olyannak, amilyennk megálmaodtukamiben odafigyelünk egymásra, párbeszédet folytatunk és megoldásokat keresünk közösen.
mondta Magyar a Hősök terén. A Tisza elnökét ezután arról beszélt, hogy személyesen is megérintették az emberi sorsok személyes nehézségek, családi tragédiák és a csodálatos magyar vidék segélykiáltása. „A jövőben a minennapjaink döntéseit is meghatározzák majd, hogy ezeken a találkozásokon keresztül megértették, és érzik is hogy mit vár el az ország a saját vezetőitől.” − fogalmazott az ellenzéki vezető.
„A forradalom örök”
Magyar Péter azzal folytatta, biztos abban, ha az ő közösségük alakítja az ország sorsát, akkor Magyarország odafigyelőbb és emberségesebb lesz. A pártelnök hangsúlyozta nyolcvan nap alatt nem csak a városokat és községeket, hanem a lelkeket is bejárták, ma pedig azok előtt is fejet hajtanak, akiknek a bátorsága a mindennapokban él tovább: munkások, tanárok, ápolók, gyermekek, idősek.
A Tisza Párt elnöke emlékeztetett: „Ne feledjük, 1956 nem csak nemzeti és a szabadság iránti forradalom volt, hanem egy szociális lázadás is. Munkások és diákok együtt követelték a mindennapi élet méltóságát, a tisztességes bért, az emberi munkafeltételeket, a lakhatást, a megfizethető és egészséges élelmiszereket, a kivételezés végét. Olyan országot, ahol a kenyér és a szabadság ugyanannak az igazságnak a két oldala. ’56 hősei sokfelől jöttek: szociáldemokraták, kisgazdák, kereszténydemokraták. Demokraták, magyarok. Sokfélék voltak, de egyet akartak”.
„’56 forró ősze nem Budapesten kezdődött, és nem is Budapesten ért véget. Szegeden már október 16-án fellobbant a forradalom lángja. Miskolcon 22-én már nem volt tanítás a nehézipari egyetemen. Debrecenben október 23-án reggel már az utcára vonultak a diákok. A forradalom nem budapesti volt. A forradalom maga Magyarország volt, és amikor a gyilkos szovjet talpasok már bevonultak Budapestre, a Mecsekben még százak harcoltak a hazájukért. Ők nem kérdeztek semmit, csak tudták, a szabadságért mindig érdemes küzdeni, és amíg van az, aki kimondja az igazat, amíg […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!