Sellye felé tartunk az autópályának legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, kátyúkkal tarkított alsóbbrendű csapáson, amely hamarosan földúttá alakul át. Néha majd leharapjuk a nyelvünket, de a viszontagságokért kárpótol az idilli táj, amelyet még az emberi beavatkozás sem tudott tönkretenni. Az Ormánság valaha a történelmi Magyarország egyik gazdag tájegysége volt, törzsökös református magyar lakossággal.
A máig tartó gazdasági és szociális hanyatlás, amit az élővilág sorvadása kísért, a XIX–XX. század fordulóján kezdődött el, ahogy ez Gunda Béla etnográfus 1930-ban publikált monográfiájából is kitűnik:
„A gyűjtögető gazdálkodás mozzanatai, a fakéregmunka, az építkezésnek a miliőhöz való közvetlen alkalmazkodása, a kender- és lenmunka azonnal megszűntek, vagy új elemekkel cserélődtek ki, amint a táj megváltozott, a vadvizeket lecsapolták és a guruk (vizes élőhelyek) kiszáradtak. A táj változása nemcsak kultúrformák kicserélődését eredményezte, hanem megváltozott az ember is; amint a vizes medrek kiszáradtak, úgy apadt el a daluk. A sorvasztó munkát a gazdasági és társadalmi körülmények csak elősegítették.”
Tragédiát okozott a folyószabályozás
Tehát a hanyatlás szervesen összefüggött a vadvizek lecsapolásával, a tájegységet délről határoló Dráva szabályozásával, a kanyarulatok, idegen szóval meanderek levágásával, a holtágakat a folyóval összekötő természetes csatornák elrekesztésével, megszüntetésével. Erről a káros, bizonyos tekintetben halálos – mert hosszú távon pusztító árvizeket és visszatérő rendszerességgel ismétlődő aszályokat okozó – tevékenységről a minap az Index is megjelentetett egy külföldi példákat citáló cikket.
Szóval ezen a még ma is mesébe illően elragadó ősi tájon haladunk a régió központja, Sellye felé. Ismerős a vidék, három éve riportot készítettünk a 2500 lelket számláló kisvárosban, amelyet akkor súlyosan megtépázott az évszázad jégverése.
Útitársam Nádasi Tamás, az Aquaprofit Zrt. elnöke, majd Sellyén csatlakozott hozzánk Udud Péter, a társaság vezérigazgatója, a gazdasági társaságé, amely megalkotta a térség rehabilitációját beindító Ős-Dráva Programot. A projektet, amely követendő mintául szolgálhatna a komplett magyar vízgazdálkodásnak, és amelynek sokatmondó a mottója: Összefogással az Ormánság fellendítéséért.
A céget 28 éve alapították. Sok más komoly megbízás mellett 2006-ban már nekiláttak dédelgetett projektjük, az Ős-Dráva Program kidolgozásának.

17
Prezentáció Orbán Viktor irodájában
„Hosszú évek tervezőmunkája, a terep aprólékos felmérése készítette elő az áttörést. Ez 2010. január 10-én történt meg, beleégett a dátum a memóriámba – mondja Nádasi. – Akkor végre sikerült bejutnunk Orbán Viktor Lendvai utcai irodájába, az akkor már és még nem kormányzó párt, a Fidesz központjába. A korábbi és későbbi miniszterelnöktől fél órát kaptunk a prezentációra, melyet a Fidesz helyi képviselője, Tiffán Zsolt szervezett, de annyira felkeltette Orbán érdeklődését, hogy a megbeszélés csaknem két órán át tartott, és ezzel a megállapítással végződött: Fiúk, ez lesz a Fidesz egyik mintaprojektje!”
Miért éppen az Ormánságot választották történelmi kísérletük színhelyéül? Udud Péter a szomszédban, Pécsen, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon dolgozott korábban, az Ormánság, úgymond, hazai pályának számított számára. Egyébként a vállalat kutatásokat végzett, tanulmányokat készített a Duna–Tisza közi homokhátság rehabilitálására is. (Sokkoló információ: Németország a Kiskunság homokhátságát ma már félsivatagos területként tartja számon!)
Isten malmai persze lassan őrölnek. Már 2017-et írtak, amikor megbízást kaptak a projekt komplex tervezésére és megvalósítására, amely végül 2021-ben készült el.
A projekt lényege a következő: visszaállítani az ősi, sajnos a XX. században megszüntetett árok-, patak- és csatornarendszert, amely akkor, amikor még a szakirodalom nem is ismerte a fenntartható fejlődés kifejezést, biztosította a Dráva menti régió, az Ormánság vízellátását.
„Több mint 25 kilométernyi új vízfolyásmedret építettünk, és csaknem 100 kilométeren hajtottunk végre mederrekonstrukciót, kötöttünk össze vízfolyásokat annak érdekében, hogy újra áramolhasson a víz az összefüggő mederhálózaton. Mintegy száz vízkormányozó mű épült és újult meg azért, hogy a lehető legtöbb vizet visszatartsuk a területen, és az igények szerint legyen kormányozható 44 település határában az éltető víz” – mondja Udud Péter.
Ezzel egyszerre oldva meg az árvíz és az aszály elleni védekezést.
Vissza kellett és kell állítani a régi, pompásan működő rendszert, kiegészítve a vízpótlással, a Drávából történő egypontú vízkivétellel, amikor nagyon nincs csapadék.

17
Megnyitott folyóágak, újjáéledt ökoszisztéma
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!