Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 1950. május 7-én, egy vasárnapon, több száz meghívott gyűlt össze Pestszentlőrinc, Rákoshegy és Vecsés határában, hogy részt vegyen a hároméves terv keretében, 40 millió forintból újjáépített Ferihegyi repülőtér ünnepélyes felavatásán. A Szabad Nép beszámolója szerint az eseményen megjelent Gerő Ernő elvtárs vezetésével a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének több tagja, valamint Dobi István miniszterelnök vezetésével a kormány több tagja.
Markovics István kőműves a repülőteret építő munkások nevében elmondta, hogy a hazánk felszabadításának évfordulójára tett munkafelajánlásokkal a repülőtér dolgozói 17 napi munkamegtakarítást értek el. Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter beszédében kiemelte, hogy a repülőtér összeköttetést teremt a nagy Szovjetunió és a népi demokratikus országok fővárosaival. „Saját erőnkből nem lettünk volna képesek a magyar légi közlekedést megteremteni. Mint mindenben, úgy itt is a Szovjetunió jött segítségünkre” – hangsúlyozta a miniszter, akiről elég annyit tudni, hogy Tisztelt elvtárs című könyvében azt fejtegette, miért különb a szovjet élet az amerikainál.
Miért Feri, és miért hegy?
A repülőteret a fekvése alapján Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtérnek nevezték el. A Ferihegy elnevezés a helyi majoralapító keresztnevének becéző alakjára, a hegy utótag pedig a szőlős területek korabeli megnevezésére utal.
A Vecsés és Rákoshegy közötti 650 hold nagyságú földet Mayerffy Ferenc (1776–1845) Grassalkovich hercegtől bérelte, majd vásárolta meg. Mayerffy korának egyik leghíresebb serfőző mestere, szőlésze volt, aki nagy barátja volt Széchenyi Istvánnak. Birtokán szőlőiskolát létesített, ahol új fajtákat nemesített, amikor a magyar szőlőkultúra hanyatlásnak indult. Halála után Ferihegy előbb Szontagh-, majd Podmaniczky-, aztán Vigyázó-birtok lett. 1937-ben került a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába.
Mátyásföld, Budaörs, Ferihegy
Az első világháború és a trianoni békediktátum után a magyar polgári repülés nehezen és súlyos korlátozások közepette indult. A mátyásföldi után a Budaörsi repülőtér lett a harmincas évek végén a belföldi és egyben az ország nemzetközi repülőtere. Többszöri nekifutásra, 1938-ban került napirendre egy új, korszerű légikikötő megépítése. A célra a Pestszentlőrinc, Rákoshegy és Vecsés határában lévő területet nézték ki. A tervezés és az építkezés megkezdése előtt alaposan felmérték a terepet. 1939 februárjától Hille Alfrédnek, a katonai meteorológia megteremtőjének vezetésével különböző megfigyeléseket és méréseket végeztek.
Elsősorban a szélviszonyokat, a köd kialakulásának és feloszlásának körülményeit vizsgálták. A kavicsos talajt és a mélyen húzódó talajvizet rendkívül előnyösnek találták.
A tervezésre kiírt pályázaton megvalósításra legalkalmasabbnak ifj. Dávid Károly (1903–1973) pályaművét találták. A munkálatok 1942-ben kezdődtek, mert a napjainkban szinte teljesen lapos területen akkoriban volt egy 147 méter magas homokos domb is, amit az előkészítés során elegyengettek.
A második világháború alatt a repteret csak a honvédség vehette igénybe, ahol ideiglenesen német és szovjet csapatok is állomásoztak. A háborúban három légitámadás is érte, így teljesen használhatatlanná vált. 1947-ben döntöttek úgy, hogy a légikikötőt a polgári forgalom számára építik újjá.
Az 1950. május 7-i megnyitóra elkészült a Ferihegyi repülőtér felvételi épülete (napjainkban felújítva az I. terminál), már használható volt az 1500 méter hosszú kifutópálya, a hangár, és a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!