A bűnténysorozat 1962. június 14-én kezdődött, amikor holtan találták fürdőszobája kövezetén az 55 éves Anna E. Sleserst. A vizsgálat megállapította, hogy az elvált, lettországi menekült nőt egy azonosítatlan tárggyal szexuálisan molesztálták, majd fürdőköpenyének övével bestiálisan megfojtották. Az elkövető ugyan felforgatta a lakást, de egy aranyórát és más ékszereket is a helyükön hagyott. Ebből a nyomozók arra a következtetésre jutottak, hogy
az eset rablásnak indult, de amikor a tettes meglátta a fürdőköpenyes nőt, ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy molesztálja, majd meggyilkolta, nehogy később azonosítani tudja.
Két héttel később, június 30-án a 68 éves Nina Nicholst ölték meg Bostonban. A lakás az előző esethez hasonlóan rablás helyszínének tűnt, de a tettes ezúttal sem vitt el értékes holmit, viszont megerőszakolta a nyugdíjas gyógytornász asszonyt, majd saját nylonharisnyájával megfojtotta.
Ugyanezen napon, Bostontól 25 kilométerre a 65 éves Helen Blake nevű nőt is meggyilkolták este 8 és 10 óra között. Az elvált asszonyt szintén megerőszakolták, és saját harisnyájával ölték meg. A tettes ezúttal nem távozott üres kézzel: elvitte Helen két gyémántgyűrűjét.
Tizenhárom holttest
A három gyilkosság beindította a rendőrség gépezetét, felhívást tettek közzé, hogy a Bostonban és annak közelében élő nők legyenek elővigyázatosak, zárják be a lakásukat, és ne engedjenek be idegeneket. A nyomozásba bevonták az FBI-t is.
A bűnügyek hatására akkorára nőtt a kereslet a biztonsági zárak és az önvédelmi könnygázt tartalmazó aeroszolok iránti, hogy mindkét termék hiánycikké vált. Az senkit nem zavart, hogy a bostoni fojtogató, aki már a harmadik eset után megkapta ezt a jelzőt, soha nem törte rá az ajtót áldozataira, hanem azok önszántukból engedték be őt. Emellett teljesen ellehetetlenült a bostoni villanyóra-leolvasók, postások, karbantartók munkája, ugyanis senki sem akarta őket beengedni a lakásába.
A gyilkosságok folytatódtak, de a korábbiakhoz képest némiképp eltérő elkövetési módokkal.
Augusztus 19-én a 75 éves Ida Irgát ugyanis megerőszakolása után kézzel fojtották meg, míg az egy nappal később saját harisnyájával megfojtott 67 éves Jane Sullivannel nem közösültek.
Másfél évig hiába kutattak nagy erőkkel az elkövető után, aki tizenhárom holttestből tizenegyen hagyta ismertetőjelét: a sértett nyakán szorosan megcsomózott harisnyát. Ugyanakkor az egyik áldozatot agyonszúrták, míg egy másik szívrohamban halt meg, feltehetően a támadás hatására. Kezdetben a rendőrség egyáltalán nem feltételezte, hogy az elkövető egyetlen személy volna, szemben a közvéleménnyel, amely viszont elég hamar egy személyhez, a bostoni fojtogatóhoz (The Boston Strangler) kötötte a gyilkosságokat. Kétségtelen, hogy valamennyi áldozatot otthonában érte a halál, és szinte kivétel nélkül szexuálisan bántalmazták őket, illetve saját ruhadarabjaikkal fojtották meg őket.
Szadista apa „méretvevő” gyermeke
Amikor már úgy tűnt, a bostoni fojtogató kilétére sosem derül fény, 1964. október 27-én letartóztattak egy Albert DeSalvo nevű 33 éves férfit, aki magát detektívnek kiadva bejutott egy fiatal nő lakásába, akit az ágyához kötözött, megerőszakolt, majd bocsánatot kérve távozott. Miután közzétették a fényképét, egy másik, hasonlóan bántalmazott nő is […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!