A közelmúltban jelent meg magyarul Richard J. Evans Hitler emberei – A Harmadik Birodalom arcai (Hitler’s People – The Faces of the Third Reich) című munkája a Scolar Kiadó gondozásában. A brit történész neve nem lehet ismeretlen a náci korszak története iránt érdeklődő olvasók számára. A Park Kiadó korábban kiadta legfontosabb művét, a nagy ívű Harmadik Birodalom-trilógiát, amely részletesen bemutatja a hitleri állam kialakulását, a rendszer hatalomgyakorlásának mechanizmusait, valamint a végül katasztrófába és a holokausztba torkolló világháborút.
A trilógia ma is keresett az antikváriumokban; első kötete gyakorlatilag beszerezhetetlen, vagy csupán rendkívül magas áron található meg. Evans neve ugyanakkor nemcsak könyvei miatt lehet ismerős: a Harmadik Birodalommal foglalkozó több dokumentumfilm-sorozatban is rendszeresen feltűnik megszólalóként, mint a korszak egyik legelismertebb szakértője.
A vezértől a kiszolgálókig: a Harmadik Birodalom anatómiája
A több mint hatszáz oldalas Hitler emberei az elmúlt évek egyik legjelentősebb ismeretterjesztő–tudományos vállalkozása: olyan munka, amely a legfrissebb kutatási eredményeket felhasználva kíván új megközelítést adni a náci állam működésének megértéséhez. Richard J. Evans kötete egyszerre összegző és szemléletformáló kísérlet arra, hogy a történész „arcot adjon” mindazoknak, akik a Harmadik Birodalom mindennapi működtetésében szerepet játszottak, a rendszer közismert irányítóitól a kevésbé látható, de döntéseikkel mégis jelentős hatást gyakorló kiszolgálókig.
Evans mintegy két tucat életrajzon keresztül mutatja be a náci rendszer különböző figuráit: először magát a vezért, Adolf Hitlert, majd legközelebbi munkatársait, a belső kört, a csatlósokat. Ide tartozik például Hermann Göring (jövő év januárjában mutatják be a Russell Crowe főszereplésével készült Nürnberg című filmet, amelyben a színész a Reichsmarschallt alakítja) és az SS vezetője, Heinrich Himmler.

Őket követik a végrehajtók, a náci apparátus felső vezetői és középszintű bürokratái, akik teljes mértékben elköteleződtek a rendszer mellett, és erkölcsi fenntartás nélkül hajtották végre Hitler döntéseit. Köztük volt Reinhard Heydrich, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) vezetője, a holokauszt egyik fő szervezője, valamint Adolf Eichmann, a deportálások kulcsszereplője.
Evans munkája végül a kiszolgálókkal zárul: köztük olyanokkal is, akik ugyan nem voltak fanatikus nácik, mégis nyíltan vagy hallgatólagosan támogatták Hitlert, „mert benne látták a társadalmi rend, a nemzeti büszkeség, a gazdasági stabilitás és a kulturális hagyományok biztosítékát”.
Mítoszok Hitler magánélete körül
Számos „kisebb” érdekesség is megtudható az esszészerű életrajzokból: olyan anekdoták, részletek, amelyek hozzájárulnak a szereplők személyiségének feltérképezéséhez, illetve segítenek eloszlatni a róluk kialakult mítoszokat és legendákat. Hitlerről például sorra készülnek szenzációhajhász dokumentumfilmek, többek között arról, hogy túlélte a háborút, Dél-Amerikába menekült, és ott élt még évtizedekig. Az efféle elméletek azonban puszta spekulációk, amelyeket a történészszakma egyértelműen elutasít.
A bulvármítoszok sorát gyarapította az a nemrég a magyar sajtót is bejáró hír, miszerint Hitlernek mikropénisze vagy valamiféle genetikai rendellenessége volt, ami állítólag megnehezítette számára az intim kapcsolatok kialakítását. Hitler magánéletét évtizedek óta extrém találgatások övezik: gyakran hangoztatott toposz, hogy nem voltak barátai, képtelen volt az érzelmekre, esetleg homoszexuális volt, nem tudott nőkkel intim kapcsolatot létesíteni, vagy csak aberrált, torz módon; sőt olyan elméletek is felbukkannak, hogy Eva Braunnal is csupán plátói, illetve bizarr viszonyt tartott fenn.
Evans nem részletezi ezeket a feltételezéseket, de megjegyzi, hogy Hitler „távolról sem volt az a rideg, érzelemmentes, aszexuális személy, akit sok történész elképzelt”, és kifejezetten fogékony volt a női vonzerőre. Eva Braunnal való kapcsolatáról a brit történész azt írja: „aligha férhet kétség ahhoz, hogy szexuális kapcsolatot is létesítettek”.
Személyi orvosának, Theodor Morellnek fennmaradt feljegyzéseiből az is kiderül, hogy Hitler a háború éveiben a libidója fokozása érdekében tesztoszteront kapott, Eva Braun pedig olyan szert, amely a menstruációs ciklus visszaszorítását szolgálta. Mindezekről részletesen lehet olvasni Normen Ohler Totális kábulat – Drogok a Harmadik Birodalomban című könyvében (magyar kiadás: Kossuth Kiadó, 2017).
Eva Braun láthatatlan volt a német társadalom számára, de ez inkább politikai célt szolgált, hogy Hitler azt hangoztathassa: Németországot […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!