A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogy mi tesz valakit igazán sikeressé: a veleszületett adottságok vagy a tudatos döntések. Kokó saját példáján keresztül mutatja meg, hogyan válik egy „legkisebb, leggyengébb” gyerekből olimpiai bajnok, és hogy ebben mekkora szerepe van a belső kényszernek, az állandó bizonyítási vágynak és a fókusznak. Szó esik a barcelonai olimpia „kudarcáról”, az atlantai aranyhoz vezető mentális útról, az edzőjéhez fűződő mély bizalmi kapcsolatáról, valamint arról is, miért kulcsfontosságú időben kiszállni egy olyan sportágból, ahol a határok átlépése komoly következményekkel járhat.
Kovács „Kokó” István a beszélgetésben többek között arról is beszélt:
- „Olyannak lenni, mint bárki más, de olyat tenni, mint senki más.” A beszélgetésben az egykori bokszoló kifejtette: egész pályafutásának esszenciája ez a mondat. Nem kivételes háttérből jött, nem volt „kiválasztott”, a teljesítményével akart kitűnni. A kontextusban ez azt jelenti, hogy szerinte a siker nem identitás, hanem döntések sorozata.
- „Ha azt meg tudtam csinálni, akkor én mindent meg tudok csinálni.” Az egykori olimpikon a sikerekről is beszélt: számára az aranyérem nemcsak eredmény, hanem referenciapont lett. Elérésével minden későbbi kihívás „kisebbnek” tűnik.
- „A legtöbb megoldhatatlan feladat úgy kezdődik, hogy jön valaki, akinek nem szóltak, hogy ez megoldhatatlan.” Kokó többször utalt arra, hogy számára ez a hozzáállás a siker egyik kulcsa: nem fogadta el a korlátokat, hanem igyekezett meghaladni őket, bármilyen nehéznek tűntek is.
- „Nyertem itthon, Budapesten világbajnokságot úgy, hogy olyan monokli volt a szemem alatt, hogy előző nap le akarták szívni a Honvéd kórházban. […] De ezek a dolgok nem okoznak félelmet. Az a lehetőség viszont, hogy ő jobb nálam – ez volt az igazi félelem.”
- A sport számos nehézséggel jár – Kovács szerint azonban nem a fájdalom vagy a sérülés a legnehezebb, hanem az összehasonlítás. Őszintén beszél arról, hogy a csúcsteljesítmény mögött gyakran ego és identitásbeli kérdések is meghúzódnak.
- „Én mindig egy sikerkereső ember voltam, és nem kudarckerülő. Óriási különbség. A kudarckerülő is megtesz mindent azért, hogy ne kudarccal végződjön a meccs, de nem tudja élvezni magát a mérkőzést.” Kokó szerint a megfelelő hozzáállás kulcsfontosságú: ha nem így állt volna a mérkőzésekhez, nem lett volna ennyire sikeres.
- „A laza lélektartás csak annak jön el, aki mindent megtett.” Ez a gondolat egyfajta paradoxon: szerinte a nyugalom nem lazításból, hanem erős fegyelemből születik. A beszélgetésben ezt az atlantai olimpia kapcsán említi: számára a kontroll érzése kulcsfontosságú volt az extrém helyzetek kezelésében.
- „Úgy akartam abbahagyni, hogy a végén is a szépre emlékezzenek.” Ez már a tudatos lezárásról szól. A beszélgetés egyik legérettebb gondolata: nemcsak felépíteni kell egy karriert, hanem méltósággal befejezni is. Ez különösen fontos egy olyan sportágban, ahol sokan túl későn állnak meg.
Korábbi adások:
A Ficzere egészségügyi podcast debütáló adásában a kétszeres fitneszvilágbajnok, Béres Alexandra volt Ficzere Andrea neurológus főorvos vendége. A beszélgetést itt tekintheti meg.
Egy korábbi adásban Király Linda volt a vendég. A népszerű énekessel – aki már legalább négyszer kezdett új életet – készült beszélgetést ide kattintva követheti.
Korábban Szirtes Tamás is beszélt Ficzere Andreával. A legendás rendező számos olyan témát érintett, amely mélyen érinti a színház világát és a színészi munka nehézségeit. Az adást itt tudja megtekinteni.
Az egyik részben Gergely István kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó volt a vendég, aki az élet, a test és a lélek kapcsolatáról vallott őszintén. A beszélgetést itt tudja visszanézni.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!