Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A választás után az Index legolvasottabb elemzése lett a Csizmadia Ervin politológus által vezetett Méltányosság Politikaelemző Központ két meghatározó könyvét, az Uralkodó párt és a Kormányzásra várva című köteteket bemutató cikkünk. Ebben arról írtunk, hogy utóbbi már jóval Magyar Péter feltűnése előtt azonosította azokat a folyamatokat, illetve tényezőket, amelyek végül meghatározó szerepet játszottak a 2026-os országgyűlési választáson.
Cikkünk folytatásában a kötetek egyik szerzőjét, Rajnai Gergelyt, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőjét arról kérdeztük, hogy egyszerű kormányváltás zajlott-e Magyarországon, vagy ennél mélyebb politikai átalakulásnak lehetünk tanúi, amely már rendszerváltásként is értelmezhető. Arra is kerestük a választ, mi vezethetett oda, hogy a domináns párt és az általa kiépített politikai rendszer az április 12-i választás után ilyen gyorsan elveszítette politikai kezdeményezőképességét, miközben ellenzékben láthatóan nehezen találja a helyét az átalakuló politikai viszonyok között.
A politikatudomány domináns pártnak azt a politikai erőt nevezi, amely legalább három-négy választást nyer meg egymás után, és minimum egy évtizeden keresztül folyamatosan hatalmon marad. Az elmúlt tizenhat évben a Fidesz–KDNP pártszövetség ilyen domináns politikai erőnek számított.
Rajnai Gergelytől azt is megkérdeztük, átmeneti sokknak vagy inkább hosszabb távú strukturális válságnak látja-e a Fidesz jelenlegi állapotát, van-e még visszaút a párt számára, illetve Orbán Viktorral vagy nélküle képzelhető-e el a Fidesz jövője. Emellett arra is kitértünk, hogy az új kormány működése és a most formálódó politikai környezet milyen forgatókönyveket vetíthet előre Magyarország számára a következő időszakban.
Kormányváltás vagy rendszerváltás?
Rajnai Gergely hangsúlyozta, az április 12-i változások elnevezése – vagyis hogy kormányváltásról vagy rendszerváltásról beszélünk-e – önmagában is politikai állásfoglalás kérdése.
A rendszerváltás kifejezés általában egy diktatórikus rezsim és egy demokrácia közötti átmenetet jelöl mind a köznyelvben, mind a tudományos diskurzusban, és azt is implikálja, hogy az új rendszer sok szempontból jobb a réginél. Értelemszerűen a Tisza és szimpatizánsai ezért ezt a fogalmat preferálják, míg a Fideszhez közel állók inkább azt szeretnék, ha egyszerű kormányváltásként beszélnénk a történtekről.
Az elemző szerint azonban politikai nézetektől függetlenül kijelenthető, hogy április 12. semmiképp sem hétköznapi választás volt, a magyar politikát ugyanis alaposan felrázta, és a pártrendszert is jelentősen átalakította.
„Az ilyen helyzeteket, amikor pártok tűnnek el vagy jelennek meg, illetve erősödnek vagy gyengülnek meg látványosan, a politikatudomány kritikus választásnak nevezi. A 2010-es fideszes kétharmad után is megjelent ez az értelmezés a politikatudományi diskurzusban. Szerintem most is hasonló helyzetben vagyunk. A választás még a régi rendszer szabályai szerint zajlott le, ugyanakkor teljesen átalakította a korábbi politikai viszonyokat. Ebben az értelemben nincs nagy különbség 2010 és 2026 között, ezért mindkét választást érdemes lehet kritikus választásnak nevezni” – vélekedett Rajnai Gergely.
33
A domináns pártok válsága utolérte a Fideszt
Az Index kérdésére, hogy mi vezethetett oda, hogy a domináns párt(ok) – vagyis a Fidesz–KDNP és az általa kiépített rendszer – az április 12-i választás után gyors ütemben elveszítette politikai kezdeményezőképességét, és a korábban meghatározó erő láthatóan nehezen találja a helyét az átalakuló politikai viszonyok között, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője úgy fogalmazott, a domináns pártok ugyan akár évtizedeken át is irányíthatnak egy országot, idővel azonban rendszerint olyan válságokkal szembesülnek, amelyek megingathatják a látszólag bebetonozott hatalmukat. Szerinte ennek egyik oka, hogy a politikai verseny hiánya vagy korlátozottsága miatt a kormánypárt idővel elkényelmesedik, túlságosan magabiztossá válik, és fokozatosan elkopik az a kompetenciaérzet, amely korábban meggyőzte a választókat.
„Ezeket nevezi Timothy Heppell brit politológus degeneratív tendenciáknak, és kutatásai alapján jellemzően három kormányzati ciklus után jelennek meg komolyabban. A Fidesz sem járt másképp. Nem véletlen, hogy 2022 után sokan – egyes nyilatkozatok alapján még fideszes politikusok is – minőségromlást érzékeltek a kormányzásban. A dominancia hosszát végső soron az dönti el, hogyan reagál egy domináns párt az ilyen válságokra. Ha nem képes megújulni, elbukik, ám egy sikeres alkalmazkodás akár egy újabb, még hosszabb domináns korszak kezdetét is jelentheti. Orbán Viktor és a Fidesz nem tudott hatékonyan és innovatívan reagálni erre a válságra, ez vezetett a vereségükhöz” – fogalmazott Rajnai Gergely.
Miután ezzel most kénytelen szembesülni az elbukott domináns erő, az elemző szerint teljesen normális, hogy visszább vonulnak, és új stratégiát dolgoznak ki.
Egy ekkora választási győzelem után a legtöbb kormány úgynevezett mézesheteket él át. A választók a friss és erős felhatalmazás miatt ilyenkor sokkal elfogadóbbak a kormányzati döntésekkel szemben. Ez az az időszak, amikor a legnagyobb változásokat szokták elindítani, mert ilyenkor a legkisebb a politikai ellenállás. Ennek egyik oka, hogy az ellenzék még a sebeit nyalogatja és rendezi a sorait
– tette hozzá.
Még korai lenne leírni a Fideszt?
A Fidesz helyzetével kapcsolatban bővebben arról beszélt lapunknak, hogy a korábbi kormánypártot hatalmas sokk érte, ezért jelentős változásokra lesz szükség a működésében. A párt népszerűsége visszaesett, nagypártból középpárttá zsugorodott, az ellenzéki szerep pedig önmagában is alapvető alkalmazkodást kényszerít ki belőle, hiszen teljesen más politikai lehetőségekkel kell számolnia. Rajnai Gergely szerint mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a Fidesz összeomlik és nélküle kell elképzelni a magyar politika jövőjét.
A domináns pártok választási veresége után gyakran vetődik fel ez a forgatókönyv, de nagyon ritkán következik be. Általában a domináns párt egy átalakuláson megy keresztül, és szerves része marad a pártversenynek.
Bizonyos esetekben – a Méltányosság Politikaelemző Központ Kormányzásra várva című könyvében ezt nevezik második forgatókönyvnek – a domináns párt némi átalakulás után, egy rövid ellenzéki időszakot követően visszatér a hatalomba, és megújulva újabb dominanciát épít ki. Rajnai Gergely rámutatott, erre a magyar történelemben is akad példa. A dualizmus idején például a Szabadelvű Párt az 1905-ös vereség után 1910-ben Nemzeti Munkapárt néven tért vissza a hatalomba, de a közelmúltból említhető az is, hogy az MSZMP bukása után az MSZP nem tűnt el a magyar politikából, hanem 1994-ben fölényes győzelemmel szerezte vissza a kormányzást.
Az elemző szerint ugyanakkor az is elképzelhető – erről szintén írtak a Kormányzásra várva című könyvben –, hogy a domináns párt túléli a bukást, de hosszabb időre kiszorul a kormányzásból. Erre példaként Tajvant említette, ahol az évtizedeken át domináns Kuomintang 2000-ben elveszített egy választást, és azóta inkább közepes erejű pártként maradt jelen a tajvani politikában. Rajnai Gergely hozzátette, ez a magyar viszonyokra lefordítva azt jelenthetné, hogy a Fidesz nem szűnik meg, hanem a jelenleg mért 20–30 százalékos támogatottsági szinten stabilizálódik – vagy akár valamelyest tovább is gyengül –, de a korábbi, 40 százalék feletti eredményeit már nem tudja megismételni.
Az is lehetséges forgatókönyv, hogy a korábbi domináns párt néhány év alatt darabokra hullik, és gyakorlatilag kiszorul az ország politikai versenyéből. Az elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy a régió több kommunista pártjával is ez történt 1990 után. Emellett egy olasz példát is említett: az 1992 után meggyengülő Kereszténydemokrata Párt néhány éven belül megszűnt, utódpártjai pedig már csak kispárti szereplőkké váltak.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!