Az Országgyűlés 2013 decemberében egyhangúlag fogadta el azt a határozatot, hogy január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává nyilvánítsák. 1946-ban tudniillik ezen a napon indult el az első vasúti szerelvény Budaörsről, amely az elüldözött német honfitársainkat Németországba szállította.
Az elmúlt nyolcvan évben a szóhasználat is sokat változott. A korabeli hivatalos szövegekben még az áttelepítés kifejezést használták, amit később a kitelepítés váltott fel. Ezzel szemben a német szakirodalomban a Vertreibung (elűzés) a legelterjedtebb. Az emléknap megnevezése is követi a német terminológiát (elűzetés), kiegészítve a kitelepítést felváltó elhurcolás fordulattal.
Telepesek a Duna mentén
A 150 éves török megszállás után óriási területek váltak lakatlanná. A parlagon hagyott földeket azonban művelés alá kellett vonni, hogy az ország gazdaságilag minél előbb talpra álljon. Gróf Kollonich Lipót 1690-ben benyújtott tervezete, amelyet a bécsi udvar ugyan nem fogadott el, már arra irányult, hogy német földműveseket telepítsenek be az elnéptelenedett területekre.
A németek betelepítése a szatmári béke (1711. április 29–30.) után kezdődött, és öt hullámban zajlott:
- a nagy sváb vonulás (der grosse Schwabenzug) 1722–1726; 1763–1772 és 1781–1787 között,
- a kis sváb vonulás (der kleine Schwabenzug)1736–1738 és 1744–1762 között.
A magyar földesurak a XVIII. században hozzávetőleg negyedmillió német telepest hívtak a birtokaikra, elsősorban Buda környékére, a Bakony irtásközségeibe, a Duna mentén fekvő területekre és a Délvidékre. A betelepülőktől elvárták, hogy rendelkezzenek saját pénzforrással, továbbá kifejezetten családoknak engedélyezték a letelepedést.
Az udvari kamara tízévi adómentességet adott a telepeseknek, lakóházat teljes berendezéssel, gazdasági eszközöket a termeléshez. A legnagyobb előnyt a Bánságban kapták a betelepülők: egységesen 24 hold földet, amely nem volt felosztható. Az adminisztráció ügyelt arra is, hogy a bevándorlók megtartsák német nyelvüket és német viseletüket, ezért német falusi elöljárókat és német tanítókat alkalmaztak.
„Batyuval jött ide, batyuval is menjen”
Sokáig tartotta magát a legenda, hogy a második világháború lezárása után a nagyhatalmak kényszerítették Magyarországot a német kisebbség kitelepítésére, mivel a potsdami konferencia rendelkezett erről. Ezzel szemben a korabeli dokumentumokból az derül ki, hogy Potsdamban nem előírták, hanem jóváhagyták a kitelepítéseket. Ennek hátterében az állt, hogy a konferencia idején (1945. július 17-e és augusztus 2-a között) Lengyelországból és Csehországból már erőszakos módszerekkel megkezdték a kisebbségi németek elűzését.

Magyarországon a németséggel szembeni legradikálisabb álláspontot a Nemzeti Parasztpárt és a Magyar Kommunista Párt képviselte. Kovács Imre, az egyik legismertebb parasztpárti politikus a Szabad Szó 1945. április 10-i számában a következőket írta:
A […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
http://index.hu/belfold/2026/01/19/nemetek-kitelepites-kollektiv-bunosseg-fold-emleknap/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!