Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Élet vagy étel? Négy-négy betű ugyanabból a készletből, csupán a mássalhangzókat cseréltük fel. Ha egy szókereső játékban hamarabb gondolunk a kajára, mint a ketyegőre, könnyen lehet, hogy a magyarországi felnőtt lakosságnak ahhoz a kétharmadához tartozunk, amely túlsúlyos vagy elhízott.
Tavasszal – miután megjártuk a Szent Imre Kórház lipidológiai osztályát – már gyakorlati példákon keresztül beszámoltunk arról, hogy az életmódváltás és a megfelelő orvosi segítség kulcsfontosságú a pluszkilók elleni harcban, a dietetikus és obezitológus szakemberek mellett beleértve a mozgásterápiát is. A Szent Imrének pedig Bedros J. Róbert a főigazgatója, aki a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság alapító elnöke is, így első kézből számolt be az Indexnek a háttérben zajló szakmai, tudományos munkáról, s annak eredményeiről. Most pedig, ahogy beköszöntött az ősz, visszatértünk a nagy állami fogyókúra helyszínére.
A Budapest XI. kerületi, Tétényi úti egészségügyi intézmény nem éppen egy alpesi wellnesshotel, de tiszta, rendezett, és a falai közt minden feltétel adva van ahhoz, hogy aki befekszik ide egy hétre, a lipidológiai osztályra, az lendületet vehessen egy jobb minőségű élethez vezető úton. Hónapokra, jobb esetben évekre. Ráadásul államilag finanszírozott formában, a részvétel lehetősége pedig akár hathetente adva van, ha valaki egyszer már bekerült a rendszerbe.
A cél ugyanis véletlenül sem az, hogy egy elhízott embernek legyen néhány jól mutató pillanatfelvétele saját magáról, mielőtt újra a sajtburgerek és a cukros üdítők felé veszi az irányt, sokkal inkább a tartós siker. Egyszerre legfeljebb 15-en fekhetnek be, de annyiféle résztvevő gyűlik össze kor, nem, életút alapján, hogy ez a kis csoport is képes leképezni a hazai társadalmat. A magam részéről, ha mehetnék egyágyas szobába, akkor is inkább a szobatársakat választanám. Ezúttal is két különleges emberrel, egy csodálatos iparművésszel és egy ragyogó elméjű csillagásszal hozott össze a jó szerencse, hogy osztozzunk néhány négyzetméteren – és a kórházi diéta gyötrelmein.
Ha valaki teljesen elhagyja magát, az a comebackért kiáltva nem a legszívesebben látott vendég, aki viszont egy-egy bent töltött hét között a privát szférájában is láthatóan odafigyel a táplálkozására és a mozgásra, az bármikor újra jelentkezhet. Nos, az első, márciusi alkalommal kereken négy kilogramm ment le rólam hétfőtől péntekig, most, szeptemberben a kilépő mérlegeléshez képest is további mínusz négyben voltam a startmezőn, a betegelvételkor. Spoiler: folytatva a szimpatikus számsort, újabb négy kilótól szabadultam meg odabent. Aki ismer, tudja, hogy nem 60 kilogramm vagyok – talán az általános iskola ötödik osztályában lehettem annyi –, hanem több mint a duplája, igaz, van is hozzá kereken 2 méteres testmagasságom. Ezt amiatt talán nem árt megjegyezni, hogy nem jelentek konkurenciát az etióp vagy kenyai hosszútávfutók számára.
Tyson? Pogacar? Federer? Egyik sem
Igaz, néhány éve szabadidősportolóként több félmaraton is került a lábaimba, de mára a futócipő helyett a kerékpártúráké lett a főszerep, amit tenisszel, valamint alkalmanként boksszal egészítek ki. Egy bokszzsák nemcsak hatékony stresszoldó, ha kitartóan ütjük, hanem kiváló kardioedzés is, a koordináció és a reflexek javításával pedig a rugalmasságot és a mobilitást is magasabb polcra emeli. A bringázás vagy a tenisz előnyei is relatíve ismertek, az egyik oldalon érdemes kiemelni az állóképesség és a kitartás ízületkímélő fejlesztését, a másikon pedig a gyorsaság és reakcióidő javulhat úgy, hogy közben a teljes testünket megmozgatjuk. De közel a negyvenhez már nagyon úgy néz ki, Mike Tyson, Tadej Pogacar és Roger Federer sem lesz belőlem. Egészséges ember viszont még lehetek, éppen erre gyúrok.
Az egyhetes program alfája és omegája a 600 kalóriás kórházi étrend, viszonyításképp a napi energiaszükségletem meghaladja a 2500 kalóriát. Így nem csoda, hogy nemcsak a gyomor szűkül össze, hanem a testsúly is csökkenni kezd, igaz, elsősorban vizet veszítünk, nem pedig zsírt.
Fél év távlatából megállapítható, hogy sokat javult a konyha, igaz, az ételekre az első látogatáskor sem volt különösebb panasz. Az első ebéd az álmainkban remélt nyolcfogásos degusztációs menü helyett egy zöldségleves volt (szigorúan tészta nélkül) roston sült csirkemellel és parajfőzelékkel, ami kezdetnek egyáltalán nem volt rossz.
A továbbiakban a praktikusan zabkorpával dúsított üres levesek folytatásaként találkoztunk natúr sertésszelet-lecsó kombóval, tökfőzelékben úszó csirkemellszelettel, párolt gombával párosított csirkecombbal (ennél sportosabb csirkét nem sokat láttunk eddig). Uzsonnánk visszatérő elemeként kopogtatott a világ legkisebb almája, a vacsora pedig rendszerint egy pohár joghurt vagy kefir formájában öltött testet, Korpovit keksszel. A teás termoszt a nővérek többszöri kérésünkre sem cserélték le sem sörcsapra, sem gin-tonik-szökőkútra, így maradt a – jó értelemben vett – retró menzás ízvilág. Az eddigi felsorolásból talán kitalálható, hogy a reggeli sem Eggs Benedickt volt lazaccal és avokádóval, gyakran találkoztunk ellenben […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/belfold/2024/09/28/egeszseg-tulsuly-elhizas-fogyas-eletmodvaltas-korhaz/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!