A műkincsek meglovasítása a sajtót is megzavarta, mert hol képlopásról, hol meg képrablásról írtak. Nos, a közbeszédben a lopást és a rablást valóban elég gyakran egymás szinonimájaként használják, noha jogilag két különböző bűncselekményről van szó, aminek megítélése is eltérő a büntetőjogban. A lopás vagyon elleni bűncselekmény, amelynek tettese azért vesz el idegen dolgot mástól, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. A rablás ellenben egyértelműen erőszakos bűncselekménynek számít, mert nem csupán az eltulajdonított dologra van hatással, hanem a sértett személyére is. Erőszak alatt pedig olyan fizikai erő kifejtését kell érteni, amely alkalmas a megtámadott személy ellenállásának leküzdésére.

Csak összehasonlításképp: a magyar bíróságok egy hasonló súlyú, tehát különösen nagy értékre elkövetett lopásért legfeljebb tíz évet, rablásért ezzel szemben akár tizenöt év szabadságvesztést is ki tudnának szabni. Azért nem mindegy.
Rembrandt kellett, Raffaelo nem
A rablók cseppet sem kapkodtak, összesen 81 percet töltöttek a múzeumban. Az álrendőröket beengedő őr később elárulta, hogy magában Bob Dylan I Shall Be Released számát énekelte nyolc órán keresztül újra és újra, miközben várta, hogy társával együtt kiszabadítsák őket. A megkötözött őröket végül reggel negyed kilenckor vették észre a takarítók, de addigra a rablók már messze jártak.
Az elrabolt tizenhárom műalkotás között volt Rembrandt egyetlen ismert tengerábrázolása, a Krisztus a Galileai-tenger viharában, valamint Jan Vermeernek az A koncert című képe – egyike a holland festő 36 ismert képének –, ami becslések szerint önmagában 250 millió dollárt ér, és a valaha ellopott legértékesebb festménynek tartják. A nagyobb vásznakat egyszerűen kivágták a keretükből.
Utólag kiderült, hogy ennél is jóval nagyobb kárt okozhattak volna a rablók, akik például egy Rembrandt-önarcképet leemeltek a falról, de valamilyen oknál fogva mégsem vitték magukkal, ahogy nem nyúltak Raffaelo egyetlen művéhez sem.
Helyettük magukhoz vettek egy kínai serleget meg egy Napóleonhoz kötődő sasos díszt. Ezzel együtt az elvitt Rembrandt-, Vermeer-, Manet- és Degas-művek összértéke meghaladja a félmilliárd dollárt (hozzávetőlegesen a 180 milliárd forintot).
Gardner asszony végrendelete
A bostoni Isabella Stewart Gardner Múzeum egészen különleges hely, legkevésbé sem hasonlít egy átlagos múzeumhoz. Névadója egy dúsgazdag amerikai örökösnő volt, aki a világ egyik legértékesebb magángyűjteményét hozta létre 1903-ban egy velencei stílusú palotában, amelyet kiváló ízléssel úgy rendezett be, mintha az csak egy pompás otthon lenne, ahol a látogató a művekkel nem steril múzeumi környezetben, hanem intim hangulatú enteriőrökben találkozik.
Az 1924-ben elhunyt Gardner <a href="https://www.thecrimson.com/article/1955/12/9/isabella-stewart-gardner-museum-brings-the/" […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!