A második világháború után másfél évtizedig nem volt fal Berlin keleti és nyugati része között. Ez idő alatt 1961-ig hárommillió keletnémet hagyta el az NDK-t, több mint kétszázezren menekültek át Nyugat-Berlinbe. A keletnémet kommunista vezetés kétségbeesetten konstatálta, hogy ha ez így megy tovább, az életkörülmények közötti szakadék miatt lassan elnéptelenedik a szocialista mintaállam.
Sokkolta Berlin lakosságát
És hazudtak reggel, délben meg este. Walter Ulbricht, az NDK államfője 1961. június 15-én egy nyugatnémet újságírónő kérdésére szemrebbenés letagadta, hogy bármire is készülne a keletnémet vezetés:
Niemand hat die Absicht, eine Mauer zu errichten.
Azaz: senkinek sincs szándékában falat építeni. Pedig pontosan tudta, hogy a menekültáradatot, akár így, akár úgy, de meg fogják fékezni. Augusztus 12-én a pártvezetők értekezletén Ulbricht be is jelentette, hogy szükségessé vált a berlini belnémet határ lezárása. A határzárat 12-éről 13-ára virradó éjszaka tizenötezer egyenruhás – ötszáz tonna szögesdrót felhasználásával – állította fel. A betonfalat két nappal később több ezer munkás bevetésével kezdték el építeni. Szó szerint körülzárták Nyugat-Berlint.
A 45 ezer betonelemből álló fal 155 kilométer hosszú és 3,5 méter magas volt.
A fal mindkét oldalon sokkolta Berlin lakosságát, hiszen családok tagjai kerültek a kordon ellenkező oldalára, ezrek nem tudtak eljutni a munkahelyükre vagy rokonaikhoz. Már az építkezés ideje alatt 85 keletnémet katona szökött nyugatra az épülő falon át, továbbá nyolcszáz polgári személy is sikerrel menekült el az NDK-ból.
A Nyugat-Berlint körülzáró betonfal mellett párhuzamosan egy másik falat is építettek. A kettő közötti, akadályokkal teletűzdelt részt halálsávnak nevezték. A fal fennállása alatt a halálsáv a nyulak lakhelyévé vált.
Megjutalmazott határőrök
A fal fennállásának huszonnyolc éve alatt mintegy ötezer kelet-német állampolgár – köztük nem kevés határőr – kísérelt meg Nyugat-Berlinbe szökni, legtöbbjüket azonban elfogták. A meglehetősen hiányos nyilvántartások szerint legalább 136-an vesztették életüket. A szökést megakadályozó határőrök száz-kétszáz keletnémet márka jutalmat, és több nap szabadságot kaptak.
A legvakmerőbb szökési tervet egy baráti társaság eszelte ki. Egy fiatal lány szovjet katonai egyenruhákat varrt három fiúnak, akik ezután autóba szálltak, a lányt elrejtették a műszerfal alatt, majd elindultak az egyik átkelőpont felé. A sorompó előtt lassítottak, és némán, fapofával tisztelegtek, mire a keletnémet határőrök buzgón felnyitották nekik a sorompót, ők pedig szépen átautóztak a szabad világba.
A világpolitika részévé vált a fal.
1961. október 27–28-án a leghíresebb átkelőnél, a Checkpoint Charlie-nál tizenhat órán át néztek egymással farkasszemet a szovjet és az amerikai tankok, de a feszült helyzet végül nem eredményezett háborús konfliktust. Aztán 1963. június 26-án a berlini fal tövében mondta el egyik leghíresebb beszédét John F. Kennedy amerikai elnök, aki az Ich bin ein Berliner szavakkal fejezte ki szolidaritását. 1987. június 12-én pedig Ronald Reagan amerikai elnök a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!