Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Tavaly júliusban tusványosi beszédében Orbán Viktor egy magyar nagystratégia szükségességét hangsúlyozta, kiemelve, hogy – értelmiségi nyelven – ennek alapja a konnektivitás, vagyis az a törekvés, hogy Magyarország ne zárkózzon be sem a nyugati, sem a keleti világgazdaságba, hanem mindkettőben jelen legyen.
2023 decemberében jelent meg Orbán Balázsnak, a miniszterelnök politikai igazgatójának Huszárvágás – A magyar konnektivitás stratégiája című könyve, amelynek fő tétele, hogy Magyarországnak a hidegháborús logika, a blokkosodás helyett a kapcsolódásra kell építenie politikai és gazdasági stratégiáját.
Tavaly szeptemberben a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen Orbán Viktor meghirdette a gazdasági semlegesség alapelvét, amelynek lényege, hogy Magyarország saját maga dönti el, kivel üzletel, közvetítő hatalmi központok nélkül. A miniszterelnök azt is kifejtette, hogy az együttműködéseket a gazdasági előnyök és versenyképesség szempontjai határozzák meg, miközben Magyarországnak kizárólag a saját értékei alapján kell tárgyalnia, elutasítva a politikai feltételeket és árukapcsolásokat. Emellett a siker és a modernizáció érdekében minden irányba – keletre és nyugatra egyaránt – nyitottnak kell maradni.
„Magabíró Magyarország”
„Változik és forr a világ, ideje felvázolni egy kis magyar nagystratégiát, amelyik közép- és hosszútávon képes célokat kijelölni és eszközöket is rendelni hozzá” – olvasható Békés Márton történész-politológus és Tóth Máté energiajogász kétrészes cikkének első részében (itt az első, itt a második rész), amely a napokban jelent meg a Látószög blogon.
A szerzők egy olyan úgynevezett nemzeti realizmuson alapuló stratégiát javasolnak, amely figyelembe veszi a globális hatalmi átrendeződéseket, és Magyarország számára biztosítja a szuverenitás megőrzését, valamint a gazdasági, illetve politikai stabilitást a 21. században.
Az általuk javasolt stratégia elsődleges célja a magyarság megmaradása Közép-Európában, különös tekintettel a Duna-menti és Kárpát-medencei területekre, beleértve a határon túli magyar közösségeket is. Ez a célkitűzés a nemzeti önrendelkezés és szuverenitás megőrzését jelenti, amit a szerzők „magabíró Magyarországnak” neveznek. A stratégia három szintű megközelítést alkalmaz: a hazai politikai kontextust, a nemzetközi geostratégiai helyzetet és a tágabb történelmi szituációt vizsgálja.
A második cikkben a „déli nyitás” fontosságát emelik ki, amely a globális Dél felemelkedésére reagál. Az EU- és NATO-tagsága mellett Magyarországnak törekednie kell a kapcsolatok erősítésére a felemelkedő nagyhatalmakkal, mint India és Kína, valamint a regionális középhatalmakkal, mint Törökország. Békés Márton és Tóth Máté megállapítása szerint
ez egy olyan külügyi orientációt jelent, melynek része a más országok belügyeihez való semleges viszonyulás és a többoldalú kooperáció kölcsönös előnyök alapján történő megvalósítása.
Kétrészes vitaindító javaslat
A történész–politikus és az energiajogász kétrészes cikkükben azt írják, hogy a nemzeti realizmuson alapuló stratégiai javaslatuk az idegenül hangzó konnektivitás és a negatívan csengő puszta semlegesség helyett a 2010 óta működő belpolitikai rendszer jellegadó tényezőinek külügyi megfogalmazását jelenti, amelyet az egyszerűség kedvéért a Nemzetközi Együttműködés Rendszerének neveznek.
Ezzel kapcsolatban Békés Márton az Indexnek adott válaszában azt mondta, hogy közös cikkük egy vitacikk, amely karakteres állításokkal él, mégpedig azért, hogy a nemrégiben alapvetően megváltozott nemzetközi szituációban ötleteket, javaslatokat és jól megkülönböztethető fogalmi hipotéziseket adhasson.
A történész–politológus rámutatott, hogy a Nemzetközi Együttműködés Rendszere, mint fogalom, ismert, hiszen a belpolitikában másfél évtizede működő NER egyszerű külügyi tükröződését jelenti, ráadásul a nemzetközi kapcsolatokban pozitívan hangzó együttműködés, azaz a regionális és globális kooperáció ígéretét, sőt elvárását hordozza.
Ennyiben természetesen nem vitatkozik sem a divatos konnektivitás, azaz az összekapcsoltság, sem pedig a jól bevett semlegesség, azaz a neutrális külügyi hozzáállás kategóriájával, hanem inkább új – számunkra otthonos és más szeplők számára is elfogadható, konszenzusos – fogalmi szintre emeli őket. Vitánk amúgy is a háborúpárti, a világot két egymással ellenségeskedő, a hidegháborút idéző blokkra osztó, alapvetően globalista elköteleződésű szemlélettel van
– fogalmazott Békés Márton.
Arra a kérdésünkre, hogy hogyan definiálható röviden a nemzeti realizmus, és miben különbözik más külpolitikai iskoláktól, például a klasszikus realizmustól vagy a liberalizmustól, a történész–politológus kifejtette: a nemzeti realizmus egy olyan megközelítés lehet, amely rugalmasan alkalmazkodik az aktuális geopolitikai helyzethez, miközben következetesen képviseli a nemzet érdekeit. Ezáltal ötvözi a hagyományos realizmus pragmatikus szemléletét az idealizmus értékalapú elkötelezettségével.
A nemzet dimenziója nélkül a jól ismert realizmus puszta nagyhatalmi erőpolitika lenne, az idealista hozzáállás pedig valóságidegen konstrukció. Mi más is lehetne a 21. század nagy szintézisteremtő alanya, mint maga a nemzet, amely a realista iskola által tiszteletben tartott és áthághatatlan keretek között él, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!