Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A szerencsejáték-függőség a hazugság betegsége – vallja az a 39 éves érintett, aki több mint 15 éven át volt a magyar kártya, a póker, a játékgép, a kaszinó, és a sportfogadás szerelmese.
Félix – akinek a nevét kérésére megváltoztattuk – már tinédzserként is azon törte a fejét, hogy miként tudna társai közül kitűnni, szerette volna, hogy gazdagabb legyen, mint a többiek, mert úgy hitte: ez a siker igazi fokmérője. Kihasználta, hogy szülei nem beszéltek egymással, így egy-egy programra mindkettejüktől elkérte a pénzt. Édesapja bűntudata – melyet saját alkoholbetegsége miatt érzett – szintén kapóra jött neki, ennek mentén ugyanis még több pénzt tudott tőle kicsalni.
Ha szükségem volt valamire, a kocsmába kellett mennem, vele ugyanis csak ott tudtam összefutni, otthon nem. A szerencsejáték is ezeken az apa-fia találkozókon fertőzött meg, ott, az ő törzshelyén ismerkedtem meg a rablóulti nevű kártyajátékkal, ami pénzre ment. Mivel az asztalnál rajtam kívül mindenki alkoholt fogyasztott, gyorsabban vágott az eszem, mint a többieknek, ezért hamar jöttek a sikerek, nekem pedig tetszett, hogy végre valamiben jó vagyok. Így kezdődött minden
– meséli Félix.
Mint felidézi: a kilencvenes évek közepén, 16 éves évesen próbálta ki először a játékgépet, ami a szenvedélyét új szintre emelte. Míg a kártyában nem voltak akkora mélységek és magasságok, addig a játékgépeknél nem volt határ: így szórta el élete első fizetését is, kevesebb mint három óra alatt.
„Fogalmam sincs, hogyan bírtam ki a következő fizetésig. Az volt a szerencsém, hogy ekkoriban egy sütőipari cégnél dolgoztam, így ott ingyen kaptam kenyeret. Vettem hozzá egy olcsó margarint, és azt ettem egy hónapig. A kollégáimnak azt mondtam, hogy azért spórolok, mert még diák vagyok, és a szüleimet is én segítem. Persze ebből semmi nem volt igaz” – emlékszik vissza Félix, aki kollégáitól is folyton kölcsönkért, hogy valamiből finanszírozni tudja a szenvedélyét. Végül – mint a későbbiekben sok más helyről – innen is kirúgták.
Másoknak és magának is hazudott
A pofonokból soha nem tanult, mindig újabb és újabb terveket szőtt, hogy miképp fogja visszanyerni a korábban elvesztett pénzt, és abból hogyan fog mindenkit kifizetni – kamatostul. Azért, hogy valamelyest elviselje a körülötte kialakult helyzetet, sokszor saját magának is hazudott, kiszínezte a múltat, és úgy tett, mintha mindent elrendezett volna, a nyerés pillanatától kezdve pedig tiszta lapként tekintett az életére.
„Ez az álomvilág viszont csak az én képzeletemben létezett, az általam összerakott történet köszönőviszonyban sem volt a valósággal, nem csoda, hogy az összes baráti és szerelmi kapcsolatom tönkrement” – mondja Félix.
Arra a kérdésre, hogy mit adott neki a játék, azt feleli, hogy menekülési útvonalat, furcsa módon abban a közegben érezte magát biztonságban, ahol a legtöbb kudarc érte. Minden csalódás ellenére úgy hitte, hogy valójában az ő kezében van a döntés, ha jól taktikázik, nagyot szakíthat.
Előfordult, hogy reggeltől estig kaszinózott, de volt olyan időszak is az életében, amikor a sportfogadás körül forgott minden. Folyamatosan az eredményeket nézte, bújta a statisztikákat, és ha nyert, akkor ott lüktetett a szelvény a zsebében, pontosan tudta ugyanis, hogy azzal az összeggel mit fog kezdeni. Egy alkalommal még az egyik kereskedelmi csatorna betelefonálós műsorát is felhívta – nagy szerencséjére épp tizedikként –, így nyert 100 ezer forintot. Amikor a műsorvezető arról kérdezte, hogy örül-e a nyereménynek, csak annyit kérdezett: „Hova kell menni érte?”
A 39 éves férfi saját számításai szerint 15 év alatt nagyjából három lakás árát játszotta el.
Bűncselekményeket és több öngyilkossági kísérletet is elkövetett
Az érintett őszintén beszélt arról is, hogy a függősége miatt sok olyan dolgot tett, amire máig nem büszke, nemegyszer bűncselekményeket is elkövetett.
„Loptam, sikkasztottam, és az aktuális munkahelyem eszközeit is sajátomként kezeltem, zokszó nélkül eladogattam mások cuccait. Közgazdász végzettséggel sokat dolgoztam bankban is. Ahogy másoknak, úgy magamnak is könnyedén intéztem kölcsönt. Mindig az volt a fejemben, hogy majd a negyedik, az ötödik, a hatodik hitelből nyerek annyit, amiből visszafizetem az előzőeket, de ez persze soha nem jött össze, a hullámok egyre inkább összecsaptak a fejem felett” – idézi fel a történteket Félix, aki a kilátástalanság, a folyamatos szorongás miatt kétszer is megpróbált véget vetni az életének: először szándékosan nekihajtott egy fának az autójával, a második alkalommal pedig gyógyszereket vett be.
Végül a 2008-as világválság idején olyan mélypontra került, mint korábban soha: nem volt munkája, közben ott voltak a több százezres törlesztőrészletek, és nem volt a fejében megoldóképlet arra vonatkozóan, hogy miképp tudna a gödörből kimászni. Ekkor életében először, egy hozzá közel álló személynek nyíltan beszélt a problémájáról. Általa ismert meg egy családsegítőt,
aki tudta, hogy ez egy betegség.
Később önként vonult be egy rehabilitációs intézménybe, ahol összesen két hónapot töltött. Itt ismerkedett meg az Anonim Szerencsejátékosok közösségével (Gamblers Anonymous), a terápiához ugyanis a gyűlések látogatása is hozzátartozott.
„Az első alkalom előtt rettenetesen féltem, fogalmam sem volt, hogy mi fog történni. Aztán ahogy mások történeteiben magamra ismertem, rájöttem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezen keresztülment, többé nem éreztem magam egyedül” – meséli Félix, aki immár 12 éve jár a közösségbe.
A gyűlések látogatása önmagában persze nem elég, ha a függő nem törekszik a múlt rendezésére és a változásra, pillanatok alatt vissza tud esni.
Pont ez történt vele tavaly nyáron, amikor hetekre beszippantotta a kriptodeviza-kereskedelem. Újra belekerült abba az ördögi körbe, amit már otthonaként ismert: elvesztette négyhavi fizetését, de ez csak olaj volt a tűzre. Felesége ekkor ismerte meg a helyzet komolyságát, a játékfüggőség valódi jelentését, az évek alatt felépített bizalom elveszett, sok nehéz érzelmi és anyagi helyzet következett.
A terápia és a közösség azonban segített neki visszatérni a helyes útra, most ismét stabil munkahelye van, a sors fintora, hogy pénzügyi tanácsadóként dolgozik, végül pedig a házasságát is sikerült megmenteni.
Az újabb pozitív fordulatok ellenére továbbra is függőnek vallja magát, mind mondja: élete végéig az is marad, egy olyan szerencsejátékos, aki nem játszik szerencsejátékot. Ezzel együtt minden erejével igyekszik azért tenni, hogy a jelen és a jövő ne olyan legyen, mint a múlt. A nagy húzások helyett már inkább az apró lépések híve, az örök érvényű igazságok helyett a mottója jelenleg az, hogy
„csak ma nem játszom”.
„Nem kell már most tudnom, hogy mi van a hegy túloldalán, bőven elég, ha elindulok a hegy felé. Gyakran tudatosítom magamban azt is, hogy nem probléma, ha nem játszom, hiszen a probléma épp maga a játék. Azt hiszem, most tartok ott fejben, ahol anno 18 évesen kellett volna, most tudom elkezdeni a valódi, nem játékos életem. Nem haragszom a világra emiatt, megbékéltem a sorsommal” – zárta sorait Félix.
Összetett kérdés, hogy miért lesz valaki szerencsejáték-függő
Ahogy a cikksorozat korábbi részeiben, most is felkerestünk egy szakembert annak érdekében, hogy még pontosabb képet kapjunk az adott betegségről. Ezúttal Kapitány-Fövény Máté, klinikai szakpszichológust, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!