Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Mindenki Gyuri bácsinak hívta. Élete végéig aktív maradt, túl a kilencedik ikszen is naponta feltűnt jellegzetes, kissé hajlott alakja a Markó utcában, ahogy sietősen igyekszik a bíróságra – elmaradhatatlan csokornyakkendőjében.
Pedig ha nem félt volna annyira a vér látványától, valószínűleg nagyapját és dédapját követve az orvosi pályát választja.
A sors fintora, hogy aztán büntetőügyvédként évtizedekig rengeteg vért kellett látnia.
Mozgalmas életet élt. 1951 őszén az ÁVH letartóztatta, Kistarcsára internálták, ahonnan 1953-ban szabadult, de csak segédmunkásként vállalhatott munkát. Krumplit rakodott egy piacon. 1956 után folytathatta az ügyvédkedést.
A legjobb védőbeszéd
Egyik interjújában elárulta, semennyire sem azonosul a védenceivel, helyette inkább a motivációikat igyekszik megérteni. Ezt tette, mert mást nem tehetett, az 1967-es zuglói nyilasper elsőrendű vádlottja, Kröszl Vilmos esetében is, akit kirendelt ügyvédként védett.
„Azt hiszem, ő volt a legkegyetlenebb ügyfelem. Ötszázhatvan ártatlan ember meggyilkolásában vett részt, kizárólag zsidó mivoltuk miatt” – jellemezte ügyfelét. Szerinte Kröszl egy piszkos állat, egy szörnyeteg volt, mégis a nyilas pártszolgálatos ügyében mondta el élete talán legjobb védőbeszédét, amelyben mindenekelőtt az időmúlásra és a lelkiismeret-furdalásra hivatkozott:
Ebben az ügyben a cselekmény elkövetése óta több mint húsz év telt el. Ennyi idő alkalmas az egyén megnevelésére, javulására, tehát nem indokolt vele szemben a legsúlyosabb büntetés kiszabása… Kérem, sok idő telt el, és nem tudok abban hinni, hogy ez idő alatt a vádlottak, így védencem, Kröszl Vilmos is, ne döbbentek volna rá arra, hogy mi történt… Mit tettek. Lehetetlen, hogy a több mint két évtized alatt ne lett volna lelkifurdalásuk. Ezek az emberek eddig félelemben, rettegésben éltek. Ez a félelem, a lelkiismeret-furdalás büntetés volt, amit az ítélet kiszabásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Utóbb aztán bevallotta, hogy úgy adta be az egyébként legjobb tudása szerint megírt kegyelmi kérvényt, hogy közben azért imádkozott, csak kegyelmet ne kapjon ez az ember…
A vérfoltos nadrág
Legemlékezetesebb ügyének a karácsondi kettős rablógyilkosságot tartotta. Az 1968. október 13-ától 1974. október 7-éig tartó büntetőeljárásban, amelyben az elsőrendű vádlott védője volt, a feltételezett tettest háromszor is halálra ítélték, negyedszerre viszont felmentették.
A rablógyilkosság helyszínén a rendőrség nyomszakértői az egyik ablak üvegéről rögzített nyomot előbb kesztyű nyomának vélték, később viszont már kategorikusan állították, hogy az az elsőrendű vádlott homloknyoma. Majd utóbb ugyanerről azt mondták, hogy a másik vádlott homlokának lenyomata. A helybeli rendőrorvos szakértők azt sem vették észre, hogy az egyik sértettet két különböző méretű baltával ütötték agyon. Az ügyben azonban a döntő fordulatot Bárándy indítványa hozta el:
A legfőbb bizonyíték egy feltűnő színű, vérfoltos nadrág volt. A tanúk állították, hogy abban látták a vádlottat. Az utolsó, a negyedik alkalommal eszembe jutott, ami addig senkinek, hogy […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!