Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Első kérdésünkre, hogy mi volt az 1886-ban született Kirov titka, mitől volt annyira népszerű a kommunista párton belül, de a leningrádi lakosság körében is, Hahner Péter azzal kezdi válaszát, hogy egy totalitárius politikai rendszerben nehéz felmérni egy politikus népszerűségét. Majd úgy folytatta, hogy az alacsony, mindössze 164 centiméter magas, mosolygós, barátságos Kirov egy visszaemlékezés szerint „képes volt eloszlatni a félreértéseket, tréfává fordítani valamennyit, megtörni a jeget. Meglepően derűs természet volt, fényt sugárzó személyiség, mind Sztálin családjának, mind a személyzetének tagjai nagyon szerették őt, alig várták érkezését, és Kirov bácsinak nevezték.” (Stephen Kotkin: Stalin. Waiting for Hitler. London, 2017, Allen Lane. 134. o.)
Sztálinnal is mert viccelődni
A történész szerint talán azért is jobban elfogadták a személyét, mert Leningrád regionális pártvezetésének első titkáraként a népszerűtlen Zinovjevet váltotta fel, s vele ellentétben nem volt zsidó. Ráadásul nőbolond hírében állt, s ez is imponálhatott az egyszerű embereknek. Sztálinnal is mert viccelődni, tréfásan „minden idők minden népe legnagyobb vezetőjének” szólította, mire Sztálin azzal vágott vissza, hogy ő pedig „a leningrádi proletariátus legjobban szeretett vezére”.
Népszerűségét azért nem kell eltúlozni – állítja interjúalanyunk. – Leningrádban az a mondás járta, hogy ejtsük ki fordítva a nevét, s megtudjuk, ki ő: vorik vagyis tolvaj. Halála után mégis országszerte sajnálkozva emlegették, és különböző legendák születtek róla. Például az, hogy a XVII. pártkongresszuson Sztálin helyére akarták állítani, sokan őt jelölték a főtitkári posztra, s Sztálin ezért végzett vele.
Az igazság az, hogy egyszerű „apparatcsik” volt, minden szempontból Sztálin embere, aki őszintén kedvelte őt.
Csak ritkán utazott Moszkvába, nem állt kapcsolatban ellenzékiekkel, és semmi nyoma, hogy reformokat tervezett volna. Ami a XVII. pártkongresszust illeti, a Központi Bizottság tagjainak megválasztásánál az 1059 szavazó közül hárman szavaztak Sztálin ellen és négyen Kirov ellen. Ennek pedig semmi jelentősége sem volt, hiszen a párt főtitkárát nem a kongresszus választotta meg, hanem az új Központi Bizottság plénuma.
Ki volt a merénylő?
Kirovot a harmincéves Leonyid Vasziljevics Nyikolajev lőtte le 1934. december 1-je délután, a Szmolnij Intézetben, a pártszervezet székházában. A merénylőt konfliktus-kereső magatartása miatt sorra elbocsátották munkahelyeiről, s 1934-ben a pártbizottság elé állították „durva, szélsőségesen goromba, hisztérikus” viselkedéséért. Előbb kizárták a pártból, majd kérésére visszavették, de súlyos megrovásban részesítették. Állása elvesztésével az a veszély fenyegette, hogy kiutalt lakásukat is el kell hagynia. Ezért egyre fenyegetőbb panaszleveleket írt Kirovnak, majd Sztálinnak, aki a levelet visszaküldette a leningrádi pártbizottsághoz. Naplójában részletes terveket dolgozott ki Kirov lelövésére – mint oly sok polgárháborús veteránnak, neki is volt egy pisztolya, amelynek megtartását 1924-ben és 1930-ban is engedélyeztette.
Egy széles körben elterjedt pletyka szerint Nyikolajev felesége Kirov szeretője volt. Az asszony azonban tagadta ezt, míg Nyikolajev sem a naplójában, sem a vallomásában nem utalt ilyesmire. Lakása átkutatása során megtalálták feljegyzéseit Kirov közlekedési szokásairól, gyilkossági terveit, feleségéhez írott leveleit arról, hogy meg akar halni, és egyéb dokumentumokat.
Én készítettem elő az egészet – vallotta a belügyi népbiztosság, a rettegett NKVD tisztjei előtt – és senkivel sem közöltem szándékaimat… Egyetlen oka volt: elidegenedés a párttól, amelyet a leningrádi párttörténeti intézet eseményei, a munkanélküliségem valamint a pártszervezetek részéről tapasztalt anyagi és főleg erkölcsi támogatás hiánya okozott… Meg kellett mutatnom az egész pártnak, hová juttatták Nyikolajevet!
Egyszerű pártemberből mártír
A Rubicon Intézet főigazgatója nem osztja azt a megállapításunkat, miszerint a merénylet után a rendszer kétszínűségét mutatta, hogy Sztálin nagyszabású állami temetést szervezett, sőt városokat, utcákat és gyárakat neveztek […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!