Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A hetvenhat éves Ina néni azt mondja, azért ment el szavazni a férje, mert az unokája megfenyegette. Csenge – így hívják az unokát – pár hét múlva Ausztriába megy tanulni. A választás előtti héten azt mondta a nagyanyjának, ha most nem lesz változás, ő Ausztriából nem jön haza.
Vasárnap délelőtt Csenge felhívta Ina nénit.
„Papa volt már szavazni?”
„Nem.”
„Akkor mondd meg neki, hogy ha nem megy el, nem jövök haza.”
„Erre a papa egyből vette a ruháját, és ment” – meséli Ina néni a konyhában. Az asztalon cukor, a falon családi fotók, a szomszédból nehéz zongoraetűd szivárog át.
Sok más idős is az unokája miatt döntött. A fiataloké a jövő, mi meg nekik akarjuk a legjobbat.
A ház, ami előtt beszélgetünk, a Rókusi körúti lakótelepen áll. Ezen a lakótelepen nőtt fel Stumpf Péter is, a körzet új országgyűlési képviselője, aki vasárnap jobb eredményt ért el, mint Magyar Péter egyéniben azzal, hogy a szavazatok 67,18 százalékát vitte el – vidéki rekord, az egész országban csak egy budapesti választókerületben nyert nagyobb aránnyal Tisza-jelölt. A Fidesz Farkas Leventéje huszonöt százalék környékén érkezett be.
Ina néni a Rókus-lakótelepen egyébként ismert és aktív szereplő. Gyűjtött aláírásokat Botka Lászlónak, Szeged polgármesterének, amikor a környéken egy új utat szeretett volna, jelen pillanatban pedig egy fekvőrendőrért kampányol a polgármesternél és a helyi önkormányzati jelöltnél. Végigment a szomszédokon, bemutatta az aláírásgyűjtőket, aztán ha lett az útból valami, visszament, és elmondta. Most, hogy megkérdezem, nem zavarta-e, hogy a választókerület háromszor egymás után megválasztott ellenzéki képviselőjét, Szabó Sándort ezúttal egy tiszás váltotta, csak legyint.
„Most egy teljes rendszerváltásról van szó. Nem ugyanaz” – mondja határozottan. Aztán valahogy a történelemre terelődik a szó, és kibukik belőle az a mondat, amiből talán sok minden kiolvasható a városról.
Tudja, 1956-ban is a szegedi egyetemisták kezdték itt az egészet a MEFESZ-szel, nem a pestiek. Valahogy ez a város mindig hamarabb érzi meg, mikor kell váltani
– magyarázza.
15
Nemzetközi segítség akkor és most
Szeged 1879. március 12-én éjjel szinte teljesen elpusztult. A gáton áttörő Tisza a hetvenezres városból alig kétszáz házat hagyott lakhatóan. Az újjáépítéshez a korabeli Európa valamennyi jelentős fővárosa adományt gyűjtött. A ma is álló Nagykörút egyes szakaszai ezért viselik Bécs, Párizs, London, Brüsszel, Berlin, Róma és Moszkva nevét. Ferenc József császár a romok között azt mondta, Szeged szebb lesz, mint volt – és ez a mondat, a hangzatos ígéretek szokásos sorsával ellentétben, nagyjából be is teljesült.
A város identitását azóta is valahol a Tisza és az európai segélyakció között kell keresni. Egyszerre tudja, mit jelent, amikor a folyó elvesz mindent, és mit jelent, amikor a kontinens visszaadja.
Száznegyvenhét évvel a nagy árvíz után a Tisza újra megérkezett a városba, ezúttal kétharmados parlamenti többségként és rombolás nélkül. A mandátumot egy Rókus-lakótelepi „panelgyerek”, Stumpf Péter vitte el, aki a Szegedi Tudományegyetemen oktat politológiát. A programjában szerepel az uniós források visszahozatala, a lakótelepek felújítása, a klinikatömbök modernizálása.
Az ellenzéki győzelem ellenére azonban nem mindenki optimista.
Az unió jó szándékára gondolok, hogy haza lehessen hozni még a határidő előtt az uniós forrásokat
– jegyzi meg egy középkorú férfi Stumpf uniós pénzekről szóló ígéretére és az augusztusig tartó szűkös határidőre utalva.
Egy másik férfi pedig a szolidaritási adó rendszerének felülvizsgálatát sürgetné.
Vannak anyagi gondjai a városnak a szolidaritási adó miatt. Megértem, hogy kell adni a szegényebbeknek, egyet is értek ezzel, de mindent nem adhatunk oda, mert akkor működésképtelenné válik a város, és Szeged is a szegény települések közé fog tartozni
– magyarázza, miután kifejtette, hogy a Fideszt azért nem szabad teljesen leírni, és hogy a legfontosabb az lenne, hogy az ország nyugat felé húzzon, ne kelet felé.
Statisztikai folytonosság
Ez a cikk azzal a kérdéssel indult, hogy a 67 százalékos siker vajon a Tisza Pártnak szól, vagy Szeged sajátja.
Szeged polgármestere, Botka László először 2002-ben nyert a városban, 59,68 százalékkal. Azóta hatszor nyert polgármester-választást, 2006-ban 58 százalékkal, 2010-ben – a Fidesz kétharmados évében, amikor a városból egyéni parlamenti mandátumot is elvittek Orbánék Bohács Zsolttal – 52, 2014-ben ugyancsak 52, 2019-ben 60 és 2024 tavaszán 67,47 százalékkal. Ez az utolsó szám érdemes a figyelemre. Tizennyolc hónappal Stumpf Péter megválasztása előtt Szeged szinte pontosan ugyanazt az arányt adta a szocialista polgármesterének, amit most a tiszás adjunktusnak adott. Vagyis nem egy hullámról, nem egy forradalomról van szó, és nem is egy karizmatikus személyiség köré rendeződő kultuszról. Ez statisztikai folytonosság.
Az országgyűlési választásokon a minta hasonló, csak egy zűrzavarosabb középponttal. A 2010-es Fidesz-hullám itt is átcsapott, az egyéni mandátumot a párt akkor elvitte. Négy évvel később, amikor Szabó Sándor az akkori ellenzéki összefogás jelöltjeként visszavette, és 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben is megnyerte a választókerületet, ezzel fokozatosan oda jutott, hogy a 2022-es választáson Pécs mellett Szeged volt az egyetlen vidéki egyéni választókerület, amelyet a Fidesz nem tudott elvinni. Tizenkét éven át az ország egyetlen tartósan ellenzéki vidéki mandátuma volt a Szeged 1-es.
Idén Szabó Sándor nem indult, mert az ellenzéki együttműködés szellemében átadta helyét Stumpfnak. A Tisza nem hódított, hanem átvett.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!