Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az idei évben nagyon kemény télre számítanak a meteorológusok, ami óriási nehézséget jelent az elszegényedő, gettósodó településeken élő szegények számára. Szeretnénk, ha nem feledkeznénk el róluk, csak amiatt, mert nem a mi közelünkben és látóterünkben vannak, ezért cikksorozatot indítunk Halász Levente geográfus segítségével, amelyben bejárjuk Magyarország régióinak legszegényebb településeit, hogy megnézzük és bemutassuk, hogyan készülnek fel a télre és az ünnepekre a legnehezebb helyzetben élő honfitársaink.
Sem a szociális segély, sem a nyugdíj nem elég
Budapestről valamivel több mint két és fél óra utazás után érkeztünk meg Nyugat-Dunántúl legszegényebb területére, a Zalaszentgróti járásba. Az elhagyatott gyárakkal és ipari üzemekkel tarkított hosszú út után szerettünk volna venni egy vizet, így Zalabérben leparkoltunk, és bár a dohánybolt, amelynek táblája a fő utca mellől látszódott, zárva volt, így sem volt hiábavaló a megálló, ugyanis a szűk parkolóval szemben egy rozoga kerítésen kiszúrtunk egy táblát, amelyen ennyi állt: Nyitva.
A kerítés előtt egy asztalka állt, amelyre néhány fonott kosarat helyeztek, mögötte autógumik, mellette pedig egy rossz állapotban lévő eladó autót láttunk. A nyitott kapun belépve olyan érzésünk támadt, mintha nem lakóház kertjébe, hanem roncstelepre értünk volna. A kiszuperált kazántól a kerékpárokon át az ágymatracból kiszedett rugókig mindent láttunk. Ekkor lépett ki otthonának ajtaján János, hogy köszöntsön minket.
Házigazdánk körbevezetett minket a telkén, és elmondta, hogy „kosarat köt”, valamint eladja vagy elcseréli a fémhulladékot, amit kap, ha valakinek megtetszik valami a kertjéből. Nyíltan ugyan nem kereskedhet az általa begyűjtött hulladékkal, mert már többször meggyűlt a baja a rendőrséggel, de rá van kényszerülve arra, próbálkozzon, mert máskülönben nehezen jönne ki a pénzéből.
Szociális segélyt kapok, 40 800 forintot. Feladom a villanyt, vizet, és már volt és nincs, ha nem foglalkoznék fémhulladékkal meg kosarakkal, nem is tudom, hogyan élnék meg
– árulta el nekünk János, akinek felesége sztrókot kapott, és csak 56 ezer forint nyugdíjban részesül a leszázalékolása óta, annak nagy része viszont elmegy a gyógyszereire.
Télen fával fűti a lakását, amelynek felaprításához már neki is látott, valamint az önkormányzattól is kaptak egy adag tűzifát, de abból nem bírná ki a hideg időszakot.
Nem volt még két köbméter sem az egész
– sóhajtott János, majd hozzátette, nagyon jó barátságot ápol a polgármesterrel, Léber Attilával, aki megígérte neki, hogy a hamarosan sorra kerülő erdőritkításból és bozótvágásból származó fának egy részét megkaphatja majd.
18
János azt tervezi, hogy nyáron újra munkába áll és abban bízik, hogy a polgármester úr segít majd neki abban, hogy munkát találjon és beállhasson füvet kaszálni vagy bozótot vágni. Ő úgy látja, hogy a térségben szinte egyáltalán nincsen semmi munka, Zalaszentgróton is csak egy Coca-Cola gyár és egy varroda működik, a téglagyár például már régen bezárt. A fia is próbál elhelyezkedni, de ha véletlenül valahová lehet jelentkezni, akkor is egyből elküldik, amint kiderül, roma származása miatt. Hozzátette, hogy bár szerinte az emberek többsége ilyen segélyekből él, de nem mindenkinél ennyire rossz a helyzet, például tud a faluban egy tehetősebb férfiról, aki Ausztriába jár ki dolgozni. Összességében viszont azért nem ennyire kedvezőtlen a helyzet a településen.
A településen sétálva találkoztunk egy nyugdíjassal, aki kifejtette, hogy korából fakadóan már rég nem foglalkozik a helyi munkalehetőségekkel. Ő, ha szűkösen is, de ki tud jönni a 180 ezer forintos nyugdíjából, igaz, ehhez szükséges, hogy a fia megvegye neki a tél átvészelésére szükséges fát. Egy, az utca végéhez közel lévő háznál pedig egy fiatal pár éppen karácsonyi égősor elhelyezésével volt elfoglalva. Az ő otthonuk se volt kimagaslóan jó állapotban, azonban hamar kiderült, hogy ennek nem anyagi okai vannak.
Most költöztünk össze a barátommal, és még zajlik a felújítás, de én már karácsonyi hangulatot akartam varázsolni
– magyarázta a hölgy, aki nem aggódik azon, hogy a környéken kevés a munkalehetőség, mivel autóval könnyedén eljutnak a közelben lévő nagyobb városokba, Zalaegerszegre és Keszthelyre, cserébe viszont nagyon jó áron juthattak hozzá az ingatlanukhoz.
Egy jó polgármester sokat segíthet
A következő község, ahol megálltunk, a nagyjából százfős lakosságú Kallósd volt. A faluban való tájékozódásban egy nyugdíjas néni segített nekünk. Ő is azzal kezdte, hogy a környékben kevés a munkalehetőség, ezért elöregedett a község társadalma, és egyre kevesebben maradnak, majd végigmutatott a következő négy-öt házon, amelyek állítása szerint üresen állnak.
Most a falusi csok miatt vett néhány fiatal házat itt a környéken. Az én gyerekeim Kehidán laknak, de ők is Ausztriába járnak dolgozni
– tárta szét a karját, majd hozzátette, a tömegközlekedés hiánya csak tovább ront a helyzeten, de a Magyar Falu Program keretében a kallósdi polgármester beszerzett egy kisbuszt, amely elviszi a faluban élő gyerekeket iskolába és óvodába.
A tél miatt ő nem aggódik, mert kijön a nyugdíjából, annak köszönhetően, hogy tart állatokat és termeszt zöldségeket és gyümölcsöt, valamint a fiai segítenek beszerezni a tűzifát, de tudja, hogy sokaknak komoly problémát jelentene egy hosszú fűtési szezon. Azonban a polgármester figyel a helybéliekre és segít azoknak, akiknek szüksége van rá.
Ahogy tovább sétáltunk a lakatlan, összedőlt házakat vizsgáltuk. Az egyik láthatóan leégett, azonban még mielőtt jobban szemügyre vehettük volna a feltehetően egykoron nádtetős épületet, megszólított minket egy hölgy. A falu polgármestere volt az, Farkas Andrásné, aki beinvitált minket a szintén Magyar Falu Program segítségével felújított közösségi házba, miközben elmondta, hogy az általunk megtekintett ingatlanban egy idős néni lakott, de ő bent égett a házban, amikor az kigyulladt.
18
Mint kiderült, a polgármester és az önkormányzat valóban nagyon figyel a helyiekre. A télre való felkészülést tűzifaosztással segítik, ezt – elsősorban az idősek kedvéért – előre összevágják és úgy osztják ki. Emellett még karácsonyi ajándékot is adnak a falubélieknek, annak ellenére, hogy a falu költségvetése mindössze 24 millió forint évente.
Minden kallósdi lakost meghívunk egy uzsonnára december 15-ére, ami mellé egy kis pénzbeli támogatást is adunk – személyenként 20 ezer forintot –, hogy hozzájáruljunk a helyiek karácsonyához
– mondta Farkas Andrásné.
A támogatásra azonban nem csak télen szorulnak rá a helybéliek. Az időseknek az önkormányzat segít a bevásárlásban és a gyógyszerek kiváltásában, miközben a településen alapból nem kell szemétszállítási díjat fizetnie senkinek, ugyanis azt az önkormányzat átvállalta, augusztusban pedig jelentős beiskolázási támogatást osztanak még az egyetemista gyermekek után is. Igaz, a faluban összesen 16 gyermek van óvodástól egyetemistáig, és ez már nagyon magas számnak számít az elmúlt évek tekintetében.
Az 1950-es és 1960-as években nagy kivándorlási hullám volt Kallósdról, amikor a TSZ elvitte a földeket. Akkor elment egy komplett generáció a városokba, akik pedig itt maradtak, lassan megöregedtek és kihaltak
– fogalmazott a polgármester, aki elárulta nekünk, hogy a Zalaszentgróthoz tartozó Zalakoppányba is érdemes elmennünk, mert talán ott élnek a legkiszolgáltatottabb emberek a térségben.
<a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!