Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „A tömeg vért akar” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc Facebook-oldalán, ahol a politikai megtorlás vágyának lélektani gyökereit veszi sorra. Bejegyzésében tömegpszichológiai és evolúciós érveket mozgat, hogy megmagyarázza, mi hajtja az embereket, amikor igazságot követelnek, és mikor csúszik át ez a vágy bosszúba.
A Demokratikus Koalíció egykori elnöke szerint a megsértett, megalázott ember nem elégszik meg a kár rendezésével. Azt akarja, hogy az elkövetők szenvedjenek. Ez nem racionális jogi igény, hanem morális felháborodásból fakadó megtorlási vágy, és ez a kettő, bár nyelvükben hasonlítanak, lényegében különbözik egymástól. Az „elszámoltatás” jogi-politikai fogalom, amely tetteket, felelősséget és eljárást jelent.
A bosszú viszont érzelmi: azt jelenti, fájjon neki is. Úgy látja, hogy a tömeg az előbbit mondja, de az utóbbit érzi.
Mint írja, tömegpszichológiai kísérletek szerint az emberek saját költségükön is hajlandók büntetni azt, aki csal, potyázik vagy elárul, nem haszonból, hanem belső késztetésből, a közösségi kooperáció védelmében. Ez evolúciósan érthető: aki nem fizeti meg az árát a normaszegésnek, az felbátorítja a többieket. A büntetés tehát a közösség összetartásának eszköze.
Amikor a tömeg elveszíti az arcát
Gyurcsány Ferenc szerint az egyéni és a tömeges igazságvágy között azonban mély szakadék tátong. A nagy politikai tömegben csökken az egyéni felelősségérzet, az ember nem önmagaként, hanem egy új „mi” részeként cselekszik. Nem azt kérdezi, hogy én mit tennék, hanem azt: „mi, akik igazságot akarunk, mit tehetünk velük szemben?”. Ez a váltás teheti a megtorlást különösen veszélyessé, mert az elkövető elveszíti személyes arcát, és egy csoport jelképévé válik: az árulókévá, az idegenekévé, a régi rendszer embereivé. A büntetés igénye ekkor már nem egy konkrét tettről szól, hanem csoportos önmegerősítésről, miszerint „végre mi döntünk fölöttük”.
Gyurcsány egy fontos pszichológiai mechanizmusra is rámutat: a bosszú nem a múltról, hanem a jelen megalázottságáról szól. Aki sokáig tehetetlennek érezte magát, annak a büntetés látványa visszaadja az elveszett kontrollérzetet. A „vér” bizonyíték arra, hogy most már nem ők vannak fölül. A megtorlás ekképpen a rend helyreállításának színházává válik, a látványosság fontosabb lesz, mint az igazságosság.
Írása nem tagadja az igazságvágy jogosságát. Valódi bűnök és történelmi sérelmek után az elszámoltatás igénye legitim, sőt, nélküle nincs morális rend. A veszély ott kezdődik, ahol az igazságosság igénye elválik az eljárás igazságosságától: amikor már nem az számít, mit lehet bizonyítani, hanem hogy kit kell végre megbüntetni. „Legyen arca a bűnnek, teste a sérelemnek. Legyen valaki, akire rá lehet mutatni” – hangsúlyozza.
Úgy véli, hogy a tömeg ilyenkor azt hiszi, igazságot tesz. Holott csak visszaveszi az uralmat a világ fölött. Szerinte a vér nem megtorlás, hanem jel. Annak jele, hogy a megalázottak most látni akarják: „a másik is fél”.
Végre? – summázta Gyurcsány Ferenc.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/belfold/2026/05/20/gyurcsany-ferenc-elszamoltatas-bosszu-nepakarat-politika/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!