Hirben.hu Hírben jók vagyunk!
Hétfő délelőtt, még a parlamenti vita újabb szakasza előtt tartott kerekasztal-beszélgetést a Magyar Polgári Együttműködés Egyesülete, mégpedig az „Alkotmányosság a küzdőtéren – a Tisza-kormány Alaptörvény-módosítási elképzeléseinek jogi értékelése” címmel. A beszélgetést az egyesület főhadiszállásán tartották, a meghívott vendégek pedig
- Stumpf István, Széchenyi-díjas egyetemi tanár, alkotmányjogász, politológus
- és Koltay András, egyetemi tanár, az NMHH volt elnöke voltak.
A beszélgetés gerincét a Tisza által benyújtott 17. alkotmánymódosítási csomag adta, amely hatályba lépésével megszünteti Sulyok Tamás köztársasági elnök mandátumát, 12 évben maximalizálja a képviselők mandátumi idejét, elindítja a Nemzeti Vagyonvédelmi és -visszaszerzési Hivatalt vagy éppen különböző jogokat ad vissza az Alkotmánybíróságnak – miközben Polt Péter és több alkotmánybíra mandátumát is megszünteti a 70 éves korhatárszabály bevezetésével.
Az egyesület elnöke, Győri Enikő azzal nyitotta az eseményt, hogy „rendkívüli helyzet van”, ezért muszáj volt júliusban is egy rendezvényt tartaniuk arról, ami történik – „természetesen jogi szempontból”. Elmondása szerint a 30 éves egyesület a „polgári ethoszhoz méltó szakmai viták” helyszíne, s mivel rengeteg állítás és ellenállítás volt a témában, ezért nagy kérdés, hogy vannak-e korlátai egy erős, kétharmados parlamenti mandátumnak – nemcsak a Tiszáénak, az elmúlt két évtizedének. „Ha a politikai szempontok a jogi garanciák elé kerülnek, akkor maga a demokrácia kerülhet veszélybe” – fogalmazott. Idézett a 2012-es Alaptörvényből is, mely szerint az alkotmány egy szerződés az emberek között arról, hogy milyen keretek között szeretnének élni – ehhez képest tizenhatszor módosították az elmúlt bő évtizedben, tehát tartós semmiképp nem lett.
„A jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani” – idézte Sólyom László örökbecsű mondatát Győri. Elmondása szerint egy módosításnak koherens módon kellene beilleszkednie az alkotmányba, tehát nem teremthetne belső ellentétet. Kérdései pedig arra irányultak, hogy a fentebb említett módosítások vajon beilleszthetők-e az európai normatívákba.
A nemzeti egység kérdése
Stumpf István szerint a magyar alkotmányosság hajnalán világossá vált, hogy az Alkotmánybíróság különleges szerepet tölt be, véleménye szerint különleges hivatása volt ennek a szervnek. Arról azonban, hogy „amit nem lehet a Parlamentben, azt az Alkotmánybíróság intézi”, véleménye szerint nem biztos, hogy volt Antal József és Sólyom László között paktum, viszont azt nem tagadja, hogy aktivista minősége volt a Sólyom-féle Alkotmánybíróságnak. Politikai és jogi konfliktusokat próbált egyensúlyban tartani ez a szervezet, viszont nem alkotmányellenes intézkedésekkel, hiszen ha úgy tették volna, akkor a születő demokrácia egyből „hibás” lett volna.
Elmondása alapján a kétharmad sem tehet meg mindent, „nem lehet akármit beírni az alkotmányba”, hiszen ha olyasmit írnának bele, ami szétfeszíti az alkotmány koherenciáját, akkor az a káosz felé terelheti az országot. Véleménye szerint a személyre szabott módosítással efelé tendál a Tisza, mivel erodálja a köztársasági elnök tisztségét, ráadásul kampányretorikát folytatnak „jogi köntösben” és „puccsszerűen” távolítják el Sulyok Tamást. Alkotmányos keretek között kellene ezt tennie a kormánypártnak. Emellett a visszaható módosításokat (a 70 éves felső korhatár és a 12 éves mandátumkorlát) is aggályosnak tartja.
Ugyanígy látja Koltay András is, ám szerinte Sólyom korábbi szavai a formális jogállamiságról, nem a tartalmiról szóltak. Utóbbival már sokkal nehezebb dolga van annak, aki ezt be akarná azonosítani – ebből adódott a konfliktus az EU és Magyarország között is évekig. De a formális szempontokra a Fidesz mindig ügyelt – „egy-két kivétellel, amelyek veszélyes precedenst teremtettek”, ilyen volt a Legfelsőbb Bíróság megszüntetése például –, viszont most úgy tűnik, hogy már ezek a formális szempontok sem fognak érvényesülni a jövőben. Tény, hogy „bármit bele lehet írni az Alaptörvénybe”, de a kérdés, hogy meddig megy el a hatalom. Véleménye szerint úgy tűnik, hogy a Tisza-kormány sokkal kevésbé önkorlátozó ebben a tekintetben, ám ha „az inga kileng, akkor vissza is fog lengeni”, így tehát a jövő aggasztó képet fest. Ha jön egy újabb hatalom, amely bosszút vagy igazságtételt akar, akkor sokkal könnyebben lépi majd át az alkotmányos korlátokat.
Ha a köztársasági elnök leváltásra kerül, akkor már az Alaptörvényre sem lesz szükség
– mondta, hiszen onnantól jogszabályokkal bármi elérhető.
Hogy Magyar Péter már a választás éjszakáján felszólította a köztársasági elnököt és még hét közjogi méltóságot a lemondásra, ez sem volt szép, viszont szerinte arról kevesebb szó esett, hogy ezt miért kéne megtenniük. Hozzátette, hogy a nemzet nem nagyon volt egységes az elmúlt évszázadokban, tehát az, hogy a „köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét”, egy szép gondolat, csak tartalma nem igazán van. Attól tart, hogy ha tovább megy a hatalom ezen az úton, akkor nem biztos, hogy lesz megállás az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, így nem lesz továbbra sem nemzeti egység Magyarországon.
Sulyok Tamás lehetőségei
A köztársasági elnök szerepéről Stumpf azt mondta, hogy a közvetlenül választott köztársasági elnök jó válasz lenne a pártok felett álló közjogi méltóság kiválasztására, aki a politikán kívül térben is létezne. Erről ő tizenöt éve beszél, de ha most egy új alkotmányozási folyamat indul el, akkor ezek a kérdések újra napirendre kerülhetnek; előbb azonban meg kell várni, hogy mi történik az alkotmány-módosítással, egyáltalán Sulyok Tamás aláírja-e. Azt pedig személyesen rosszul élte meg, hogy az Alkotmánybíróság ezt a beadványt nem tárgyalta személyes érintettség miatt, hiszen pont ez lett volna a feladata az Alkotmánybíróságnak, hogy erről tárgyaljon és állást foglaljon.
Sulyok élhet azzal, hogy ez egy egyedi normaalkotás, nem pedig alkotmánymódosítás, így eljárásjogi hibára hivatkozva mégis az Alkotmánybíróság elé viheti az ügyet. A korábbi miniszter úgy tartja, hogy az alkotmány egy nagyon zárt, intakt elem, amibe nem fér bele, hogy egyedi módosítások kerüljenek. Ráadásul ha bevezetik a korhatárszabályt, akkor ebben hat alkotmánybíró érintetté válik, így könnyen lehet, hogy maga a bíróság sem foglal majd állást az ügyben. Ha pedig Sulyok nem írja alá, akkor jöhet a megfosztási eljárás, ahol szintén az Alkotmánybíróság állásfoglalása szükséges, ám ha nem tud az Alkotmánybíróság dönteni a személyes érintettségek miatt, akkor ismét patthelyzet alakulhat ki. Így tehát minden út ugyanoda vezet, az Alkotmánybírósághoz, ha azonban a jogrendszert aláaknázzák, akkor egy olyan ingoványos talaj képződik, amely egész
Magyarország működőképességét, a gazdaságát is veszélyeztetheti.
Koltay úgy véli, hogy a kormányfüggetlen intézmények (médiahatóság, GVH, ÁSZ, adatvédelmi hatóság) 2010 előtt is léteztek, csak máshogy hívták őket. Ám a közjogi rendszer egy nagyon bonyolult hálózat, ha „egy zsinórt meghúznak”, az több tucat helyen okoz változást. Éppen ezért ez eddig „senkit nem hozott lázba”, hogy az ő szerepüket kihúzzák az Alaptörvényből, ám miután Sulyok Tamást eltávolítják, onnantól sima törvénymódosítással már a közjogi intézmények vezetőit is el tudja távolítani a Tisza – Sulyok azonban még húzhatja egy ideig a dolgot.
Ha közvetlenül választják a köztársasági elnököt, az a közjogi rendszer teljes átalakítását igényelné – mondta, ám jelenleg a köztársasági elnöknek egyetlen erős jogköre van, mégpedig, hogy elküldheti az Alkotmánybírósághoz a hozzá érkező törvényeket, ha ezekben valami aggályosat lát. Jelenleg ezt az egyet próbálja „kiiktatni az alkotmányozó többség”, utána pedig már sima […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!