Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Amennyiben nem lenne elég probléma már magában is az Európára, így a hazánkra is rátelepedő hőkupola, az elmúlt napokban több magyarországi településen vált kritikussá a vízellátás helyzete: a rekordhőség, a kiugróan magas fogyasztás és egyes vízbázisok kapacitásproblémái miatt több helyen vízhiány alakult ki. A kormány emiatt rendkívüli intézkedéseket kért a lakosságtól, és a szerdáig meghosszabbított harmadfokú hőségriasztás idején arra figyelmeztetett mindenkit, hogy a vezetékes ivóvizet csak ivásra, főzésre és tisztálkodásra használják, mellőzzék a locsolást, az autómosást és a medencetöltést.
A legnagyobb figyelmet kedden talán már Szada helyzete kapta, ahol Magyar Péter miniszterelnök bejelentése szerint – a hálózat túlterhelése miatt – megszűnt a vezetékes ivóvízellátás. Emiatt megerősítették az ellátást, és vízszállító járművekkel segítik a lakosságot. A Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. szolgáltatási területén több településen is komoly problémák alakultak ki: a hétvégi vízfogyasztás mintegy 55 százalékkal haladta meg az átlagot, egyes helyeken pedig már a hálózat teljes túlterhelésétől tartottak.
A kialakult helyzet sok kérdést felvet. Miért fordulhat elő, hogy egyes településeken nem jut el minden háztartásba a víz? Mennyiben felelős ezért az aszály, a klímaváltozás, az agglomerációban növekvő lakosság vagy akár a nagy vízigényű ipari beruházássorozat? És mikor lélegezhetnek fel az érintett települések?
Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke, a BÁCSVÍZ elnök-vezérigazgatója lapunk felvetései nyomán tisztázta, hogy a jelenlegi helyzet több tényező együttes következménye.
Solymár példája évek óta előttünk lebeg, mégis újra szomjazunk
Kurdi Viktor szerint először négy évvel ezelőtt, a solymári vízhiányos helyzet miatt találkozhattunk szélesebb körben azzal, hogy bizony előfordulhat: egy víziközmű-szolgáltató egy adott településen nem képes teljes egészében kielégíteni a lakosság vízigényeit. Úgy gondolja, a solymári eset hátterében elsősorban az agglomerációs hatás állt, mivel az elmúlt évtizedekben sokan költöztek ki a főváros környéki településekre, miközben a víziközmű-rendszerek kapacitása nem tudott ugyanolyan ütemben fejlődni.
A mostani helyzetben azonban egy új tényező is megjelent, mivel egyes vízbázisok vízadó képessége lecsökkent. A szakember példaként említette, hogy már „május végén felmerült a vízkorlátozás lehetősége Zala vármegyében, a zalaszentgróti vízbázis esetében, ahol 29 települést érintett volna a korlátozás. Ez azért volt figyelemre méltó, mert bár Zala nem számít az ország egyik leginkább aszály sújtotta térségének, már a kánikula előtt olyan helyzet alakult ki, amely miatt intézkedéseket kellett előkészíteni” – magyarázta a szakember.
A problémát tovább súlyosbította az elmúlt időszak hőhulláma is. Mint Kurdi Viktor hangsúlyozta,
nem egyszerűen néhány forró napról volt szó, hanem több mint egy hete folyamatosan emelkedett a hőmérséklet, sorra dőltek meg a melegrekordok, miközben sem jelentős csapadék, sem érdemi lehűlés nem érkezett. Ráadásul a mostani időszakban a kiskerttulajdonosok vízhasználata is erősebben jelentkezhetett.
Megfigyelése szerint ugyanis a legtöbben júniusban még aktívan gondozzák a kertjeiket, öntözik a növényeket, a gyepet, míg egy későbbi, július végi vagy augusztusi hőhullám idején sokan már kevésbé intenzíven foglalkoznak a kertekkel, így a vízigény is kisebb lehet.
A szakember szerint ezek a tényezők együtt vezethetnek oda, hogy bizonyos víziközmű-rendszereknél egyszerűen meghaladja a fogyasztás a rendelkezésre álló kapacitást.
Na jó, de mégis miért nem folyik a csapból a víz? Kurdi Viktor elmagyarázta, hogy
a vízművek alacsony térszintű tárolókkal és magas tárolókkal, például víztornyokkal dolgoznak. A rendszer képes alkalmazkodni a nagyobb fogyasztáshoz: éjszaka, amikor alacsonyabb a vízigény, a tárolókat feltöltik. A probléma akkor kezdődik, amikor a következő napi fogyasztás olyan magas, hogy a rendszer már nem tudja teljesen visszatölteni ezeket a tárolókat. Ennek oka lehet például az, hogy a kutak, a vízadó rétegek vagy maga a víztisztító technológia nem rendelkezik elegendő kapacitással.
A szakemberek persze a fogyasztási adatok alapján előre látják, ha egy rendszer veszélybe kerül, így ha naponta egyre alacsonyabb szintre sikerül csak feltölteni a tárolókat, akkor kiszámítható, mikor jelentkezhet vízhiány. Mivel azonban „a vízellátásban a gravitáció is szerepet játszik, a problémák általában először a magasabban fekvő területeken jelennek meg, ahol csökken a nyomás”. Kurdi Viktor szerint ezért is fontos, hogy a lakosság megértse, mi történik, és tudja, a felelős vízhasználattal sok esetben áthidalható egy-egy kritikus időszak.
Példaként kiemelte Ceglédbercelt, ahol egy körülbelül kétezer fős településen vasárnap este már közel jártak ahhoz, hogy elfogyjon a víz a csúcsfogyasztás idején. A vízmű és az önkormányzat azonban nem korlátozást vezetett be, hanem arra kérte a lakosokat, hogy figyeljenek oda: ne locsoljanak tömlővel, ne mossanak autót, ne töltsenek medencét.
Ennek hatására a fogyasztás egy nap alatt 10 százalékkal csökkent, és a víztoronyból sem fogyott el a víz.
A szakember szerint ez lenne a követendő példa, hiszen a település lakói megértették, hogy a víz véges erőforrás. Mert ugye az…
Pénz és szándék sem volt a felújításra és bővítésre
A szakember érdeklődésünkre elmondta azt is, hogy a hazai víziközmű-infrastruktúra jelentős része 50–60 évvel ezelőtti igények alapján épült ki. Azóta azonban teljesen megváltoztak a fogyasztási szokások és a településszerkezetek. Budapest például jelentős kapacitástartalékkal rendelkezik, részben azért, mert az elmúlt évtizedekben 200–250 ezer ember költözött ki az agglomerációba. Ezeket a térségeket viszont sokszor még falusias méretű infrastruktúrára tervezték, amelyek egyszerűen nem alkalmasak ilyen szintű vízigényre.
A hálózati veszteség is komoly probléma: jelenleg országosan körülbelül 25 százalékos csökkenésről beszélhetünk, vagyis minden negyedik köbméter víz nem jut el a fogyasztóhoz.
Kurdi Viktor amondó, hogy ha az elmúlt évtizedekben folyamatosan felújították volna a vezetékeket, és a veszteség csak fele ekkora lenne, akkor a mostanihoz hasonló helyzetek jóval kevesebb vízellátó rendszert érintenének.
Hogy miért nem volt pénz vagy szándék arra, hogy ezeket módosítsuk az évek előrehaladtával? Igaza van annak, aki azt mondja, hogy a 25 százaléknyi hálózati veszteség magas szám. Per pillanat minden negyedik köbméter víz nem jut el a fogyasztóhoz: gyakorlatilag az utazása során elszivárog a talajba. Tegyük fel, hogy az utóbbi három évtizedben évről évre nagyon szépen felújítottuk volna a vezetéket, és ez a hálózati veszteségadat országosan csupán 12 százalékos lenne: ebben az esetben a csökkenés vagy felezés azt jelentené, hogy a mostani 110 vízellátórendszer helyett jó eséllyel csak 30 vagy 20 szorulna korlátozásra. A rendszerek megújítása, felújítása ilyen szempontból is fontos, mert a víz véges természetű erőforrás, és ennek a pazarlása, eleresztése a talajba nem követendő példa
– emelte ki.
Az aszály, az akkugyárak és az előző kormányzat is okolható?
A probléma okait persze érdemes tágabb perspektívából is megvizsgálni, hiszen a közbeszédben időről időre megjelenő súlyos aszályhelyzet, a Velencei-tó kiszáradása, a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás vagy éppen a sokszor ostorozott akkumulátorgyárak és más nagy vízigényű üzemek mind fontos okozói lehetnek a vízhiánynak – még ha nem is úgy, ahogyan azt sokan gondolják. A szakember szerint éppen ezért fontos különválasztani az aszály okozta vízhiányt és a közüzemi ivóvízellátást is.
Az ország jelentős részén ugyanis a vezetékes ivóvíz nem közvetlenül felszíni vizekből származik, hanem mélységi rétegvizekből vagy karsztvizekből, amelyek rövid távon kevésbé érzékenyek az aszályra.
Persze ez sem igaz minden régióra, ugyanis kivételt jelentenek azok a területek, ahol felszíni vízből történik a vízkivétel.
Az aszály azonban sokkal inkább közvetetten hat, mivel a forró időszakokban megnő a vízfogyasztás, hosszabb távon pedig a vízkészletek utánpótlása is veszélybe kerülhet. A mezőgazdasági öntözés megint egy külön kérdés, hiszen az nem a közüzemi vízhálózatról történik, és a gazdák jellemzően saját kutakat használnak vagy felszíni vízkivétellel dolgoznak engedély alapján.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!