2000. január 30-án éjszaka átszakadt a gát a romániai Aurul aranybánya zazari tározójában, és több mint százezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú zagyos víz zúdult a Zazar- és Lápos-folyóba, ahonnan a Szamosba, pár nap múlva pedig a Tiszába ömlött. A szennyezés nem ismert országhatárokat, még a Duna bulgáriai szakaszán is jóval határérték feletti volt a mérgező anyag koncentrációja. A szennyvíznek a Fekete-tenger lett a végállomása.
Megemelkedett vízszint
Az ülepítő a román–ausztrál tulajdonú Aurul bányavállalaté volt, amely nagy koncentráltsági fokú cián alkalmazásával a Nagybánya környéki fémbányák meddőhányóiból nyert ki aranyat és ezüstöt, míg az eljárás során keletkező mérgező anyagokkal teli mellékterméket ülepítőmedencébe vezették.
A cégnek számos akadályt kellett elhárítani az induláshoz. Már ahhoz is hét év kellett, hogy megszerezzék a szükséges papírokat, engedélyeket. Az eljárási folyamat rendkívül kockázatos volt, hiszen a meddőércet egy, a nagybányai üzemtől hat kilométerre lévő gáthoz szállították. Bár a rendszert úgy tervezték meg, hogy szennyező anyag ne kerülhessen vissza a környezetbe, már az indítást követően két szivárgást jelentettek a csőrendszerben.
A szakértői vizsgálatok szerint a 2000 januári gátszakadás a heves esőzések, a gyorsan olvadó hó és az ennek következtében megemelkedett vízszint miatt következett be.
Túl a magyar határon
A szennyezés tényét a kolozsvári Szamos-Tisza Vízügyi Igazgatóság közölte a magyar illetékes szervekkel. A hivatalos értesítés 31-én este érkezett a Felső-Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőségre. A magyar fél ekkor másodfokú vízvédelmi készültséget rendelt el, és minden óvintézkedést megtettek a szennyezés fogadására. A ciánfolt február 1-jén délután lépte át a magyar határt Csengernél.
Akkor még nem lehetett tudni, milyen következményei lesznek a szennyezésnek. Szolnokon például két hétig nem használták a Tisza vizét. Ez azért jelentett nagy gondot, mert a városban alig van a talajban kinyerhető ivóvíz, így a folyó megtisztított vizét használják fel a vízművek. Mivel a városnak csak nyolc napra elegendő ivóvízkészlete volt, zacskókban, palackokban osztogatták a lakosságnak az ivóvizet, és arra kérték őket, hogy igyekezzenek spórolni otthon a vízzel.
A cianiddal szennyezett folyószakaszokon a mikroszkopikus élővilág hatalmas károsodást szenvedett el.
A Szamoson a mikroszkopikus élőlények teljes állománya kipusztult, az algák egyedszáma pedig felére csökkent. Összesen 1241 tonna hal pusztult el a Tisza magyarországi szakaszán. És annak is nagy volt a veszélye, hogy néhány őshonos és veszélyeztetett halfajt végleg kipusztított a szennyeződés.
Mégsem tűnt el a tiszavirágzás
Amikor a ciánfolt február […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!