Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Április utolsó szerdája a vakvezető kutyák világnapja. Egy kívülálló számára sokszor rejtély, hogy egy látássérült ember és négylábú barátja miként tud megbízni egymásban, együtt dolgozni, hatékonyan kommunikálni. „Nagyon is jól” – szögezte le mindjárt az elején az Indexnek Kurucsai Szabolcs. „Egy vakvezető kutya ugyanolyan családtagnak számít, mint más esetben, annyi különbséggel, hogy a speciális kiképzésnek köszönhetően egyben segítőtárs is” – mondta.
A világnap csupán egy kiemelt nap a 365 közül, de ahogy Komondi Piroska, a Baráthegyi Vakvezető Kutyaiskola vezetője hangsúlyozta: egész évben fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy minél több látássérült emberhez juthasson el a néma, de annál hatékonyabb segítőtárs – a vakvezető kutya. A világnap jó alkalom arra, hogy reflektorfénybe kerüljön ez a munka, de a valódi kihívások a szürke hétköznapokban rejlenek.
A látás elvesztésétől a lelki erőig
Kurucsai Szabolcs 2009-re vesztette el teljesen látását, de nem hagyta, hogy ez határozza meg életét. A mélypont után önmagából merítette az erőt: visszatért az életbe, szakács lett, példát mutatott másoknak, hogyan lehet boldog, sikeres emberként élni – látás nélkül is. Mint mondja, „mindent meg lehet csinálni, csak akarni kell”.
Szabolcs missziója, hogy közelebb hozza az embereket a fogyatékossággal élők világához. Óvodákban, iskolákban, cégeknél tart érzékenyítő tréningeket, ahol Elvis névre hallgató kutyája is mindig mellette van. Gyerekek, felnőttek egyaránt megismerhetik, milyen együtt élni a vaksággal – előítéletek nélkül.
Egy gyermeket nem kell érzékenyíteni – ösztönösen elfogadja a másságot. A felnőtteknek viszont újra kell tanulniuk, hogy a különbözőség nem ijesztő, hanem természetes
– fogalmazott.
Kurucsai Szabolcs (Szeged, 1974. június 2.) 35 éves korában vesztette el látását retinaleválás következtében. Gyermekként szürkehályoggal diagnosztizálták, és már fiatal felnőttként részlegesen látássérült volt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy családot alapítson, vállalkozásokat irányítson és autót vezessen. A teljes látásvesztés után új életet kezdett: masszőrként dolgozik, szakácsnak tanult, és az Árboc Egyesület elnökeként több mint 70 ezer gyermeknek tartott már érzékenyítő előadásokat az elfogadásról és a fogyatékossággal élők mindennapjairól. Szabolcs különleges módszerekkel, például egy átalakított Trabanttal és vakvezető kutyájával, Elvisszel segíti a látókat abban, hogy jobban megértsék a látássérültek világát. Szemléletformáló munkájával hidat épít a látók és a látássérültek között, és példát mutat abban, hogyan lehet a nehézségeket erőforrássá alakítani.
Elvis mindenhová elvisz
Elvis nem csupán Szabolcs segítőtársa, hanem családtag is. 12 évesen ő Magyarország legidősebb aktív vakvezető kutyája. Elvis három fázison ment keresztül, mire Szabolcshoz került: előbb nevelőcsaládnál nőtt fel, majd kiképzőhöz került, végül Szabolcs kapta meg. A kiválasztás során nemcsak azt figyelték, hogyan dolgozik a kutya, hanem azt is, hogyan rezonálnak egymásra. „A segítőkutyáknál is megállja helyét az a mondás, hogy a kutya választja a gazdát” – vallja Szabolcs. Elmondta, hogy ez nála is pont így történt. Több kutyát is „kipróbált”, ám jelezték neki, hogy „Szabolcs, ez nem a te kutyád lesz, nincs meg az összhang”. Míg végül megérkezett Elvis, akivel egyből egy hullámhosszra kerültek.
Szabolcs és Elvis napi szinten együtt közlekednek, de a kutya már pihenősebb életet él, amire Szabolcs tudatosan figyel. Az elválás gondolata is fájdalmas: „Nem bírok tőle megválni, olyan lenne, mintha kiszakítanának belőlem egy darabot.”
A kutyakiképzés kulisszái
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!