Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Valamiért éreztem, hogy nehézkes lesz a bejutás az Anonim Társ- és Kapcsolatfüggők (Co-Dependents Anonymous, CoDa) gyűlésére.
Irányításmánia, bizalmatlanság, extrém érzékenység – ilyen prekoncepciókkal vágtam neki az első telefonbeszélgetésnek, amikor felhívtam a közösség egy tagját, és közöltem: egy alkalom erejéig csatlakoznék hozzájuk, mert kíváncsi vagyok, miként gyógyulnak.
Mármint újságíróként jönnél???
– érkezett a válasz olyan őszinte döbbenettel, hogy egy darabig azt hittem, ezt a témát el kell engednem.
Pár nap elteltével egyszer csak megcsörrent a telefonom, és a csoport egy tagja elújságolta, hogy bár a többség nem támogatta a gyűlésen való részvételem, van néhány érintett, akik szerint nemhogy árt, akár még használhat is, ha nagyobb nyilvánosságot kap a probléma.
Ilyen előzmények után találkoztam azzal az öt kodependens (társfüggő) emberrel, akik vállalták, hogy egy különgyűlésen betekintést engednek az életükbe.
A foglalkozás, ahogy mindig, most is a csoporthoz tartozó irodalmak felolvasásával indult, ami számomra is rendkívül hasznos volt, hiszen ezáltal egyértelművé vált, mi a közösség célja, és hogy milyen út vezetett idáig.
Részlet az Üdvözlet című szövegből:
„Ebben a programban felépülhetünk kodependenciánkból, és megoszthatjuk egymással tapasztalatainkat, erőnket és reményünket, miközben igyekszünk megtalálni a szabadságot és békét az önmagunkkal és másokkal való kapcsolatunkban az eddigi kötöttségek és zűrzavar helyett. Sokunk eddig is próbált megoldást találni a kapcsolatait és a gyermekkorát jellemző konfliktusokból fakadó problémáira. Sokan közülünk olyan családban nevelkedtek, amelyben jelen volt valamilyen szenvedélybetegség – mások viszont nem. Akárhogy is, mi mindannyian arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a kodependencia egy igen mélyen gyökerező, romboló viselkedési mód, és hogy – mérsékelten vagy nagyon – sérült családi hátterünk következménye. Mi mindannyian a magunk módján átéltük gyermekkorunk és későbbi kapcsolataink ürességének fájdalmát. Megpróbáltunk felhasználni másokat – társainkat, barátainkat, sőt, gyermekeinket is arra, hogy önmeghatározásunk, önértékelésünk és jóllétünk kizárólagos forrásává tegyük őket, és hogy rajtuk keresztül állítsuk helyre önmagunkban a gyermekkorunkból eredő érzelmi veszteségeinket. Néhányunk élettörténetében szerepet kaptak más függőségek is, amelyet azért fejlesztettünk ki, hogy megpróbáljunk megbirkózni kodependenciánk következményeivel.”
Szintén a gyűlés elején hangzik el az is, hogy milyen viselkedésformák jellemzik a kodependenciával élőket.
A teljesség igénye nélkül ezek az alábbiak:
- Nehezükre esik felismerni az érzéseiket, nagyon gyakran kisebbítik vagy torzítják azokat.
- Dicséretet és elismerést szégyenkezve fogadnak.
- Nem kérnek másokat kívánalmaik vagy szükségleteik kielégítésére. Nem tekintik magukat szerethető, értékes személynek. Rendkívül lojálisak, káros helyzetekben túl sokáig maradnak.
- A saját érdeklődésüket és hobbijaikat félretolják annak érdekében, hogy azt tegyék, amit mások akarnak.
- Megelégszenek a szexszel, amikor valójában szerelmet/szeretetet szeretnének.
- Megsértődnek, amikor mások nem fogadják el a segítségüket.
- Szabadon osztogatnak tanácsot, irányítást, anélkül, hogy megkérnék őket rá.
- Ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsenek másokkal, azt kell érezniük, hogy „szükség” van rájuk.
Se veled, se nélküled
Mint minden gyűlésnek, a mostaninak is van egy tematikája, ez pedig nem más, mint az első lépés, amelyen keresztül mindenki elmesélheti, miért és miként került a csoportba.
Elsőként Boglárka kér szót. Elárulja, hogy sokáig abszolút nem foglalkoztatta a szerelem, ám amikor rátalált, mindent megváltoztatott.
Jellemzően hosszú kapcsolataim voltak, és amikor az első hét év után véget ért, szó szerint tragédiaként éltem meg, mintha a levegőt vették volna el tőlem. Ezt amiatt is érezhettem, mert a párommal gyakorlatilag egy entitásként éltük a mindennapjainkat, mintha nem is lett volna önálló részem, csak a mi létezett, az én nem
– vág bele a történetébe a harmincas éveiben járó nő, ám rögtön hozzáteszi, hogy az extrém görcsös kötődés ellenére is kikacsintgatott a kapcsolatból, mert azt érezte: neki ehhez joga van, de közben elvárta a párjától, hogy amikor kell, fixen ott legyen. Mindeközben el sem tudta képzelni, hogy ha egyszer elhagyják, mit kezd magával, hogy boldogul majd.
Boglárka csak jóval később, három-négy évvel ezelőtt ismerkedett meg az anonim közösségekkel, először az ACA-csoporthoz csatlakozott, ahová az alkoholisták és a rendellenesen működő családok felnőtt gyermekei járhatnak. Később döbbent rá arra, hogy valójában a társfüggőséggel van a legfőbb dolga.
Néhány hónapja intenzíven járok a gyűlésekre, főként amiatt, mert az elmúlt pár évem egy merő káosz volt. Véget ért egy közel kétéves kapcsolatom, ami éppen annyi szabadsággal és boldogsággal járt, mint amennyi krízissel és fájdalommal. Amint elkezdtem elengedni kettőnket, és elkezdtem komolyabban ismerkedni valaki mással, a sokadik szakítás ellenére is újrapróbálkoztunk az exemmel. Végül mindössze másfél hétig bírtuk együtt, ami egy hatalmas gyomros volt. Ekkor döbbentem rá, hogy változtatnom kell, nem függhetek ennyire másoktól
– idézi fel, majd a kapcsolatain túl néhány rá jellemző tulajdonságba is beavatja a csoportot.
Ilyen például az, hogy legyen bármilyen helyzetben – akár csak otthon, sorozatnézés közben –, túlságosan átveszi mások érzéseit, képes ugyanolyan dühössé vagy szomorú válni, mint a film szereplői, és utána nem vagy csak nehezen tud önmagához visszatalálni. Ugyancsak megnehezíti a mindennapjait, hogy folyamatosan azon kattog, vajon elég-e, szükség van-e rá, miért nem kérnek tőle mások segítséget.
A gyerekkor nem múlik el nyomtalanul
Ez utóbbi gondolatokhoz a következő felszólaló, Izabella is tud kapcsolódni. Megosztását azzal kezdi: már kiskorában elültetődött benne a gondolat, hogy nem elég méltó a szeretetre, jobban kell teljesítenie, soha nem vallhat kudarcot semmiben, különben joggal magára hagyhatják, ettől pedig rettegett.
Felidézi: először 17-18 évesen kapott egy olyan megjegyzést, hogy kodependens. Eleinte persze tagadta, de aztán önvizsgálat közben rájött, hogy van benne valami. Megfigyelte, hogy minden kapcsolata egy merő küzdelem, ami nemcsak egészségtelen, de rendkívül fárasztó is.
A CoDa előtt a függő dinamika a magánéletemben és a munkahelyemen is jelen volt, illetve a kontrollmánia miatt egy időben étkezési és testképzavarral is küzdöttem. Ugyancsak igaz volt rám, hogy ösztönösen meg akartam menteni másokat saját maguktól, így kéretlenül tanácsokat osztogattam. Ma már tisztán látom azt is, hogy az életem fókuszpontjai mindig másokon voltak, sosem saját magamon. Rendszeresen figyeltem ugyanakkor, hogy kaptam-e valamilyen üzenetet, kerestek-e, ezzel is kívülről vártam a visszacsatolást. A sok önismereti munkának és a csoportnak köszönhetően sikerült felismernem és átírnom ezeket a viselkedésmintákat
– jelenti ki Izabella, aki mostanra azt is beazonosította, hogy honnan ered a társfüggősége.
Nyíltan elmeséli, diszfunkcionális családban nőtt fel, a szülei is járnak 12 lépéses csoportokba, így részben már az édesanyja és az édesapja is megtörte azt a generációkon átívelő mintát, amely különböző függőségekhez vezetett. Kiemeli: óriási ajándékként tekint arra, hogy ilyen fiatalon rájött, mi az, amin változtatnia kell, és azt reméli, ő már nem adja tovább azt a csomagot, amit otthonról kapott.
„Nagy utat tettem meg, el kellett mennem a falig ahhoz, hogy változtatni tudjak, de már képes vagyok nem alárendelni magam, el tudom fogadni, ha bókolnak nekem, és kezdem elhinni: jogom van a boldogsághoz, megérdemlem a jót. Hálás vagyok azért is, hogy végre meg merem élni az érzéseimet, és közben tudom: ettől nem leszek se jó, se rossz, csak ember” – jelenti ki.
Izabellához hasonlóan Ildikó is a gyerekkorára vezeti vissza a kodependencia kialakulását. Kiemeli, hogy a férje is ezzel a problémával küzdött, de ez nem különösebben zavarta.
Úgy voltam […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
