Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Szombaton verőfényes, már-már nyárutót idéző időjárás csábította a szabadba a természetkedvelőket. Laci is úgy gondolta, mielőtt vasárnap lakóhelyéről, Ócsáról kiautózik új munkahelyére, a tiroli Fieberbrunnba, elsétál a környékbeli természetvédelmi területre, az Ócsai Madárvártára.
Ócsa az Inárcs–Bugyi–Alsónémedi-háromszög mértani középpontjában fekszik, Pest vármegye déli részén, 30 kilométerre a fővárostól, és Magyarország egyik legszebb, román stílusú templomáról híres.
Meg az Ócsai Madárvártáról, és a mi történetünkben ez utóbbinak lesz szerepe. Ez egy mocsaras terület, ahol elsősorban kutatói munka zajlik, melyben a madárgyűrűzés módszerével gyűjtenek adatokat a madarak állományainak tudományos vizsgálatához. A csoport 1983-tól dolgozik az Öregturjánon. Ócsai Madárvárta Egyesület néven önálló jogi személyként 1992-ben 18 fővel alakult – azóta további 178 tag csatlakozott. Az egyesület teljesen nyitott, általános iskolástól a nyugdíjasig mindenféle végzettségű és foglalkozású tagja van. A munka vezetői, irányítói egyetemisták és fiatal kutatók, tanárok, a szakmai hátteret az ELTE és a MATE (volt SZIE) több tanszékének oktatói adják. Főállású dolgozójuk nincs, mindenki önkéntesként, társadalmi munkában folytatja tevékenységét.
Az Ócsai Madárvárta területén keresztül tanösvény vezet, azon abszolút biztonságos a közlekedés, hiszen deszkapalló biztosítja, hogy ne süllyedjen meg az ember a mocsaras talajon.
„Én is a tanösvényen indultam el a délutáni sétámra, amikor visszafordultam, a távolban megláttam az ócsai templomtornyot, és botor fejemmel arra gondoltam, levágom a kanyarokat, és letértem a deszkapallóról” – mondta lapunknak Laci, a kalandvágyó turista.
Bár ne tette volna. Eleinte még úgy-ahogy haladt, de egy idő után egyre nehezebben cibálta ki a lábait az egyre inkább vendégmarasztaló lápból, mígnem egyszer csak úgy érezte, nagy a baj.
Merthogy elkezdett süllyedni.
Felrémlettek lelki szemeim előtt a katasztrófafilmek jelenetei, amikor akár a futóhomokban, akár a mocsárban elsüllyed a – rendszerint negatív – főszereplő. Bevallom, pánikba estem, mert azért az nem fenyegetett, hogy teljesen beszippant a láp, de teljesen kifáradtam, mivel nagyon magasra kellett emelni a lábamat a pampafűvel borított, süppedős talajon. Egy idő után már négykézláb mentem, és tudtam, hogy innen nem jutok ki a sötétedés beállta előtt. Márpedig lassan már kezdett sötétedni, semmi kedvem nem volt a lápban, a lehűlő levegőben éjszakázni
– fogalmazott. Ez volt az a pillanat, amikor Laci, végső kétségbeesésében, feltárcsázta a 112-t.
Egy […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!