2025. február 7., péntekMa Tódor napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 407,00 Ft | USD: 392,00 Ft | CHF: 434,00 Ft
2025.02.07. Tódor Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 407,00 Ft | USD: 392,00 Ft | CHF: 434,00 Ft
Kezdőlap / Belföld / „Egy kormány a kényszerek világában működik” – ma 95 éves Boross Péter

Hirdetés

„Egy kormány a kényszerek világában működik” – ma 95 éves Boross Péter

Bentlakásos intézet, kiskatonai regulával

A különböző reformok és átszervezések folytán csak Kősze­gen mű­ködött alsó tagozatos katonai iskola. Így négy elemi után, tíz­éves koromban oda írattak be. Ez bentlakásos inté­zet volt, kiskatonai re­gulá­val, fegyelmezéssel. Minden esélyem megvolt a nagy katonai karrierre, egészen a hősi halálig. Akkori­ban még arról ábrándoztam, miként alélok majd el egy heves go­lyózáporban. Egy­szóval nagyon tetszett az iskola. Az már egy má­sik kérdés, mint említettem, hogy eléggé elmara­dott gye­rek voltam, azt sem tud­tam, hogyan kell tanulni.

A négy elemiből egy évet Újvárfal­ván, két évet Nagybajom­ban, a negyediket Kadarkúton, a másik nagyszüleimnél végeztem. Hogy ne legyek teljesen elkényeztetett viszo­nyok kö­zött, nagyanyám ugyanis olyan nagy ­te­kintélyű volt a faluban, hogy nekem csak tiszta jeles bizonyítvá­nyom le­hetett, apám negye­dik­ben azt kérte, ítéljenek érté­ken. Nem is szerettem azt a helyet. Abból a szempontból viszont kel­lemes emlékeim ma­rad­tak, hogy ott nagy cimborám volt az 1942-ben meghalt Boross öregapám, aki szokása szerint, mivel méhese volt, és oda fehérnép nem járt, leült hátul délután. Az asszonyok azért kerülték a mé­hest, mert féltették a hajukat. Nagyanyám szigorú asszony volt, nem engedte az öreget poha­razgatni, mert az orvos eltil­totta az italtól. Miután a pincében mindig volt bor, azt a ne­mes feladatot kaptam tőle, hogy egy bög­rében csempésszek ki naponta három deci bort. Igen ám, de a pince­ajtó a kony­ha­ab­lakra nézett, és nagy rafinéria kellett kilesni azt a pillanatot, mikor lehet a bög­rével megtenni a kanyart. Erre a bor­csempé­szésre rop­pant büszke vol­tam. Máskülönben nagyon szi­gorúan fogtak.

Emlék­szem, amikor 1938-ban az eucharisztikus kongresszusra egy-két asszonyt a plébánia költségén Budapestre utaztattak, hogy lássa­nak csodát, jöt­tek vissza élménybeszámolót tartani.

Ezeket a be­számolókat ha­lálosan untam. Ben­nem maradt a kép, ahogy öt-hat öregasszony meg én ülünk, és az egyik meséli: jött egy pap, akinek olyan fekete volt a bőre, mint a suvick. És ak­kor az asszonyok összecsapták a kezüket: te megváltó szűzanyám, te édes jó Iste­nem. Soha nem felejtem el, volt egy boltos, aki min­dig négy szem cukor­kával kí­nált, ha vettem nála valamit. Amikor meg­jöt­tem tőle, nagy­anyám mondta, na, ott vásároltál, annál a kálomistánál. Ak­kor ez még szá­mított.

Hirdetés

Elhelyező bizottság előtt

Akkoriban elhelyező bizottságok működtek. Ezzel kap­cso­latban volt egy érdekes kalandom. Nem értettem, hogy kato­naiskolás vol­tom dacára miért nem csap­tak le rám. Később jöttem rá a magyarázatra. Apámat 1947 elején kine­vezték Szegedre erdőigaz­gató­nak. Egyetemis­taként meglátogattam a szüleimet, és ott ta­lál­koz­tam egy bácsival, aki azt mondta, hogy apám Alföld-fásítási kormánybiztos. Ké­sőbb, 1948-ban beírtam az életraj­zomba, hogy apám az Alföld-fásítás kormánybiztosa. Nem tudtam, hogy nem az. Utóbb kiderült, hogy a bácsi csak tréfál­kozott velem. Az életrajzomban viszont bennmaradt ez a tisztség, miközben édesapám rég­óta tanár volt egy építőipari tech­nikumban, és közelébe sem me­hetett az erdé­szetnek.

Kicsit morbid volt az egész, de az el­he­lyező bizottság­ban senki sem fogott gyanút, senki nem kétel­kedett az adatok valódiságában.

Kérdezték, mi akarok lenni. Azt fe­lel­tem, hogy a Pénzügyminisztériumban szeretnék dolgozni, a szak­dolgozatomat is költségvetési témakörből ír­tam. Azt tanácsol­ták mások, hogy foglalkozzak pénzügyekkel, mert „ezek” nem na­gyon érte­nek hozzá, nem is szeretik. Be is hívtak a Pénzügyminisztériumba két ba­rátommal együtt. Egyi­k pa­raszt-, a másik munkásszárma­zású volt. Föl is vették őket díszmenetben, engem meg tanácsi vonalra irányítottak.

Rendőri felügyelet alatt 1956 után

A Kútvölgyi kórház fölött volt a rendőrőrszoba, ott kellett je­lentkezni minden vasárnap. Egy unott képű rendőr aláírta a je­lentke­zésemet, majd sorba állított bennün­ket. A rituálé hossza at­tól függött, hogy ki volt aznap éppen szolgálatban. Este tíz órára mindig otthon kellett lennem. Ezt is rendszeresen ellen­őrizték. Három­negyed tízkor becsöngetett egy rendőr, leült, és várt a lakásomon a feleségemmel. Egész jóba lettek, Ilonkának a piacon ke­zi­csó­kolommal köszönt. Megérkezésem után aláírta, hogy ellen­ő­riz­ve. A rendőri felügyelet ténye benne szerepelt a személyi iga­zol­vá­nyomban, meg annak megszüntetése is.

Már a vendég­látóipar­ban dolgoztam, mikor egy verekedés vé­gén, mivel én is a kö­zel­ben voltam, elkérték az igazolvá­nyomat. Már az iga­zoltatáskor elhatároztam, hogy merő gondatlanságból elveszítem, és kérek he­lyette egy újat.

Elmentem a szüleim­hez, le­raktam, elveszett, majd el­mond­tam a történetet a rendőrségen, és minden to­vábbi nélkül adtak is egy má­sikat. A hetvenes évek ele­jén aztán betörtek a szüleimhez. És mit láttam, amikor beléptem a lakásba? A szoba kö­zepén egy hatalmas kupacot, tetején az „elveszett” ok­mányommal. A betörők kipakoltak mindent a szek­ré­nyekből, el­loptak kétezer forintot, de hamarosan kézre ke­rítették őket. A szobában állt egy őr, fél­tem, hogy lecsap rá, de a fenét, abszolút nem törődött vele. Ké­sőbb kályhában éget­tem el a kor­dokumen­tumot. Az­óta is sajnálom, el kellett volna rak­ni em­lék­nek.

Kertész Imre mecénása

Sajátos normák alapján működött az ország gazdasága. Az alapvető probléma az volt, hogy hatósági árak voltak és alacsony árrések. Na­gyon vigyázni kel­lett, ki ne fussak a keretekből. Ezért szigorúan ragaszkodtam ahhoz, hogy én állapítsam meg a béremelés összegét és a vezető állásúak bérét. A gondok akkor kez­dődtek, amikor drasztikusan fel­emel­ték a bérjárulékokat. Mi­vel a vállalat költségvetésének mintegy hat­van-hetven szá­zaléka bér­költség volt, erre a járulékeme­lésre rea­gálni kellett.

Ez volt a lét­szám­stop, aminek részeként úgy döntöttem, hogy a nyugdíjas ko­rúak menjenek nyugdíjba. Ebből a lé­pésből adódott a követ­kező kalandom. Csepel egyik kocsmájá­ból fölkere­sett egy pin­cérnő. Elmondta, hogy a férje író, és megkért, engedjem még egy évet dolgozni, mert a párja addigra elké­szül új könyvével. Utána természetesen elmegy majd nyugdíjba. A kérés annyira rendhagyó volt, hogy azonnal beleegyeztem. A hölgy ké­sőbb át­adta férje egyik ko­rábbi művét, amit otthon el is olvastam, és tetszett. Szo­katlan ho­lo­kauszt-regény volt, mert egy ka­masz fiú szemszögé­ből mu­tatta be az eseményeket. A könyv címe Sors­ta­lanság volt.

Mindez mikor történt?

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/belfold/2023/08/27/boross-peter-miniszterelnok-szuletesnap-kertesz-imre-antall-jozsef/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Lecsapott a rendőrség Hollik István feltételezett fenyegetőjére

Elfogta és kihallgatta a rendőrség azt a személyt, aki a január 23-i bombariadókat megelőzően fenyegető …