2020. augusztus 14., péntekMa Marcell napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 344,00 Ft | USD: 291,00 Ft | CHF: 320,00 Ft
2020.08.14. Marcell Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 344,00 Ft | USD: 291,00 Ft | CHF: 320,00 Ft
Kezdőlap / Belföld / Egy chilei menekült, aki évtizedek óta a magyar szegényeken segít

Egy chilei menekült, aki évtizedek óta a magyar szegényeken segít

A podcast felvétele az Index munkatársainak felmondása előtt született. Az Indexet jelenleg a felmondási idejüket töltő Index-munkatársak szerkesztik. Carlos Lattes Pavez hozzájárult a felvétel közléséhez.  

Nem mindennapi történet Carlos Lattes Pavezé. Chilében született, tizenhat éves volt, amikor 1973-ban családjával együtt elmenekültek az országban dúló katonai diktatúra elől Peruba. Ezután került Magyarországra. A menekültlét megélése is közrejátszott abban, hogy később az elesettek, a hajléktalanok, a bajba jutott családok megsegítése lett a hivatása. 

A rendszerváltás idején az elsők között kezdett el foglalkozni a hajléktalanokkal Magyarországon. A 90-es közepén hozta létre a SZÉRA-t, azaz a Szociális és Rehabilitációs Alapítványt, amely bajba jutott családoknak segít talpra állni és megoldani lakhatási problémáikat. 

Néhány szerkesztett részlet a beszélgetésből:

Mit tudott akkoriban (1973-ban) Magyarországról ott messze Dél-Amerikában? 

Chilében sok mindent tudtam már Magyarországról, mert sok olyan dolog van a magyar történelemben, amiről az emberek itt Magyarországon nem gondolnák, hogy ez a világtörténelem része. Tanultunk a gimnáziumban a honfoglalásról, Mátyás királyról, természetesen a parasztháborúkról is. Tudni kell persze, hogy a parasztháború nemcsak Magyarországon, hanem több országban jellemző mozgalom volt. 

63A5547

Fotó: Rostás Bianka

Azért érdekes lenne megkérdezni most egy magyar embert, aki 1973-ban volt gimnazista, hogy ő vajon mit tanult Chiléről akkoriban.

Tanultunk az 1848-as forradalomról, ami szintén benne van az európai történelemben, és tanultuk Petőfi Sándor egyik versét spanyolul is, a Szabadság, szerelmet. 1956-ról is tanultunk, Magyarország szerepéről az első és a második világháborúban.

Mi volt az első élménye, amikor 1974-ben leszállt a repülőjük Budapesten, és végigmentek a városon? Mit látott maga körül?

Nagyon fáradtak voltunk, beültünk egy autóbuszba. Mentünk át a Lánchídon, ki volt világítva a Halászbástya és sok minden. Óriási nagy csoda volt, gyönyörű szép volt a város. Csak hiányzott valami.

Azt mondta egy interjúban, hogy 16 évesen voltak illúziói a szocializmusról, aztán megismerte a realitást. Milyen volt ez a realitás, amit a hetvenes-nyolcvanas években itt Magyarországon megismert?

Amikor az ember 16-17-18 éves, mindenki idealista. Én is az voltam. A szocializmusról csak hallomásból tudtam, illetve könyvekből, és tudjuk, hogy a papír bármit elvisel. Mint idealista baloldali fiatalembernek volt egy álmom egy igazságosabb társadalomról, ahol nincs szegénység, ahol a gyerekek iskolába járnak. Az első furcsa dolog az volt, hogy amikor megérkeztem Magyarországra, nagyon hosszú hajam volt. Most, idős koromban is az van, de amikor fiatalabb voltam, még hosszabb volt, és emlékszem, hogy sokszor mentem a városban, és megállítottak a rendőrök, igazolvány kértek. Nem volt semmilyen retorzió, de ez árulkodott arról,  hogy a szabadságjogokat hogyan és miként tartották tiszteletben itt. Sohasem gondoltam volna annak idején, hogy a szocializmus alatt szegénység is létezik. 

Mikor találkozott először szegénységgel Magyarországon? Kik voltak az első hajléktalanok, akiket látott a rendszerváltás idején, és ők honnan jöttek, korábban mit dolgoztak?  

Carlos Lattez Pavez válaszai a podcastban hallgathatók meg. 

(…)

63A5512

Fotó: Rostás Bianka

Az  utcán nagyon gyakran halljuk, hogy azt mondják egy hajléktalannak, hogy miért koldulsz itt, menjél el dolgozni, hiszen annyi munka van. Miért van az, hogy ezek az emberek nem tudnak vagy nem akarnak elmenni dolgozni?

Én azt mondom, hogy nem tudnak, nem akarnak elmenni dolgozni, mert már nem képesek rá. Arra kérek mindenkit, aki hallja ezt a beszélgetést, hogy csukja be a szemét, és gondolkozzon el azon, mi lenne belőle, ha netalántán 5-6-7 éven át az utcán lenne, nem lenne jövedelme, nem lenne semmije. Hat év után hol állna? Én azt hiszem, hogy aki őszinte saját magához, az bevallaná, hogy ugyanott tartanék, mint ezek a hajléktalanok. Én mindig úgy gondoltam, hogy csak úgy tudunk segíteni, ha eszközöket tudunk adni ezeknek az embereknek a kezébe, […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/belfold/2020/07/30/carlos_lattes_pavez_interju_podcast_szegenyseg_szocialis_ellatas_rendszervaltas_hajlektalan_csaladok_atmeneti_otthona/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Lehet, hogy érdekel...

Az országos tisztifőorvost trágár fényképpel támadja, az Index osztódással szaporodását drámának lódítja a baloldali propagandalap kiállítása

Tovább folytatja a konzervatív vagy a baloldal által annak gondolt emberek elleni egyre durvább támadásokat …