Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Több mint három évtizede lépett hatályba a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény, amely kimondta: a gyártót az általánosnál szigorúbb felelősség terheli az olyan károkért, amelyeket a hibás termék más életében, testi épségében vagy más dologban okoz. Aztán tíz évvel később az új Polgári törvénykönyv gyakorlatilag lényegi változtatások nélkül ültette át a termékfelelősségi törvény rendelkezéseit.
A gyártó felelőssége
Menyhárd Attila jogászprofesszor szerint a termékfelelősségi szabályozás azzal hozott újdonságot a hazai kártérítési jogba, hogy
- egyrészt lehetővé tette a gyártónak a szerződéses láncolattól független perlését,
- másrészt azzal, hogy viszonylag szűk körben, taxatív módon, a gyártó vétkességétől függetlenül meghatározott esetekben biztosította a gyártó mentesülését a termék hibájából eredő károkért való felelősség alól.
A gyakorlatban ugyanis előfordul, hogy egy termék hibás, és ha ebből következően kárt is okoz, akkor termékkárról beszélünk. A károkozó hibás termék gyártója ezért felelősséggel tartozik. A törvény szerint azokban az esetekben keletkezik termékkár, ha
- valakinek a hibás termék halálát okozta, testi sérülése vagy egészségkárosodása miatt keletkezett kár;
- a hibás termék által más termékben okozott kár 500 eurót (kb. 200 ezer forintot) meghaladja, és a károsodott dolog magánhasználat vagy magánfogyasztás tárgya, és ilyen célra is használták.
A gyártót a termékfelelősség a termék általa történt forgalomba hozatalától számított tíz évig terheli, míg a károsult a kártérítési igényét hároméves elévülési határidő alatt érvényesítheti.
Ki az én felebarátom?
A gyártó felelőssége egy több mint száz éve született, amerikai esküdtszéki ítéletre vezethető vissza. Az ügyben (MacPherson v. Buick Motor Company) egy MacPherson nevű úriember kártérítésért perelte be a Buick Motor Companyt, mert gépkocsijával balesetet szenvedett. A bíróság 1916-ban az autógyárat marasztalta el, mert az általa gyártott autó kerékfelfüggesztése hibás volt, amit okozati összefüggésbe hoztak a balesettel. Benjamin N. Cardozo bíró a nevezetes ítéletben kimondta:
a veszélyes termékek köre nem szűkül a mérgekre, léteznek egyéb veszélyek; ha hibás a konstrukció, csak a gyártó lehet ezért felelős.
Európában egy 1932-es ügy (Donoghue v. Stevenson) alapozta meg a termékfelelősséget. Az történt ugyanis, hogy két hölgy beült fagylaltozni a skóciai Paisley város kávézójába, ahol helyi specialitásként gyömbérsörrel locsolták meg az édességet. Előbb May Donoghue ivott a gyömbérsörből, majd a barátnője a maradék italt kiöntötte a kehelybe. Ekkor vették észre, hogy az üvegből oszladozó csiga pottyant a fagylaltba. A látványtól May Donoghue előbb sokkos állapotba került, majd kiderült, hogy gyomorfertőzést is kapott. A pórul járt nő beperelte a gyömbérsör gyártóját. A kérdés az volt: felelős-e ebben az esetben a gyártó? A bíróság három a kettő ellenében úgy értékelte, hogy igen. A kártérítési perben eljáró Lord Atkin a bibliai „szeresd felebarátodat” parancsot a jog nyelvére így fordította le: „ne okozz kárt felebarátodnak”, és feltette híres kérdését: ki az én felebarátom? […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!