Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Fenyő Miklós elment. Dolly, az egykori zenésztárs egy barátságról, egy zenei forradalomról és egy életérzésről mesélt. A beszélgetés közben egy legenda története rajzolódik ki, egy olyan emberé, aki túlmutat a dalokon és koncerteken.
A beszélgetésben Dolly kifejtette, hogy Fenyő Miklóst gyakran hasonlították Elvis Presleyhez, de ez félrevezető. „Ő nem Elvis volt. Ő a Fenyő volt.” A magyar rock’n’roll legnagyobb alakja nem másolatként, hanem saját jogán vált legendává. Színpadi energiája, zongorajátéka, tempóérzéke és szövegeinek szellemes nyelve külön világot teremtett. Ha analógiát kell keresni – hangzott el a műsorban –, inkább Jerry Lee Lewishoz állt közel, de valójában nem hasonlítható össze senkivel az énekesnő szerint.
Egy elveszített szabadság emlékezete
Fenyő Miklós gyerekként élte meg az amerikai szabadságot, majd a visszatérést az ötvenes évek végének Magyarországára. Dolly szerint ez a törés egész életére hatással volt. Az amerikai lazaság, a rock’n’roll életérzés, az autók, a zene, a mozgás szabadsága – mindaz, amit magába szívott – itt hiányzott. A korlátokat nem tűrte, konfliktusai is ebből fakadtak. Ez a belső feszültség azonban alkotóerővé vált: Fenyő nemcsak zenét, hanem egy vágyott világot is megteremtett a vasfüggöny mögött.
Dolly útja a mentőszolgálattól a színpadig
A beszélgetésben arra is kitértek, hogy az énekesnő soha nem készült tudatosan színpadra. Énekelt mindenhol – iskolában, klubokban, kirándulásokon, a Budapesti Mentőszolgálat közösségében –, de „polgári” életet képzelt el magának. Fenyő volt az, aki felismerte benne, amit ő maga még nem látott: a színpadra való jelenlétet, a rock’n’roll ösztönös érzését. Évekig külön utakon jártak, majd újra összehozta őket a zene – és egy korszakos zenekar születése.
Dolly azt is kifejtette, hogy az 1980-as Hungária nem egyszerű zenekar volt, hanem jelenség. A közönség döbbenten nézte a színpadra lépő csapatot: csőnadrág, színes zakók, napszemüveg, rock’n’roll – és egy nő a színpadon, sminkelőasztallal. Dolly legendás belépője először értetlenséget, majd elementáris sikert hozott. Egyetlen koncert elég volt ahhoz, hogy rajongók ezrei szülessenek meg.
Teremtés és széthullás
Az énekesnő azt is elmesélte, hogy a Hungária ereje a közös alkotásból fakadt: mindenki hozzátett valamit, az energiák összeadódtak. Ez repítette a zenekart a csúcsra – és ez vezetett a végéhez is, idézte fel a múlta az énekesnő: „Túl sok dudás volt a csárdában” – fogalmazott. A kreatív feszültségek, az eltérő utak, Fenyő önálló tervei végül a zenekar felbomlásához vezettek. A Hungária megszűnt, de hatása nem múlt el: a tagok külön-külön is sikeresek lettek, a dalok pedig generációk közös emlékeivé váltak.
Búcsú a legendától
Dolly szerint Fenyő a rock’n’roll „nagy bohóca” volt – a szó legnemesebb értelmében. Szerző, szövegíró, zeneszerző, zenekaralapító, sztárcsináló és sztár egy személyben. Olyan ember, aki nemcsak látott tehetséget másokban, hanem hitt is bennük, és teret adott nekik. A színpadot – vallja azénekesnő– nem lehet elengedni. Fenyő ezt pontosan tudta, és azt is tudta, hogyan lehet egy egész országot megfertőzni egy életérzéssel. Most, amikor már csak az emlékek maradtak, ezek az emlékek még mindig szólnak.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!