Diplomás értelmiségiek is órákig állnak sorba a meleg ételért Gitka ablakánál – senki sem megy el üres kézzel

user1 4 héttel ezelőtt Belföld Hozzászólok 14 Megtekintés Index

Hónapok óta terveztem ezt a riportot. Reggeli budafoki futásaim közben rendszerint elporoszkálok a Mária Terézia utca 72. előtt, közvetlenül a mentőállomás mellett, és ilyenkor mindig vetek egy pillantást a falra szerelt, Enni adok feliratú ételdobozra. Egyszer ki is nyitottam a lezáratlan ajtaját, kilós veknik lapultak benne nejlonba csomagolva, még majdnem melegen. Az ajtón pedig plakát hirdette, hogy ez a Re-Formáló Egyesület helyisége.

Ételdoboz a falon, érző szív a ruha alatt

Egy alkalommal éppen akkor futottam arra, amikor hosszú sor kanyargott a bejáratnál; legalább száz, nem túl jól öltözött, jobbára idős ember állt ott, de néhány fiatal édesanya is a kisgyerekével, kisgyerekeivel. Az ajtóban álló hölgy meleg ételt tartalmazó műanyag dobozokat osztogatott a sorban állóknak. Ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy utánanézek ennek a Re-Formáló Egyesületnek. Amúgy is régóta figyelemmel kísérem a budafoki hajléktalanok egy kis csoportjának életét odalent, a Duna-parton. Már-már barátinak nevezhető kapcsolat alakult ki sátorosaimmal, de december elején eltűntek Zoltánék, mint megtudtam, télire beköltöztek valamelyik menedékhelyre, nehogy megfagyjanak a farkasordító hidegben. Amúgy Zoltán a kedves csibészek kategóriájának jeles képviselője; amikor az ősszel lementem a budafoki postára felvenni a nyugdíjasoknak kiküldött harmincezer forintos ajándékot, és a kellemes napsütésben leültem a piactéren kibontani a borítékot, Zoltán barátom egyszer csak ott-termett, és sóvár szemekkel nézte ez előkerülő ötezres utalványokat.

Neked úgysincs szükséged erre a pénzre, miért nem adod nekem az egyik csekket?

– érdeklődött olyan megejtő természetességgel, hogy már-már lelkiismeret-furdalást éreztem, amiért csak egy darab ötezres utalványt adok neki, nem az egész harmincezret.

Aztán még bánatos szemmel megjegyezte, sajnos erre az utalványra csak kaját adnak, mire kénytelen voltam bemenni a vegyesboltba, és venni neki egy doboz Drehert. Hogy is mondja az angol?

A friend in need is a friend indeed.

És hát Zoltán nagyon nagy szükségben volt, az senki sem vitathatja…

Galéria: Ételosztás BudafokonFotó: Tövissi Bence / Index

Nos, akik a Mária Terézia út 72. előtt sorban álltak meleg élelemért, nagy valószínűséggel nem hajléktalanok, de nem is a felső tízezerhez tartoznak, finoman fogalmazva. Persze ránézésre nem szerencsés szociológiai elemzésbe kezdeni, ezért kiderítettem a Re-Formáló Egyesület elnökének telefonszámát.

Civilszervezet vagyunk, amely önkéntes alapon segít a szociálisan rászoruló, hátrányos helyzetű személyeken és családokon – főként élelmiszermentéssel és adománygyűjtéssel, valamint az »Enni adok« ételdobozok üzemeltetésével

– vette fel már második csengetésre Smudláné Fazekas Margit alapító. „Célunk, hogy ételt ne dobjanak ki, hanem bocsássák a rászorulók rendelkezésére.”

Kolontáron kezdték, amikor kiáradt a vörösiszap

Margit, vagy ahogy a Facebook-csoportjukban szólítják, Gitka, aki polgári foglalkozására nézve adótanácsadó és könyvelő, baráti társaságával már régóta jótékonykodik.

Már a vörösiszap-katasztrófa idején lementünk Kolontárra és Devecserbe, és próbáltunk valahogy segíteni a bajbajutottakon. Ennek már lassan tizenhat éve. 2017 nyarán elhatároztam, hogy hivatalos formába öntjük a tevékenységünket, egy nyaralás alatt megírtam az alapító okiratot, és augusztusban beadtam a cégbírósághoz. 2018. január 10-én kaptuk meg az értesítést arról, hogy bejegyezték az egyesületünket. Most voltunk nyolcévesek

– mondta Gitka. Eleinte ételdobozok kirakásával jótékonykodtak, bárki tehetett élelmiszert ezekbe a falra szerelt ládikákba – meleg ételt négy éve kezdtek el osztani.

„Töredelmesen be kell vallanom, az ételdobozok ötlete nem tőlem származik, évekkel ezelőtt Pécsett találkoztam Pio atya, azaz Morvay Imre irgalmasrendi szerzetes kezdeményezésével, ezt vettük át mi itt, Budafok-Tétényben” – magyarázza ismerősünk, aki Budafok és Budatétény határán lakik, és akinek a háza falán is van egy ételláda.

Öt évembe tellett, mire az alapítás útját végigjártam, ma már az ország hetven pontján van élelmiszerdoboz, Zalától Békésig sok helyen alkalmazzák a szegények megsegítésére, a legelsőt a Háros utcában állították fel, a másodikat is a kerületben, a harmadikat már Várpalotán.

Gitkáék ma már tíz perc alatt összerakják a dobozt, amit kezdetben csak félóra alatt tudtak felszerelni. Hiába, gyakorlat teszi a mestert. Eleinte az Élelmiszerbankkal együttműködve, autóból osztották az ételt. A Baross Gábor telepen, a 13. utcában kezdték, négy éve működik a központjuk a Mária Terézia utcában. Négy éve bérlik ezt a helyiséget az önkormányzattól, saját pénzből újították fel belülről, talán most sikerül kívülről is szépen bevakolni.