A reptéri váróban Schrötter Tibor ’56-os hőssel olvasok nagyinterjút, azt mondja:
Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani. Nem tudom megbocsátani, hogy a meghurcolások során a feleségem elvetélt a három hónapos magzatunkkal, majd később a minket ért kegyetlenségekbe ő is belehalt. Negyven éven keresztül minket nem tekintettek embernek.
Azt a parancsot nem volt muszáj kiadni, mint ahogyan végrehajtani sem. Volt választásuk. Ezért bűnösök. Nekünk is van választásunk. Szabadok vagyunk a jóra és a rosszra.
1956-os hőseinknek a leglényegesebb tanítása az, hogy még akkor is választhatjuk a jót, ha lehetetlennek tűnik a megvalósítása.
Még akkor is, ha fizikailag retorziók érnek érte. Még akkor is, ha belehalunk. 1956 örökségeként Magyarország ma szabad ország. Ma senkinek nem verik le a veséjét a karhatalmi erők, ha mást mert mondani a világról, mint a kormányzó politikai értékközösség, senkit nem zárnak börtönbe, mert másként gondolkodik.
Aki tehát azt állítja, hogy Magyarországon diktatúrában élünk, az relativizál. 1956 fényében ez a vád nem más, mint hőseink emlékének meggyalázása.
Kolozsvár. Éltem itt egykoron hét évet, de ez a város már nem az a város. Nincsenek már trikolor padok és szemetesek, a főtér is megszépült. Talán az 1989-es forradalom hősei sem haltak meg hiába. A vérrel megváltott szabadság tartósabb és élhetőbb, mint a pénzen megvásárolt. Ha ezt megértjük, akkor Közép- és Kelet-Európa valóban kilábalhat az önmaga okozta kiskorúságból, és mer szabadon élni.
Forrás:
https://www.origo.hu/itthon/20231023-tabori-naplo.html
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!